Ugrás a tartalomhoz

Kisvezekény

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisvezekény (Malé Vozokany)
Kisvezekény zászlaja
Kisvezekény zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásAranyosmaróti
Rangközség
Első írásos említés1209
PolgármesterJana Ďurčeková
Irányítószám951 82
Körzethívószám037
Forgalmi rendszámZM
Népesség
Teljes népesség333 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség52 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság176 m
Terület5,86 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 18′ 35″, k. h. 18° 23′ 50″48.309722°N 18.397222°EKoordináták: é. sz. 48° 18′ 35″, k. h. 18° 23′ 50″48.309722°N 18.397222°E
Kisvezekény weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisvezekény témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kisvezekény (szlovákul Malé Vozokany) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Aranyosmaróttól 9 km-re délre, a Zsitva bal oldali mellékfolyója, a Širočina patak jobb partján fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Neve a besenyő Osli nembeli Vezekény nemzetség nevéből származik, (török: bazakan = dísz, díszecske).

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint már a késői kőkorszakban állt emberi település a területén. Az itt talált agyagszobrocskák a matriarchális kultúra tárgyi emlékei.

Vezekényt 1209-ben "Wezeken" alakban II. András oklevelében említik legkorábban. Kisvezekény 1489-ben "Kyswezeken" néven tűnik fel először. Története során több nemesi család birtoka volt, utolsó birtokosai a Bacskády és Botka családok voltak. 1534-ben 10 portája, 1601-ben 23 háza állt. A 17. században a töröknek adózott. 1720-ban 10 adózója volt. 1710-ben Bacskády Pál barokk kastélyt építtetett ide, melyet 1750 körül rokokó stílusban építettek át. 1828-ban 39 házában 265 lakosa volt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak, később a közeli nagybirtokokon dolgoztak. 1847-ben a Botka család vásárolta meg és felújíttatta. Ez a család 1904-ben egy másik olasz stílusú kastélyt, az ún. felső kastélyt is építtetett.

Vályi András szerint "Nagy, és Kis Vezekény. Két faluk Bars Várm. Nagy-Vezekénynek földes Ura az Esztergomi Káptalanbéli Uraság, Kis-Vezekénynek pedig Bocskay, és Szmertsnik Uraságok, lakosaik katolikusok, ’s más félék is; Kis Vezekény amannak filiája; fekszenek Ar. Maróthoz 1 1/2 mértföldnyire; határbéli földgyeik középszerűek, mint vagyonnyaik."[2]

Fényes Elek szerint "Vezekény (Kis-), Bars m. tót falu, 282 kath. lak. F. u. Bocskay, Szmrtnik, s a t. Ut. p. Verebély."[3]

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 204 lakosából 172 szlovák és 18 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 193 lakosából 175 szlovák és 15 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 243 lakosából 219 szlovák és 22 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 282 lakosából 184 szlovák, 93 magyar és 5 német anyanyelvű volt.

1921-ben 298 lakosából 278 csehszlovák és 20 magyar volt.

1930-ban 389 lakosából 343 csehszlovák és 44 magyar volt.

1991-ben 305 lakosából 300 szlovák volt.

2001-ben 311 lakosából 308 szlovák és 1 magyar volt.

2011-ben 306 lakosából 286 szlovák és 2 magyar volt.

2021-ben 333 lakosából 1 magyar, 322 (+1) szlovák, 1 cigány, 3 egyéb és 6 ismeretlen nemzetiségű volt.[4]

Híres személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1752-ben épült.
  • Az alsó kastélyt 1710-ben a Bacskády család építtette barokk stílusban, 40 évvel később rokokó stílusban építették át.
  • A felső kastélyt a Botka család építtette 1904-ben, a 17. század francia barokk stílusában. Ma kastélyszállóként működik.
  • A családi sírboltban a Botka család hat tagja van eltemetve (az egyik Botka Tivadar ). A család utolsó tagja Teodor von Botka de Széplak et Szánto 1993-ban 105, a 20. század elején festett arcképet adományozott a községnek.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Štefan Rakovský a kol. 1969: Zlaté Moravce a okolie. Bratislava, 148.
  • Bátora, J. - Falkenstein, F. - Hänsel, B. 1995: Praveké a včasnohistorické nálezy z Malých Vozokán. AVANS 1993, 30-31.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]