Lábatlan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lábatlan
Lábatlan állomás.jpg
Lábatlan címere
Lábatlan címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Komárom-Esztergom
Járás Esztergomi
Jogállás város
Polgármester Dinnyés István Gábor[1]
Irányítószám 2541
Körzethívószám 33
Népesség
Teljes népesség 4839 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 181,8 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 26,37 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lábatlan (Magyarország)
Lábatlan
Lábatlan
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 45′ 00″, k. h. 18° 30′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 45′ 00″, k. h. 18° 30′ 00″
Lábatlan (Komárom-Esztergom megye)
Lábatlan
Lábatlan
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén
Lábatlan weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lábatlan témájú médiaállományokat.

Lábatlan (németül: Labeland) város Komárom-Esztergom megyében, az Esztergomi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A város Komárom-Esztergom megyében a Duna mentén, a régi Budapest-Bécs útvonal (jelenleg a 10-es főút), illetve az Esztergom-Almásfüzitő vasútvonal mellett fekszik. 1950-ben egyesítették Lábatlant Piszke községgel. A hagyomány szerint Piszke község neve Duna Nedecze volt, amelyet később változtattak a jelenlegi nevére. A Lábatlan név eredetét sem lehet hitelesen megállapítani. A hagyomány szerint egy Lábatlan György nevű vitéz, aki háborúban elvesztette végtagját, lehetett itt az első birtokos. Van olyan változat is, hogy itt egy lábatlan remete élt.

Története[szerkesztés]

A település hajdanán két községből állt: Lábatlanból és Piszkéből (németül Fischern) .

Lábatlan nevének eredetét számos monda próbálja bizonyítani, ezek közül egyik az, amely szerint egy magyar királyt fogságba ejtett az ellenség, majd összebilincselték egyik hű katonájával. A katona levágta saját lábát, hogy a király el tudjon menekülni. A király katonájának a Lábatlan nevet adományozta, s mellé azokat a földeket, amelyen Lábatlan község kialakult. Amit a község múltjáról bizonyosan tudunk, hogy a Zovard nemzetség ősi birtoka volt, tehát hazánk legrégebbi települései közé tartozik. Minden bizonnyal a honfoglalás óta lakott. A rómaiak korában a Duna mellett vezetett a határvonal (limes), amely a világtörténelem egyik legnagyobb katonai védereje volt. Erről Tokodon és Nyergesújfalun megerősített tábor, Lábatlanon, Neszmélyen és Dunaalmáson őrtorony tanúskodik.

Piszke falu a Duna kanyarulatában épült, a település neve valószínűleg a szláv pesek (durvaszemű homok, vagy murva) szóból származik, amely a nyelvészek szerint a Duna aranytartalmú homokjával hozható összefüggésbe. A hagyomány szerint a község neve Duna Nedecze volt, melyet később változtattak Piszkére. A falunak csak a főutcája fekszik sík területen, az összes többi utca hegyen vagy hegyoldalon van.

III. Béla király német lakosságot telepített ide.

Lábatlan[szerkesztés]

Lábatlan legkorábbi okleveles emléke 1267-ből maradt meg, amikor IV. Béla a Zovárd nemzetségből származó Miklósnak, főlovászmesterének 18 eke földet adományozott Lábatlanon. Miklós mester Lábatlanon kívül a környéken is birtokokat szerzett: 1295-ben megvásárolta Udvarnok birtokot is. 1300-ban a szomszédos Basztély nemzetségbeli András fia Miklós megtámadta és kifosztotta Udvarnokot, ami miatt a Zovárdok bírósághoz fordultak és a per ítélete alapján kárpótlásképpen megkapták Sárás, Bajna és Vigan birtokokat is. 1322-ben, Károly Róbert király idején a nemzetség tagjai közül Miklós és Péter nevű testvére hamis pénzverés vétségével gyanúsították meg, ezért a király a nemzetséget "jószágvesztésre" ítélte. Birtokaikat csak évtizedek múlva sikerült részben visszaszerezni. A település a 14. század elejétől fejlődésnek indult, lakossága növekedett. A kereskedelmi útvonalak közelségének köszönhetően a község lakosai bekapcsolódhattak a piaci árutermelésbe. 1440-ben már állt a mai református templom egy Árpád-kori templom romjain. A 17-18. században Lábatlanon és Karván a Nedeczky család majorságot tartott fenn.

Piszke[szerkesztés]

Piszke nevét az oklevelekben 1300-ban említik először Pyzke alakban. Ekkor élt Piszkei János királyi ember, aki Bajnán járt el királyi ügyben.

1333-ban egyházának papja 2 garas, 1334-ben ugyancsak 2 garas pápai tizedet fizet.

1385-ben Lábatlani Helsinki Pál leánya és férje birtokolta mindkét községet.

1502-ben Bajnai Both András horvát báné volt, 1519-ben pedig Bajoni János, Erdődi Bakócz Tamás érsek és Maithényi György voltak birtokosai. 1551-ben az Apponyiak, 1559-ben a Dersffyek, 1651-ben pedig a Hrasztovánszky család bírtoka volt, 1678-ban pedig Nagybaráti Huszár István nyerte királyi adományul.

1702-ben Huszár Imre lábatlani birtokosé volt, ekkor Duna-Nedeczével együtt, mint puszta, Lábatlanhoz tartozott. Az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv leírása szerint ekkortájt települt újra sváb lakossággal. Földesura ekkor báró Gyulay Ferenc volt. 1755-ben Nedeczky Ferenc, a későbbi alispán, továbbá az Ujlaky, a Lehóczky és a Hegyi családok mint lábatlani birtokosok földesúri hatósága alá tartozott.

A 18. század végén, 1785 körül Nedeczky Ferenc, Komárom vármegyei főpénztárnok birtokába került. Gyermekei 1815-ben osztozkodtak meg az örökségen. A piszkei birtok ekkor a legidősebb fiúé, Ferencé († 1845) lett.

1876-ban Komárom vármegyéből Esztergom vármegye területéhez került.

Lábatlan és Piszke a történelem során többször cserélt gazdát. A község nagy emberei, tulajdonosai között meg kell említeni a Lábatlani, a Nagybaráti Huszár, a Nedeczky, a Reviczky, a Gerenday családot, Ratkovics Pál, Miskolczi József nevét.

A község első gyáralapítása a Gerenday család nevéhez fűződik, piszkei márványt termelt ki, amit Budapesten dolgoztak fel. Később Gerenday Antal hajóállomást is szerzett Piszkének, ahol a bécsi hajó is kikötött, és a kőfaragó üzemben készült árut hajóval szállították Pestre. Iskolája, állami elemi népiskola, iparostanonc és ismétlőiskola 1903-ban épült.

1944. március 19-én németek szállták meg a két falut, a zsidókat kitelepítették. A faluk következő év március 28-án szabadultak fel.

1950. szeptember 6-án Lábatlan és Piszke nagyközségeket Lábatlan néven egyesítették. Az egyesítés után az élet minden területén gyors fejlődés indult meg. A nagyközség a városi címet 2004. július 1-jén nyerte el.

Ipar[szerkesztés]

A község történetéhez szorosan kapcsolódik az ipar kialakulása. A Lábatlani Cementgyár létesítése, s ezzel Lábatlan iparosodásának megalapozása Konkoly Thege Balázs és Hanning Mátyás nevéhez fűződik, első igazgatója (1872-től) Wendland Károly volt. A gyár először egy 16 kamrás körkemencéből és egy 60 méteres kéményből állt. 1887-ben épült egy nagy aknakemence. A külföldi tőke beáramlása iparilag és néprajzilag is megváltoztatta Lábatlan településének jellegét. A lábatlani cement jó minőségével növelte a falu hírnevét és keresett építőanyag-ipari termékké vált. Nagymértékű gyárépítés kezdődött 1952-ben. Ennek során a régi gyárat csaknem teljes egészében lebontották, és helyébe teljesen új, korszerű üzem épült. Elkészült a modern irodaépület, külön közfürdő is létesült a sportolók és a község lakossága részére. Svájci tulajdonosa lett a gyárnak. 2012 októberében bejelentették, hogy a gyárat lebontják és barnamezős ipari területként az önkormányzathoz kerül.[3]

1908-ban kezdte működését az azbesztcement-papírgyár. Miskolczi József 1925-ben beszerzett egy papírgépet. Ezzel középfinom csomagolópapírt, kalapcsomagoló-papírt, egészségügyi papírt, dohánypapírt gyártottak. 1965-ben megkezdték az üzem korszerűsítését. 2 millió forintos beruházással megkezdődött a Lábatlani Vékonypapírgyár építése. Ez Közép-Európa egyik legnagyobb és legmodernebb gyára. A gyárat 2009 márciusában felszámolási eljárás során bezárták, előtte Piszke Papír Rt. néven üzemelt.

1943 nyarán indult be a vasbeton-aljak gyártása. A gyár 1952-ben munkásszállót, 1954-ben lakótelepet létesített. 1964-ben mezőgazdasági betonelemek gyártása kezdődött meg. A gyár ma Pfleiderer Vasbeton Rt. néven működik.

Lábatlant és környékét, a Pisznicei-hegységet nagy mennyiségű vörös márvány alkotja. A bányaművelést a 19. század végén indították meg. Ekkor lendült fel Piszke községben a kőfaragó ipar. A kőfaragók világszerte hírnevet szereztek értékes szobrászati és épületszobrászati termékeikkel. Innen szállították a Parlamenthez, a Halászbástyához, a Hilton Szállóhoz, a Duna Szállóhoz, az esztergomi bazilika Bakócz-kápolnájához, a bécsi Belvedere Palotához is a szebbnél szebb márványokat. Néhány évvel ezelőtt azonban a lábatlani kőfaragó telep is megszűnt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lábatlan települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Végleg eltűnik a 145 éves gyár - fotók. hirado.hu, 2013. október 8. (Hozzáférés: 2013. október 8.)

Források[szerkesztés]

  • Sztankovics Ferenc polgármester: Lábatlan (Komárom, 1994) 19 o. Ksz:(357-1994)
  • Nádasiné Balatoni Anna: Adatok Lábatlan néprajzához (Lábatlan, 2000 274. o) ISBN 9630044889
  • Györffy György: Komárom vármegye.
  • KSH-jelentés

További információk[szerkesztés]