Melk

Melk
A melki apátság
Melk címere
Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Alsó-Ausztria
Járás	Melki járás
Irányítószám	3390
Körzethívószám	02752
Forgalmi rendszám	ME
Népesség
Teljes népesség	5529 fő (2018. jan. 1.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	213 m
Terület	25,7 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 13′ 36″, k. h. 15° 19′ 50″48.22673, 15.33049
Melk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Melk témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Melk osztrák város, Alsó-Ausztria Melki járásának székhelye. 2025 januárjában 5725 lakosa volt. Melk 1089-ben alapított bencés apátságáról híres, valamint a Világörökség védelme alá tartozó wachaui kultúrtáj része, "a Wachau kapuja".

Elhelyezkedése

Melk a Melki járásban

Az apátsági templom

Az apátsági templom belső tere

Látkép az apátságból a Mária mennybevétele-templommal

Melk a tartomány Mostviertel régiójában fekszik a Duna jobb partján, a Melk mellékfolyó torkolatánál. Területének 30,8%-a erdő, 45,7% áll mezőgazdasági művelés alatt. Az önkormányzat 10 települést egyesít: Großpriel (57 lakos 2025-ben), Kollapriel (23), Melk (4203), Pielach (327), Pielachberg (410), Pöverding (132), Rosenfeld (32), Schrattenbruck (86), Spielberg (338) és Winden (117).

A környező önkormányzatok: északra Emmersdorf an der Donau, északkeletre Schönbühel-Aggsbach, keletre Dunkelsteinerwald, délkeletre Loosdorf és Schollach, délre Sankt Leonhard am Forst, nyugatra Zelking-Matzleinsdorf, északnyugatra Leiben.

Története

A mai város helyén a római időkben a dunai limest védő, Namare nevű erőd feküdt. Miután Nagy Károly a 9. század elején meghódította az Avar Kaganátust, megalapították Medilica települést, amelyet 831-ben említenek először. A 9. és 10. században formálisan a keleti frank király, valamint Eichstätt és Salzburg püspökségei birtokolták Melket, a 10. század első felében azonban gyakorlatilag a magyar gyepűvidékhez tartozott, míg a 955-ös augsburgi csata után a bajor herceg vissza nem foglalta. A 10. század második felében Melk civitas volt, ami akkor várat, erődített települést jelentett. Ura valószínűleg a salzburgi Sigharding nemzetségből származó Sizo volt, majd a Babenberg Lipóthoz került, aki 976-ben megkapta a keleti őrgrófságot és eleinte itt rendezte be székhelyét.

A 11. században Melk a Babenberg család temetkezési helye lett; 1014-ben itt temették el a meggyilkolt Szent Kolomant, az ország első védőszentjét is. 1089-ben II. Lipót őrgróf bencés kolostort alapított, ahová a felső-ausztriai Lambach kolostorból hívott szerzeteseket. Fia, III. "Szent" Lipót (1095–1136) Klosterneuburgban épített magának rezidenciát, a várat pedig a kolostornak adományozta, gazdagon ellátta földbirtokokkal és megszerezte számára a pápától a passaui püspökségtől való függetlenséget.

A melki apátság az Osztrák Hercegség szellemi és lelki központjává vált, azonban mindig is vetélkedett Klosterneuburggal. A 12. században iskolát alapítottak, a scriptoriumában értékes kéziratok születtek. A történetírás szempontjából kiemelkedő jelentőségűek az 1123-ban megkezdett melki évkönyvek. A 15. század elején az apátság Nikolaus Seyringer apát vezetésével az ún. melki reform kiindulópontjává vált, amely egy Ausztriára és Dél-Németországra kiterjedő reformmozgalom volt, amely a bencés kolostorok megújítását tűzte ki céljául. A reformáció idején bekövetkezett hanyatlást a 17. században egy újabb reform követte, amely ismét a kultúra és a tudomány központjává tette a kolostort. A fellendülés a 18. század elején tetőzött, ekkor kezdték el barokk stílusban átépíteni az apátságot. A munkálatok egy 1738-as tűzvész miatt késedelmet szenvedtek, mert az új épület jelentős részét megsemmisült.

A 18. és 19. században Melkben jelentős történészek működtek, köztük a Bernhard és Hieronymus Pez fivérek, valamint Ignaz Franz Keiblinger, de számos zenész, zeneszerző is dolgozott itt. A mintegy százezer kötettel rendelkező könyvtár az egyik legnagyobb Ausztriában. 1768-ban az apátsági iskola közjogi státuszt kapott, és 1787-től 1804-ig ideiglenesen St. Pöltenbe költözött. Az apátsági gimnázium Alsó-Ausztria egyik legnevesebb oktatási intézményévé vált. 1805 decemberében tűz ütött ki az apátságban; a tűzvészben körülbelül 2-300 orosz hadifogoly halt meg.

A kolostor által birtokolt város 1227-ben mezővárosi jogokat kapott, 15. századtól kezdve kétszer tartottak éves vásárt. Városfalat építettek, amit 1586-ban tornyokkal és kapukkal erősítettek meg (ezeket 1852 és 1895 között lebontották). A reformációt követően a polgárok jelentős része protestánssá vált és nagyobb függetlenséget követelt. A harmincéves háború kitörésekor azonban már nagyrészt visszatértek a katolikus egyházba és a protestáns fejedelmek ellen vonultak hadba. Gazdaságát jelentősen segítette, hogy a 18. század végén postaállomást, a 19. század közepén pedig vasútállomást létesítettek. Melket 1898-ban császári határozattal városi rangra emelték.

A második világháború végén, 1944 áprilisában létrehozták a mauthauseni koncentrációs tábor melki altáborát. Itt a Steyr Daimler Puch AG golyóscsapágyakat gyártott. A táborban az 1945 áprilisában történt evakuálásig mintegy 5 ezer fogoly halt meg. A tábor krematóriuma ma emlékhely.

Lakosság

A melki önkormányzat területén 2025 januárjában 5725 fő élt. Lakosságszáma 1951 óta gyarapodó tendenciát mutat. 2023-ban az ittlakók 83,4%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,5% a régi (2004 előtti), 7,2% az új EU-tagállamokból érkezett. 2,6% a volt Jugoszlávia (Horvátország és Szlovénia kivételével) vagy Törökország; 5,4% egyéb ország polgára volt. 2001-ben a lakosok 83%-a római katolikusnak, 2,5% evangélikusnak, 1,9% ortodoxnak, 3,5% mohamedánnak, 7,7% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 30 magyar élt a városban; a legnagyobb nemzetiségi csoportot a német anyanyelvűeken (91,7) kívül a törökök (1,8%) és a horvátok (1,1%) alkották.

A népesség változása:

2018

5 529

Látnivalók

A főtér és a Szt. Koloman-kút

A régi posta (ma múzeum)

• a melki apátság Ausztria egyik legszebb barokk kolostorépülete
• az apátsági templom
• a Mária mennybevétele-templom
• a főtéren látható az 1689-ben emelt Koloman-kút
• az óváros régi épületei, mint a Birago-laktanya, a püspöki szeminárium, a Jakob Prandtauer-iskola, a kórház, a régi posta (itt található a városi múzeum) és a régi pékség
• a minden pünkösdkor tartott nemzetközi barokk napok, számos koncerttel
• a Melki nyári játékok színházfesztivál

Híres melkiek

• Maximilian Stadler (1748–1833) zeneszerző, orgonista
• Gerhard Karner (1967-) politikus, belügyminiszter
• Ursula Strauss (1974) színésznő, énekesnő
• Marina Georgieva (1997), labdarúgó

Testvértelepülések

• Herrieden (Németország)

Források

• A település honlapja
• Melk Statistik Austria
• Melk Gedächtnis des Landes

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Melk című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.