Blindenmarkt
| Blindenmarkt | |||
| Auhof kastélya | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Tartomány | Alsó-Ausztria | ||
| Járás | Melki járás | ||
| Irányítószám | 3372 | ||
| Körzethívószám | 07473 | ||
| Forgalmi rendszám | ME | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2795 fő (2025. jan. 1.) | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 246 m | ||
| Terület | 17,04 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
| Blindenmarkt weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Blindenmarkt témájú médiaállományokat. | |||
Blindenmarkt osztrák mezőváros Alsó-Ausztria Melki járásában. 2025 januárjában 2795 lakosa volt.
Elhelyezkedése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Blindenmarkt a tartomány Mostviertel régiójában fekszik a Duna mellékfolyója, az Ybbs völgyében. Területének 41,5%-a erdő, 41,1% áll mezőgazdasági művelés alatt. Az önkormányzat két települést egyesít: Blindenmarkt (2522 lakos 2025-ben) és Hubertendorf (273 lakos).
A környező önkormányzatok: északkeletre Sankt Martin-Karlsbach, keletre Neumarkt an der Ybbs, délkeletre Steinakirchen am Forst, délre Ferschnitz, nyugatra Sankt Georgen am Ybbsfelde, északnyugatra Neustadtl an der Donau.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Blindenmarkt területe már a bronzkorban is lakott volt, egy ásatás során a régészek 38 halomsírt tártak fel, gazdag sírmelléklettel (tálak, csészék, bronzspirálok és -tűk). 788-ban Nagy Károly ezen a vidéken győzte le a bajorokkal szövetséges avarokat, akiket visszaszorított a Rába mögé.
Blindenmarkt a 13. század elején jött létre, településszerkezetéből ítélve tervszerű telepítés által. Első írásos említése (plintenmarct formában) egy 1220-as passaui urbáriumban található, amiből kiderül, hogy a passaui püspök birtoka volt. A 14. század végén a Wallsee család szerezte meg, majd a Seisenegg (1400-1529), Ortenburg (1529-1621), Freienstein (1621-1684) és Starhemberg (1684-1848) családoké volt. A település gazdaságát a vas és vasáru kereskedelme határozta meg, ezeket itt rakták át szekerekről hajókra, hogy az Ybbsen lehajózzák a Dunára. Bécs 1529-es és Kőszeg 1532-es ostromakor Blindenmarktot kifosztották a török portyázók. Az 1529-ben megsemmisült címerlevelet II. Miksa császár 1569-ben megújította.
Az 1596/97-es alsó-ausztriai parasztfelkelésben a blindemarktiak is részt vettek. Február elején elfoglalták a Karlsbach-kastélyt, ahol egyesültek a szomszéd városok parasztjaival. 15 ezres seregük elfoglalta Säusensteint és Pöchlarnt, majd ostrom alá vette Ybbst. Végül a császári katonaság leverte a felkelést. 1780-ban, 1809-ben és 1875-ben is nagy tűzvészek pusztítottak a városban. 1783/85 körül az addig St. Georgen am Ybbsfeld leányegyházaként működő templom plébániatemplomi státuszt kapott. A vasúti hálózathoz 1858-ban, a Westbahn megnyitásával csatlakozott.
Lakosság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A blindenmarkti önkormányzat területén 2025 januárjában 2795 fő élt. Lakosságszáma 1951 óta gyarapodó tendenciát mutat. 2023-ban az ittlakók 87,9%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,4% a régi (2004 előtti), 7,5% az új EU-tagállamokból érkezett. 2,1% a volt Jugoszlávia (Horvátország és Szlovénia kivételével) vagy Törökország; 1,1% egyéb ország polgára volt. 2001-ben a lakosok 88,5%-a római katolikusnak, 1,3% evangélikusnak, 0,3% ortodoxnak, 5,5% mohamedánnak, 3,2% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 15 magyar élt a mezővárosban; a legnagyobb nemzetiségi csoportot a német anyanyelvűeken (91,5) kívül a törökök (5,1%) alkották.
A népesség változása:
| Lakosok száma | 2630 | 2712 | 2795 |
| 2016 | 2018 | 2025 |
Látnivalók
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Auhof kastélya
- a Szt. Anna-plébániatemplom
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A település honlapja
- Blindenmarkt Statistik Austria
- Blindenmarkt Gedächtnis des Landes
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Blindenmarkt című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

