Prédikáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A prédikáció vagy másképp az igehirdetés vallásos értelemben egyházi beszéd, amely általában az istentisztelet keretében hangzik el. Aki a beszédet mondja, az a prédikátor, az igehirdető. A keresztény templomokban többé-kevésbé magasított, gyakran mellvéddel és baldachinummal ellátott emelvény szolgál a beszéd megtartására.

Története[szerkesztés]

A halotti beszéd eredeti szövege a Pray-kódexben.

A középkorban a prédikációk jelentőségét az adja, hogy az egyházi szertartások (mise, keresztelés, házasságkötés, elsőáldozás, bérmálás, Szent Kenet feladása, temetés stb.) latin nyelven folytak, amelyet a hívek többsége nem értett, így a pap számára a leghatékonyabb eszköz, amellyel szólni tudott a híveihez a szentbeszéd volt.

A magyar nyelv egyik első emléke a Halotti beszéd is egy ilyen prédikáció, amely temetési szertartás keretében hangzott el.

A könyvnyomtatás felfedezése és elterjedése lassan magával hozta az írástudatlanság felszámolását. A reformáció egyik vívmánya volt, hogy az Istentiszteleteket teljes egészében anyanyelven tartják. A katolikusoknál a mise nyelve egészen az 1960-as évek közepéig (a Második vatikáni zsinat határozatáig) a latin maradt, de a prédikációkat a magyar anyanyelvű papok általában magyarul tartották. Kivétel volt, például, ha magas rangú külföldi vendégek is részt vettek azokon.

A prédikációs irodalom vallásos, tanító jellegű, a hittételeket terjesztő, különleges műgonddal szerkesztett művek összessége.

A prédikátorok[szerkesztés]

A papok külön képzést kaptak szónoklattanból, felhasználva az ókori szerzők (például, Démokritosz, Cato, Cicero) e tárgyban írt műveit is. A keresztény egyházakban az egyszerű lelkésztől a főpapokig minden pap prédikál, az istentisztelet (katolikusoknál szentmise) keretében ez kötelező elem. A katolikus egyház a hit terjesztésére külön misszionáriusokat képez ki, akik valamelyik szerzetesrend keretében hirdetik az igét, az egyházközség adminisztratív ügyei nem terhelik őket.

Minden kornak és majdnem minden településnek voltak híres prédikátorai, akik közül sokan írásban is megörökítették gondolataikat. A prédikátorok szentbeszédeikben nem csak a hit kérdéseivel foglalkoztak, hanem társadalmi kérdéseket is felvetettek. Ez nem mindig volt veszélytelen, mert a világi hatalom birtokosai a nekik nem tetsző kijelentésekért sokszor megtorlást alkalmaztak. Jó példa erre Morus Tamás, akit VIII. Henrik angol király kivégeztetett, a 40 magyar református prédikátor, akiket a Pozsonyi vértörvényszék a 17. század végén gályarabságra ítélt, de a közelebbi múltból a székelyudvarhelyi Pálfi Géza, akit 1983. karácsonyán elmondott szentbeszédéért a Securitate halálra vert.

A mai prédikátorok kihasználják a legújabb technikai vívmányokat is. Az Amerikai Egyesült Államokban több prédikátor van, aki a televízió segítségével hirdeti az igét, ők a televangelisták. Magyarországon a Hit Gyülekezete él leginkább a televízió nyújtotta szolgáltatásokkal, az ATV adó minden vasárnap sugározza „Vidám Vasárnap” c. műsorukat, benne Németh Sándor vezető lelkész prédikációjával.

Lásd még[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • Középiskolai irodalmi lexikon, Corvina Kiadó