Diószegi Sámuel (botanikus)
Diószegi Sámuel | |
Született | 1761. január 5. Debrecen |
Elhunyt | 1813. augusztus 2. (52 évesen) Debrecen |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása |
|
Sírhelye | Debreceni köztemető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Diószegi Sámuel témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Diószegi Sámuel, olykor Diószeghi Sámuel formában is (Debrecen, 1761. január 5.[1][2] – Debrecen, 1813. augusztus 2.) református lelkész, esperes, botanikus.
Élete
[szerkesztés]Diószegi F. Pál leányiskolai tanító és Szappanos Erzsébet fiaként született. Iskoláit szülővárosában járta, 1775. április 27-én lépett a felső osztályba (subscribált). 1783-ban primárius és poéták tanítója volt a főiskolában. 1784. április 29. Hajdúböszörményben lett rektor, itt három évet töltött. 1787-ben Kecskeméten ideiglenes tanárként alkalmazták. Innen egy fél év múlva Göttingenbe ment az egyetemre, ahol többek között mértant, természettant és orvostudományokat hallgatott. Hazatérte után 1789-ben Hajdúnánáson, 1793. április 18-án Hajdúböszörményben, majd 1803. március 29-én Debrecenben választották meg papnak. 1806 januárjában egyházmegyei jegyző, 1809. január 13-án esperes, április 22-én egyházkerületi jegyző lett.
1813. augusztus 2-án hunyt el, Debrecenben. Némethi István hajdúszoboszlói pap búcsúztatta, Tatai Sándor tanár pedig emlékbeszédet mondott. Síriratát, mely egész életrajzot foglal magába, Budai Ézsaiás írta és a Magyar Kurír II., Honnyi levelek című mellékletének 9. száma közli. A budapesti egyetemi füvészkertben szerény cseppkő talapzaton egyszerű oszlopot állítottak Diószegi és Fazekas emlékének.
A magyar füvésztudomány terén úgyszólva minden kezdemény az ő nevével van kapcsolatban. 1807-ben megpendítette egy növénytani szaklap vagy folyóirat megindításának eszméjét, de ezt csak évtizedekkel később kivitelezték.
Munkái
[szerkesztés]- Magyar füvész-könyv, mely a két magyar hazában található növényeknek megismertethetésére vezet, a Linné alkotmánya szerint. Debrecen, 1807. Két rész. (Sógorával, Fazekas Mihállyal, kinek nővére, Mária Diószegi neje volt, együtt írták.)
- Erkölcsi tanítások prédikácziókban. Debrecen, 1808. Két kötet.
- Prédikáczio, melyet a szatmári helv. vallástételt követő keresztyének új templomának felszentelésére készített és abban szept. 27. 1807. elmondott. Debrecen, 1808.
- Halotti tanítás, melyel néhai… Szombathi István urnak… emlékezetét tisztelte… jún. 17. 1810. eszt. Debrecen, 1810.
- Abéce. Debrecen, 1810. (Több kiadást ért meg. Ez a Diószegi neve alatt ismert könyv az elemi iskolás gyermekek tankönyveként szolgált.)
- Orvosi füvész-könyv, mely a magyar füvészkönyv praktika része. A füvészek és nem füvészek számokra készült, és hasznavehetővé tétetett. Debrecen, 1813.
Fábián József Lelki pásztori Tárházában (Pest, 1818. l.) jelent meg: A világnak bölcsessége és az Istennek bölcsessége című beköszöntő beszéde. Levele Tóth Ferenchez (1810. április 26.)
Részt vett a református énekeskönyv reformmunkálataiban, tőle is van két ének benne, a vasárnap reggeli 4. invokáció (Úr Isten kész én szivem…) és a hétköznapi 5. invokáció (E szent házban megállottunk…) írta a 179. dics. Dicsőült helyeken… s a 173. dics. Kegyes Jézus én imádságomra…
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ (keresztelés napja)
- ↑ Debreceni ref. egyházközség keresztelési anyakönyve, 1761. év.
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
- Priszter Szaniszló: Diószegi Sámuel. In: Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 251-252. o. ISBN 963-85433-5-3
- Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon Archiválva 2022. december 24-i dátummal a Wayback Machine-ben