Soós Lajos (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Soós Lajos
Soós Lajos emlékoszlop - Balatonkenese 2012 (5).JPG
Élete
Született 1856. augusztus 7.
Csajág, Magyarország
Elhunyt 1902. július 2. (45 évesen)
Budapest, Osztrák–Magyar Monarchia
A Wikimédia Commons tartalmaz Soós Lajos témájú médiaállományokat.

Soós Lajos (Csajág, 1856. augusztus 7.Budapest, 1902. július 2.) magyar költő.

Élete[szerkesztés]

A Pápai Református Kollégium jogi fakultásán tanult, az önképzőkörben kezdett verseket írni. Ígéretes tehetségnek indult, verseit rendszeresen közölték a megyei és dunántúli lapok. Devecserben törvényszéki jegyző, majd Tordán, Komáromban és Budapesten közigazgatási tisztviselő. Csajágon nevelkedett, de már fiatal korában átjárt a nagybátyjához Balatonkenesére, és szabadideje nagy részét ott töltötte. A költészetnél már csak édesanyját szerette jobban akik férjével Csajágon maradtak. Lajos édesapja halála után az édesanyjával Kenesére költözött. Azonban, miután az édesanya is meghalt, Lajos nem találta meg már a nyugalmat Kenesén sem, így felment Pestre, mondván hogy a nagy nyüzsgés majd eltereli a gondolatait és sikerül kilábalnia a fájdalomból.

Nem élt már Pesten sokat, mert nem bírta a magányt, és öngyilkos lett, majd kívánsága szerint Balatonkenesén temették el.[1] 1927-ben a Balatoni Szövetség a balatonkenesei Magas parton obeliszket állított emlékére.[1] Nevét viseli a település körüli hegyek egyike.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]