Paptamási

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paptamási (Tămășeu)
Paptamási címere
Paptamási címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Bihar
Rang községközpont
Községközpont Paptamási
Beosztott falvak Kügypuszta, Nyüved, Pelbárthida
Polgármester Matyi Miklós
Irányítószám 417056
Körzethívószám 0259
SIRUTA-kód 32153
Népesség
Népesség 1024 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 931
Község népessége 2019 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Terület 50,95 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Paptamási (Románia)
Paptamási
Paptamási
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 13′, k. h. 21° 56′Koordináták: é. sz. 47° 13′, k. h. 21° 56′
Paptamási weboldala

Paptamási falu Romániában, Bihar megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Bihar megyében, a Berettyó mentén fekvő település.

Története[szerkesztés]

Paptamási a 13. század végén tűnik fel neve a püspöki tizedjegyzékben.

1374-től a váradi székeskáptalan birtoka volt, de 1467-ben az albisi Zólyomiaknak is volt itt részbirtokuk.

1795-ben a községben nagy tűzvész pusztított, ekkor szinte az egész község leégett.

A faluban található Gyilkosgát dűlőjének nevéről a helyi lakosság azt tartja, hogy a tatárjárás alatt itt gyilkolták le a helyi lakosokat.

A településhez tartozott még Benke, Kis-újfalu és Sziget puszták is, melyek közül Benke puszta egykor önálló község, és a váradi püspökség birtoka volt.

Sziget pusztát pedig már a 13. században megemlítette a bécsi kódex, mint községet.

Sziget az 1552-es összeírásokban viszont már nem szerepelt.

Közlekedés[szerkesztés]

A települést érinti a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Református temploma - 1835-ben épült.
  • Lythia-forrás: ismert gyógyvíz
  • Paptamási termálfürdő

Híres emberek[szerkesztés]

Itt született

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]