Nagybáród
| Nagybáród (Borod) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Bihar |
| Rang | községközpont |
| Községközpont | Nagybáród |
| Irányítószám | 417065 |
| SIRUTA-kód | 27579 |
| Népesség | |
| Népesség | 1363 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 10 [2] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Nagybáród
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 46° 59′ 30″, k. h. 22° 36′ 56″Koordináták: é. sz. 46° 59′ 30″, k. h. 22° 36′ 56″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nagybáród (Borod), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében.
Fekvése[szerkesztés]
A Királyhágó és a Magura alatt, Csucsától északnyugatra, a Sebes-Körös völgyében fekvő település.
Története[szerkesztés]
Nagybáród Árpád-kori település, az egykori Báródság központja volt. A település a királyhágói útvonal őrizetére kirendelt báródi szabad jobbágyok ősi fészke volt, a báródsági kerület és kapitány székhelye, mely már Benedek váradi püspök 1291 évi jegyzékében is szerepelt.
Nevét 1291-ben említette először oklevél Boroud néven.
1392-ben Magyarbarod, 1475-ben Barod (Magyar) néven írták.
A 14. századig szinmagyar lakosságú településre román lakosság telepedett le Magyarbarodra és lakossága fokozatosan elrománosodott.
1475-ben Barodi Vajda Stefan birtoka, akinek Nagybáródon kívül ekkor birtokában volt még Kisbáród, Cséklye, Szárazpatak, Hárombeznye és Kenechel is.
1499-ben is Barodi Vaida Stefan birtoka volt, kiről halála után Anastasiaé nevű őzvegyére maradt.
1500-ban Kabos Kristóf itteni birtokrészét 200 arany forintért zálogba adta.
1851-ben Fényes Elek leírásában hetivásárát is megemlítette.
1910-ben 3183 lakosából 477 magyar, 1286 szlovák, 1371 román volt. Ebből 1475 római katolikus, 1245 görögkatolikus, 239 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Élesdi járásához tartozott.
Egykor ezüstbányái is voltak, később pedig kőszénbányája volt. Hegyeiben sok fehér kovakő és márvány van.
Ide tartoztak Sarán, Zboristya, Magarics, Pallady-erdő és Szállender-erdő puszták is.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Görögkatolikus temploma
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Bihar megye. adatbank.ro
Források[szerkesztés]
- Fényes Elek: Magyarország történeti földrajza
- Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
.svg){kind=small}