Berettyókohány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berettyókohány (Cohani)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Bihar
Rang falu
Községközpont Érábrány
Irányítószám 417006
SIRUTA-kód 27098
Népesség
Népesség 99 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 14
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 151 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Berettyókohány (Románia)
Berettyókohány
Berettyókohány
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 19′ 00″, k. h. 29° 24′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 00″, k. h. 29° 24′ 00″

Berettyókohány (Cohani), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében.

Fekvése[szerkesztés]

A Berettyó mellett, a margitta–szilágysomlyói vasútvonal mentén, Margittától délkeletre, Lüki és Szunyogd közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Berettyókohány nevét 1454-ben említette először oklevél Kolyan néven. 1489-ben Kohan, 1625-ben Kohani, 1692-ben Kohany, 1808-ban Kohány (Lüki-), 1913-ban Berettyókohány néven írták.

1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Lüki-Kohány, románul Ityivsi-Kohán, Bihar vármegyében, hegyen és dombon, 241 óhitü lakossal, s anyatemplommal, és 10 4/8 urbéri telekkel. Hegyes-völgyes határa 1079 hold, ... A határ mentiben délről foly a Berettyó vize. Birtokosai: gróf Csáky Sándor, Édes Gábor, Ujfalusi Lajos, Domahidi Dániel, Kabós Dániel, Kabós Mihály, Kabós János, Korda György és Simon Elek, Fráter Imre, Gedeon, Tamás, Jakab és Dániel, Sombory András, Végh György, Fodor Sándor, Kallós Imre, Botka Ádám, Osváth Károly, Mohay, Dobsa család, Radványné asszony.”

A település birtokosai a 19. század végén a gróf Csáky, Fráter, Józsika, Kabos és a Keczely család voltak.

1910-ben 308 lakosából 191 román, 117 magyar volt. Ebből 175 görögkeleti ortodox, 96 református, 17 görög katolikus volt.

A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Margittai járásához tartozott.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]