Pelbárthida

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pelbárthida (Parhida)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBihar
KözségPaptamási
Rangfalu
KözségközpontPaptamási
Irányítószám417053
Körzethívószám+40 x59[1]
SIRUTA-kód27472
Népesség
Népesség520 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság255
Földrajzi adatok
Tszf. magasság100 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 14′ 04″, k. h. 21° 52′ 18″Koordináták: é. sz. 47° 14′ 04″, k. h. 21° 52′ 18″
SablonWikidataSegítség

Perbárthida (románul Parhida) falu Romániában, Bihar megyében. Közigazgatásilag Paptamásihoz tartozik.

Neve[szerkesztés]

A település névadója a 13. század elején élt és a Gutkeled nemzetségből származó Privart volt, innen ered a „Privárthida” név.

Fekvése[szerkesztés]

Bihar megyében, a román-magyar határ közelében, a magyarországi Kismarjától 4 km-re délkeletre, a Berettyó bal partján fekvő település. (Kismarja felé jelenleg nincs közvetlen határátkelőhely, a legközelebbi, Pocsaj és Biharfélegyháza közötti csak szombatonként van nyitva.[2])

Története[szerkesztés]

Perbárthida a 13. században már vámszedőhely volt.

1457-ben a Majossy család volt Perbárthida birtokosa.

Az 1700-as évek első felében a Miskolczi család volt a település birtokosa.

Az 1800-as évek elején Sztaroveszky Imre és az Antalóczy család volt itt birtokos.

1860-as években egy nagy tűzvészben Perbárthida több mint kétharmada leégett.

1910-ben 994 lakosa volt, melyből 385 magyar, 609 fő román nemzetiségű volt.

A település a trianoni békeszerződésig Bihar vármegye Szalárdi járásához tartozott.

Népesség[szerkesztés]

2002-ben 509 lakója közül 255 fő (50,1%) magyar, 235 (46,17%) román és 19 (3,73%) cigány volt.[3]

Nevezetességek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. Sorra nyíltak ma az új átkelők a magyar-román határon – Híradó.hu, 2017. február 18.
  3. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között

Források[szerkesztés]