Alsópatak

Alsópatak (Valea Mare de Codru)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Bihar
Község	Pusztahollód
Rang	falu
Községközpont	Pusztahollód
Irányítószám	417287
SIRUTA-kód	29644
Népesség
Népesség	88 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	–
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 48′ 28″, k. h. 22° 04′ 44″46.807775, 22.078759
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsópatak témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alsópatak (románul: Valea Mare de Codru) település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében.

Fekvése

A Király-erdő alatt, Tenkétől északkeletre fekvő település.

Története

Nagypatak nevét 1808-ban említette először oklevél Nagypatak, Valeamáre néven, mint a nagyváradi ortodox püspök birtokát. A település földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, mely itt a 20. század elején is birtokos volt. 1821-ben ortodox templomát is említették. 1851-ben Fényes Elek írta a településről:

Nagypatak, románul Válemáre, Bihar vármegyében, 300 óhitü lakossal, s anyatemplommal, fejér agyagos, sovány földdel, erdővel. Birja a váradi deák püspök.

1910-ben 228 lakosából 218 román, 3 magyar volt. Ebből 223 görögkeleti ortodox, 3 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Magyarcsékei járásához tartozott.

Nevezetességek

• Görög keleti temploma 1721-ben épült.

Források

• Nagypatak. In Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
• Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 2. kötet. 711–712. o.