Alsópatak
| Alsópatak (Valea Mare de Codru) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Bihar |
| Rang | falu |
| Községközpont | Pusztahollód |
| Irányítószám | 417287 |
| SIRUTA-kód | 29644 |
| Népesség | |
| Népesség | 103 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | – |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Alsópatak
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 46° 49′ 00″, k. h. 22° 05′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 49′ 00″, k. h. 22° 05′ 00″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alsópatak témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Alsópatak (románul: Valea Mare de Codru) település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében.
Fekvése[szerkesztés]
A Király-erdő alatt, Tenkétől északkeletre fekvő település.
Története[szerkesztés]
Nagypatak nevét 1808-ban említette először oklevél Nagypatak, Valeamáre néven, mint a nagyváradi ortodox püspök birtokát. A település földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, mely itt a 20. század elején is birtokos volt. 1821-ben ortodox templomát is említették. 1851-ben Fényes Elek írta a településről:
| „ | Nagypatak, románul Válemáre, Bihar vármegyében, 300 óhitü lakossal, s anyatemplommal, fejér agyagos, sovány földdel, erdővel. Birja a váradi deák püspök. | ” |
1910-ben 228 lakosából 218 román, 3 magyar volt. Ebből 223 görögkeleti ortodox, 3 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Magyarcsékei járásához tartozott.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Görög keleti temploma 1721-ben épült.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
Források[szerkesztés]
- Nagypatak. In Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 2. kötet. 711–712. o.
.svg){kind=small}
