Rézbánya
| Rézbánya (Băița) | |
 | |
| Katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Bihar |
| Rang | falu |
| Községközpont | Diófás város |
| Irányítószám | 415401 |
| SIRUTA-kód | 26948 |
| Népesség | |
| Népesség | 497 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 28′ 55″, k. h. 22° 35′ 00″46.481944°N 22.583333°EKoordináták: é. sz. 46° 28′ 55″, k. h. 22° 35′ 00″46.481944°N 22.583333°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rézbánya témájú médiaállományokat. | |
Rézbánya (románul: Băița) falu Romániában, Bihar megyében.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Bihar-hegységben, Vaskohtól 18 kilométerre keletre fekszik. Jelentős ásványlelőhely (az agalmatolit biharit nevű változata, szaibélyit, stromeyerit).
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1585-ben Rezbanya, 1599-ben Kys Banya néven említették. (Az utóbbi név román nevével párhuzamos jelentésű.) A török időkben megszűnt benne a bányaművelés, 1726-ban birtokosa, a nagyváradi római katolikus püspökség indította újra. 1744 után a püspökség vaskohi uradalma két ispánsága közül az egyiknek lett a székhelye. 1751-ben a bányákban részesedést szerzett a királyi kincstár. Az Antal-tárnában 1755-ben már ólomércet termeltek ki. Német bányászai számára 1793-ban római katolikus plébániát szerveztek.[1] A helyben bányászott réz- és ezüstércet a gyulafehérvári pénzverdének adták el, az ólmot helyben dolgozták fel.[2] 1828-ban 995 lakosa volt, vásárait 79 falu lakói látogatták rendszeresen. 1840-ben 227 bánya- és kohómunkás és 25 fuvaros dolgozott benne. 1849. május 22. után ide helyezték át a Zarándból kivont Reviczky-szabadcsapatot. 1863–64 és 1870 között a bányászat ideiglenesen szünetelt, majd a magyar állam indította újra a Mélyvölgybánya nevű tárnát. Ortodox román lakosságának többsége a nagyváradi római katolikus püspök 1876-os vizitációját követő három évben tért át a görögkatolikus hitre.[3] 1880-ban 1567 kg ezüstöt, 5326 kg ólmot és 7399 kg rezet termeltek ki. 1899-ben a Gizella- és a Réz-bányában megkezdték a márvány bányászatát. Az 1900-as évekig közigazgatásilag két részből, Rézbányaváros-ból és Rézbányafalu-ból állt. 1935-ben az Aurum cég kezdett bányáiban molibdént és bizmutot bányászni, 1937-ben összesen 27 tonnát. 1938-ban flottáló üzemet is létrehoztak. 1959–60-ban megnyitották az 1 Molibden aknát, majd hamarosan másik kettőt. A molibdén- és bizmutbányászat az 1970-es években ért csúcspontjára.
A második világháború után külterületén hozták létre Diófást. Rézbányától két és fél kilométerre északra a Sovrom–Kvarțit szovjet–román vállalat kezdte meg 1952-ben az uránérc felszíni és felszín alatti bányászatát. A kinyert érc nagy részét közvetlenül a Szovjetunióba szállították, és e célból a Stej és Szegyest közötti Dumbrava fennsíkon repülőteret is kialakítottak. Az uránércbányászat miatt a vidék lakossága sokszorosára duzzadt. 1960 után csökkent a termelés, bár 1962-ben megnyitották az Avram Iancu bányát. Gheorghe Gheorghiu-Dej 1965-ben felmondta a szovjetekkel kötött uránbányászati szerződést, ezután az ércet Földvár mellett dolgozták föl. 1985-ben itt hozták létre Románia egyetlen atomtemetőjét az egykori uránbánya két tárnájában, 840 méteres magasságban.[4] 1970 körül a településtől öt kilométerre kőbányát is nyitottak, ahol fehér díszítő mészkövet termelnek ki.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1842 előtt 1039 ortodox és 308 római katolikus lakosa volt.[5]
- 1910-ben 689 lakosából 551 volt román, 114 magyar és 23 német nemzetiségű; 353 görögkatolikus, 189 ortodox, 126 római katolikus és 13 zsidó vallású.
- 2002-ben 598 lakosából 586 volt román, 7 német és 5 egyéb nemzetiségű; 453 ortodox, 75 görögkatolikus, 39 pünkösdi és 29 római katolikus vallású.
Látnivalók
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1780-ban épült katolikus templomát római és görögkatolikusok közösen használják. A római katolikus egyház 1960 óta Belényes filiája.
- Bihar-kapu barlang (a Körös egyik ágának forrásbarlangja, vízeséssel).
Gazdaság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Mészkő-, dolomit-, bizmut- és volfrámérc-bányászat.[6]
Rézbányán születtek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1828. december 4-én Abt Antal természettudós
- 1855. május 19-én Bihari Sándor festőművész
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Márki Sándor: A Fekete-Körös vidéke. Nagyvárad, 1877, 99. o.
- ↑ Verner Sebestyén: Bihar megye erdőségeinek rövid leirása. Erdészeti Lapok 1863, 376. o.
- ↑ Ștefan Lupșa: Istoria parohiei Ștei. Beiuș, 1942, 98–99. o.
- ↑ A létesítmény ismertetése Archiválva 2011. augusztus 13-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
- ↑ "Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici (...) pro anno 1842/3 redactus". 2014. október 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. május 14.
- ↑ www.bbhrocks.ro Archiválva 2010. február 24-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Nicolae Țucra: Vașcău: comună – oraș – ținut. Oradea, 2000
- K. Nagy, Sándor: Bihar-ország. 1. köt. Nagyvárad, 1884
- Péch Antal osztálytanácsos jelentése a selmeczi és diósgyőri kerületben és Rézbánya vidékén létező állami bányák és kohók állapotáról. Budapest, 1873
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Emődi András: Rézbánya a bánsági (oravicai) bányakerülethez tartozás időszakában. Bányászattörténeti Közlemények különszám, 2024.
Bihar megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}