Biharpoklos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Biharpoklos (Pocola)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBihar
Rang községközpont
Irányítószám 417375
Körzethívószám 0259
SIRUTA-kód 30425
Népesség
Népesség429 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság-
Népsűrűség20,23 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság169 m
Terület21,21 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Biharpoklos (Románia)
Biharpoklos
Biharpoklos
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 41′ 41″, k. h. 22° 17′ 35″Koordináták: é. sz. 46° 41′ 41″, k. h. 22° 17′ 35″
Biharpoklos weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Biharpoklos témájú médiaállományokat.

Biharpoklos (korábban Pokola, románul Pocola) település Romániában, Bihar megyében.

Fekvése[szerkesztés]

A Belényesi-medencében, a megye déli részén, a DN-76 Nagyvárad - Déva út mellett fekszik, Nagyváradtól 56 km-re délkeletre, Belényestől 5 km-re északnyugatra.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevének első írásos formája (Pakaliest[2]) alapján személynévi eredetű, a román Păcală ’mókamester, tréfacsináló’[3] név -ești helynévképzős származéka. A magyarban a név képzőtlen változatából Pokola alakult, amelyet a román visszakölcsönzött Pocola formában. A Biharpoklos nevet 1907 után kapta a hivatalos helységnévrendezés keretében.[4] A népetimológia az elnevezést egy, az Osztrák-Magyar Monarchia idején fennállt lepratelephez kapcsolja, de a név korai, XVI. sz.-i felbukkanása miatt ez nem vehető figyelembe.

A vele összeolvadt Al(só)solymos a mai Rossia-patak (vagy Remete-patak, románul Râul Roșia) korabeli nevét viselte, és a patak alsó folyásán való elhelyezkedésre utal.[5][6] A felsőbb szakaszon található Gyepüsolymos (románul Șoimuș), továbbá a már eltűnt Fel(ső)solymos és Solymosfő (Solumusfey), amelyek közül az előbbi vélhetően a mai Magyarremete (románul Remetea) településsel azonosítható. A patak hajdani neve a sólyom madárnévből származik.

Története[szerkesztés]

A település neve először 1580-ból adatolható Pakaliest formában. Létrejötte vélhetően az 14451551 közti időszakra tehető, amikor a terület a remetei román vajdák birtokában volt. A mai falu területére esett a korábbi Al(só)solymos, amely 1442-ben jelenik meg először a forrásokban mint Alsolmos. A két települést a XVIII. sz. elejétől említik együtt, 1715-ben még Alsósolymos, 1720-tól 1913-ig Pokola néven. A falut (falvakat) a XVII. sz.-ig a váradi püspökség bírta az előbb említett megszakítással, a XVIII–XIX. sz.-ban pedig a nagyváradi görög katolikus püspökség volt a birtokos.[2]

A falu az 1876-os megyerendezéstől a trianoni békeszerződésig Bihar vármegye robogányi járásához tartozott. 1920-tól Románia része. Habár a második bécsi döntés nem érintette, a magyar honvédség a Dél-erdélyi hadjárat alkalmával 1944 őszén ezt a települést is megszállta, de hamar a szovjet-román csapatok kezére került.

Lakossága[szerkesztés]

1704-ben a lakosság 87%-a román, 17%-a magyar volt.[2]

1890-ben a 438 lakos közül 412 román, 21 magyar (4,8%) és 5 egyéb anyanyelvű volt.

1910-ben 510 lakosából 493 román, 17 magyar (3,3%) volt.

2002-ben 445 lakosa volt, melyből 443 román, 2 egyéb nemzetiségű volt.

A lakosság fő jövedelemforrása a földművelés és állattenyésztés.

Forrás[szerkesztés]

A település honlapja (románul)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. a b c Magyar Nagylexikon, III. kötet, Bah—Bij. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1994. 833. oldal, Biharpoklos címszó. ISBN 963 05 6821 7.
  3. N. A. Constantinescu: Dicţionar Onomastic Romînesc. Editura Academiei Republicii Populare Romîne. 1963. 343-344. oldal, Păcăla címszó.
  4. A Magyar Szent Korona Országainak helységnévtára, 1907. 841. oldal és A Magyar Szent Korona Országainak helységnévtára, 1913. 1054. oldal összevetése alapján.
  5. Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.   Solymos 2. címszó.
  6. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, I. kötet, A—K. Akadémiai Kiadó, Budapest. Második, javított és bővített kiadás első, változatlan lenyomata: 1997. 542. oldal, Gyepüsolymos címszó. ISBN 963 05 4568 3.