Hegyközcsatár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Hegyközcsatár (Cetariu)
Hegyközcsatár címere
Hegyközcsatár címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBihar
Rang községközpont
Irányítószám 417165
SIRUTA-kód 28424
Népesség
Népesség1055 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság995 [2]
Földrajzi adatok
Terület65,34 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Hegyközcsatár (Románia)
Hegyközcsatár
Hegyközcsatár
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 08′ 34″, k. h. 21° 59′ 54″Koordináták: é. sz. 47° 08′ 34″, k. h. 21° 59′ 54″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyközcsatár témájú médiaállományokat.

Hegyközcsatár (románul: Cetariu) falu Bihar megyében, Romániában, Cetariu központja.

Fekvése[szerkesztés]

Románia, partiumi részén Nagyváradtól (Oradea) 12,5 km-re északkeletre, Bihar, Hegyköztóttelek és Hegyközújlak között fekvő községközpont. Közigazgatásilag hozzátartozó települések: Siter, Sitervölgy és Hegyköztóttelek.

A Réz-hegységhez nyugatról csatlakozó Hegyköz dombvidéke a tengerszint felett 211 méteren fekszik. Kis patakja dél-délnyugat felé haladva a falu alatt folyó Kösmő (Tábor) patakkal egyesül. A Kösmő, amely előbb nyugatra, majd északi irányba folyik, majd Paptamási (Tămăseu) felett a Berettyó bal oldalába ömlik. Északon a Morcó, mögötte a Nagy-Latabár erdő, északkeleten a Kis-Latabár erdő, keleten pedig a ma:Csatári (volt: Uradalmi) erdőnek nevezett határrészek húzódnak. Ez utóbbin az Ágoston tető (249-2,6) emelkedik, dél, délkeleten a Hajnal hegy (196-1), körülötte pedig a Csipkés nevű határrész található. Délnyugaton a Nagyrét nevű határrész terül el, nyugaton pedig az Őrhegy (214-2,9). Ugyancsak nyugaton fekszenek a Nagy hegy (227-1,6), és az Őrhegytető nevű dombvidéki határrészek (200–230 m közötti magaslatokkal). Végül északnyugaton a Hegyalja nevű határrész terül el.

Hegyközcsatár magas dombtetőre épült település, mely a völgyek felé, az égtájak mind a négy irányában terjeszkedik. A községközpontban található a református, tőle néhány száz méterre délkeleti irányban pedig a katolikus templom, mely szomszédságában a Polgármesteri Hivatal és a Rendőrség található. Vele átellenben egy két emeletes tömbház emelkedik, alatta üzletsorral. A tömbház mellett a Kultúrotthon található, mely különböző rendezvényeknek, kulturális eseményeknek ad otthont, egykor magába foglalta a község könyvtárát is. Sík vidékein mezőgazdasági területek, míg domboldalain szőlőtermesztés alakult ki. Gazdag legelőin állattartás, legeltetés folyik. A község keleti határában erdőség húzódik, mely három falu között képez összekötő kapcsot. A község határait képezi még: északon Szalárd (Sălard), északnyugaton Hegyközkovácsi (Cauaceu) falu, nyugaton Bihar (Biharea), délen és délkeleten Hegyközújlak (Uileacul de Munte) falu és Hegyközpályi (Paleu).

Néveredet[szerkesztés]

  • Csatár neve személynévből is kialakulhatott. 1138-ban (ÁSz.199) a Citar személynév szerepel a feljegyzésekben. 1211-ben (ÁSz.179) már Chatar személynévként is említik (Rácz Anita a debreceni egyetem docense szerint).
  • Nevének Csatár utótagját valószínűleg a váradi püspök itt élő lovas nemeseiről (csatárairól) kapta. Mivel a település magas dombok között fekszik, ezeknek a domboknak az oldalain szőlőtermesztés alakult ki. A helyi lakosok ezeket a dombokat szőlőhegynek nevezték el, innen ered a helységnevek elé helyezett hegyköz kifejezés (Bunyitay Vince műve alapján).
  • Csatár hajdan több pusztát is magáénak mondhatott és igen gazdag hely volt. A községben számtalan búzával töltött vermet hoztak létre, melyeknek ásatáskor még most is látszanak a nyomai. A település vermeiben összegyűjtött és tárolt gabona a vidék tárházaként szolgált, innen kaphatta a Csaktár elnevezést, melyből később, rövidített formaként alakult ki a Csatár elnevezés (Pesty Frigyes változata szerint).
  • Szulta - aki Zolta, Árpád legkisebbik fia volt - menyegzője után a második évben Bihar dukátusa (latin dux „herceg, vezér” szóból ered) lett. Mén-Marót - Bihari vezér - fiú utód nélkül halt meg és uradalmát teljes egészében vejére, Szultára hagyta. Árpád fejedelem később úgy rendelkezett, hogy legkisebb fia - Szulta - kövesse őt a fejedelmi székben, ezért Magyarország főurait és vitézeit megesketve, vezérré emeltette őt. Ettől kezdve neve Szaltár ~ Csalt ár (úr), később Csolt ár (úr) lett. A fennmaradt legrégebbi adatok alapján (1213) Hegyközcsatár még villa Catar-ként szerepel. Névetimológiai kutatások szerint épp ezért valószínűsíthető, hogy Caltar-ból lett Catar. Ebből kifolyólag nevének legvalószínűbb eredete a Csalt ár (Csolt úr) nevével hozható kapcsolatba (Anonymus feljegyzései alapján Dr. Zsolt Zsigmond névszerkezeti kutató szerint).

Története[szerkesztés]

Csatár református temploma

Az 1200-as évek elején Chepán nádor birtoka, aki II. András király megerősítő levele szerint a templomos rendnek adományozza. Később a település a váradi püspökség birtoka lesz.Hagyományok szerint - a püspök lovas nemesei (csatárai) lakták. A település nevét az oklevelek 1213-ban villa Catar néven jegyzik először, majd 1291-1294 között Scathar a neve, ezt követően 1294-től Chathar néven említik, 1332-ben Thatar, majd 1335-ben sacerdos de villa Thatar néven jegyzik. Az 1552-es adóösszeírás szerint püspöki birtok, ez év után nem sokkal lakói reformátusokká válnak. 1569-ben Czÿatar-ként említik, 1581-ben Chatariensis a neve, 1587-ben Chyathar, 1588-ban Chyatthar, 1598-ban Chiator-ként jegyzik, 1599-ben Chyatharh, 1600-tól már Chatar a neve. 1659-ben a faluban nagy tűzvész pusztított. 1674-ben a Wesselényi összeesküvés bukása után itt gyűlnek össze a bujdosó kurucpárti magyar urak Forgách Miklós és Orlay Miklós elnöklete alatt és választják vezérükké Wesselényi Pált. 1688-ban itt van a hadak téli szállása. 1809-ben a települést tűz pusztítja azt követően építik újjá. 1839-1873- között az Osztrák–Magyar Monarchia részeként Bihar vármegye Váradi-járásához tartozik. 1851-ben Csatár a neve. 1873-1880 között a Szalárdi-járás része. 1880-1920 között Csatár néven a Nagyváradi Papi Püspökséghez tartozik. A XIX. századtól lakosai között virágzik a fazekas ipar. Az iparosok valószínűleg az egykori szomszédos Latobár településről származnak. 1913-tól Hegyközcsatár (rom. Cetariu) néven szerepel. 1920-1941 között rom. Satul Cetariu (Hegyközcsatár) nevet kapja és Románia része. 1941-1947 között ismét Magyarországhoz csatolják, Bihar vármegyében, a Szalárdi-járásban található. 1947-1956 között rom. Satul Cetariu néven újra Romániához csatolják. 1956-ban községi rangot kap - ettől at időtől kezdve rom. Comuna Cetariu (Hegyközcsatár község) a neve.

Ősi püspökségi birtok[szerkesztés]

Csatár római katolikus temploma

A középkorban kizárólag püspöki lovasnemesek, harcképes szabadosok lakták, akiknek a későbbi leszármazottai, a Szeles, Bihari, Bereczki, Győri, Hegedüs stb. nemzetségek voltak. E nemzetségeket a XVI. század végén már dokumentumokban is rögzítették. A község nevét a hadi rendeltetésének köszönhette. Várad püspökeinek gondoskodása révén a község és az egyház is előnyösen kifejlődött. mindenkori papja a XIII. század végétől egy fertó szeretetadományt kellett beszolgáljon a Püspökség számára. Jakab nevű lelkésze 1332–1337 között tizedszedés ideje alatt hol húsz, hol tizenhat garast fizetett évenként. A XIV-ik században Váradon 10–15 káptalani és több püspöki nemes is lakott, akik az egyháztól örökbe kapott földjeikért katonai szolgálattal tartoztak. E háborús idők miatt Bihar, Püspöki, Csatár stb. egyházi nemesei is velük tartottak. Szent László vitézeinek nevezték őket, öltözetüket páncél, sisak, mellvért, pajzs és lándzsa egészítette ki. Csatár egykori temploma az utcával merőlegesen épült, hogy ős keresztény szokás szerint szentélyével napkelet felé nézzen. Valamikor erős kőépület lehetett, de ma már csak a déli oldalfal legnyugatibb részlete maradt fent egy ablakkal, melyet a felújításokat követően is fel lehet ismerni a félköríves jellege miatt. Tornyának nyugati oldalán, a harangok magasságának megfelelő helyen felirat látható, az évszám 1007-nek olvasható. Az évszám magas helyzete miatt közelről megtekinteni nagyon nehéz, de a felirat magyar szavai, a betűk latin, s a számjegyek arab idomai arra utalnak, hogy a két 00 helyett 66-ot, vagyis 1667-et kell olvasnunk. Az egyház egyik oltára a Tízezer vértanú tiszteletére lett felszentelve és külön jövedelemmel rendelkezett, amit Perényi Ferenc püspök 1525-ben még szaporított is. Hozzá csatolt egy házat, amely a benne lakó Balogh Sebestyén halálával üresen maradt. Az oltárigazgatóság oltárigazgatót is feltételezett Hegyközcsatáron, így ebben a korban már legalább két egyházi férfi is működött a vallásosság s a népnevelés területén. Ennek az ősi egyháznak a helyén áll ma a református templom, melynek átalakításánál a már említett régi falrészletet meghagyták és beépítették. A csatári római katolikus templom 1809-ben épült. A lakosok községi hitelszövetkezetet és olvasó-kört tartottak fenn és itt volt a szalárdi járás egyik körjegyzősége is. A településhez tartozott Latabár puszta is, mely IV. László király alatt egyházzal is rendelkező község, földesura pedig Miklós vajda volt.

Latobár - Lathabar[szerkesztés]

Egykor (A 18. sz. végén) ez az erdők és dombok közé szorult kis település, a nagyváradi Püspökségnek már tizenöt kepe püspöki tizedet fizetett. A település temploma téglaépítésű volt, lakói pedig tégla és cserépedények égetésével és eladásával foglalkoztak, mások viszont földművelésből, erdőgazdálkodásból tengették az életüket. Nevében a Latibor személynevet véljük felfedezni, mely a középkorban igen csak divatos volt. A település első birtokosa - a IV. László korából ismert Miklós vajda fia, Pál. 1264-től már a Csanád nemzetség-beli János fiai László és Tamás birtokolják. Latobár mellett az övéké még a Adorján vára, és Szalárd is. Később perbe keverednek Miklós vajdával. A vajda hatalmaskodásai miatt a király egyéb Bihar megyei birtokaival együtt elkobozza tőle az említett birtokrészeket, majd az okozott károkért az egészet a váradi püspöknek és káptalannak ítéli oda. Így jut Latobár is a váradi püspök birtokába, ahol 1557-ig meg is marad. Fennmaradt okirat szerint 1576-ban e kis község, bírája Konczos Pál, lakosai között pedig megemlítik, Barabás Mátyást és Konya Gergelyt is. 1589. április 25-én, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem adománylevelet állíttat ki Kereki váráról és Latabár faluról, melyet Kismária-i Bocskai István - ekkor még, mint vajda - a fejedelem iránti hűsége jeléül kap örökül. A kereki uradalomhoz tartozik ekkor: Bedes, Furta, Konyár és Pályi is. 1590-ben már Latabár is a kereki uradalomhoz tartozik. Bocskai magva-szakadtával a település még mindig a kereki vár birtokrészeként 1616-ban Kerekes Péter kereki várkapitány és leszármazottai birtokába kerül. Később - igaz csak rövid időre - Ibrányi Mihály tulajdona lesz. Kerekes János halálával neje Szőleösy Rebeka úrasszony férje egykori birtokát visszapereli az Ibrányiaktól. Mivel azok nem jelennek meg a Nagyváradon megrendezett bírósági tárgyaláson a birtok újra a kerekes utódokra száll vissza. A Bihari hegyköz falvainak többsége ekkor a nagyváradi Püspökség birtokát képezik, kivétel ez alól Szalárd, Adorján, Adorján-vár, Siter, Latobár és néha-néha Tóttelek. Latobár település a XIX. századtól végül a Nagyváradi Püspökség birtokába kerül. Elnéptelenedését követően Csatár részévé válik. A területen élő hat család Csatárba települ át, ezzel egyidejűleg a Püspökség területeit az említett településhez csatolják. Az egykori Nagy Latobár erdőt ezt követően teljesen kiirtják, majd a lecsupaszított földterületeket felszántják és termőföldé alakítják át. Bunyitay Vince Bihar vármegye legfőbb ismerője gyakran jár-kel ezen a területen Szalárdra, Szentimrére, Szentjobbra és egyéb településekre kalauzolva az egykori történészeket. A XIX. sz. végén egy szekéren megtett utazása során megemlíti az elpusztúlt Latobár települést is, melynek téglából épült templomromja és az egykori kertek fái akkor még jól kivehetőek voltak a Szalárdra vezető földút jobb oldalán. Ma már híre-hamva sincs az egykori településnek. Területén szántóföldek, elburjánzott bokrok, kevés erdő és egy halastó árválkodik. Területe ma Hegyközcsatár része.

Földvárak[szerkesztés]

A földvár maradványai

A Sebes-Körös vidékéhez tartoztak a bihari és a csatári földvárak. Az utóbbi Bihartól keletre volt található és mindkettő a Kösmő patakon uralkodott. A Berettyó vidékén Molnos-Petri határában egyszerre három földvár nyomaira is ráakadhatunk. A Berettyó partján Félegyháza, Kis-Marja és Gáborján helységek határaiban is találhatunk némi földvár-maradványokat.

Bortermelés[szerkesztés]

A XIX. század első felében a vármegye területén három bortermő vidék ismeretes:

  • Az Érmellék, ide Vajda, Szent-Imre, Diószeg, Kóly, Jankafalva, Kis- és Nagy-Kágya, Székelyhíd, Asszonyvására, Szunyogd és Kerekit sorolják;
  • A váradi dombvidék, ide Terje, Tóti, Telegd, Örvénd, Hegyközcsatár, Bihar, Hegyközkovácsi, Hegyközpályi, Hegyközszáldobágy, Vásárhely helységek határában fekvő szőlőhegyek tartoznak;
  • A szőlőskertek vidéké, melyek Debrecen, Hosszú- és Monostor-Pályi, Sámson, Nagy-Léta, Bagamér, Berettyó-Újfalu, stb. helységekben terülnek el;

Nevezetességek[szerkesztés]

Mesterséges halastó:

A település peremén (az egykori Kis-Latobár erdő szélén) van egy remek (boilis) tó, mely C&R horgászatra is kiválóan alkalmas. Engedélyezve van a csónakból történő etetés és a visszaengedés. Pontyot és amurt foghatnak itt a horgászok. A halak akár a 10–15 kg-ot is elérhetik. A mesterséges tó 90 hektáron fekszik festői környezetben, a tölgyes erdő szélén és könnyen megközelíthető. A vidék kiválóan alkalmas sátortáborozásra is.

Csatári tölgyfaerdő (korábban: Uradalmi erdő, a váradi Püspökség egykori tulajdona):

Kitűnő kirándulóhely, erdészházakkal, faasztalokkal, padokkal, tűzhelyekkel stb.

Kultúra[szerkesztés]

  • Hegyközcsatár szülöttei

Szilágyi Károly, Németországban élő világhírű operaénekes bariton. Csatáry Orendt Mihály, Magyarországon, Debrecenben élő Bihar-kutató, író, publicista.

  • Hegyközi Napok

2001-ben született meg a fesztivál ötlete. A rendezvény a hazai csatornákon kívül, a CNN híradójába is bekerült. 2002-ben a fesztivál keretén belül megrendezésre került az első Bihar megyei motoros találkozó is, kicsik és nagyok egyaránt motorra szállhattak. 2003-ban a terrorizmus, a háború és az erőszak ellen is dárdát törtek a rendezvény szervezői. Példaértékű üzenet volt ez az erőszak ellen. 2004-ben világcsúcs kísérletet tettek a körcsárdás kategóriában. Motorostalálkozót és felvonulást is tartottak.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]