Újpalota (Románia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Újpalota (Palota)
RO BH Biserica romano-catolica din Palota (22).jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBihar
Rang falu
Községközpont Biharszentandrás
Irányítószám 417516
Körzethívószám +40 x59[1]
SIRUTA-kód 26671
Népesség
Népesség563 fő (2011. okt. 31.)[2]
Magyar lakosság173 fő [3]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság111 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Újpalota (Románia)
Újpalota
Újpalota
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 03′ 50″, k. h. 21° 49′ 20″Koordináták: é. sz. 47° 03′ 50″, k. h. 21° 49′ 20″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Újpalota témájú médiaállományokat.

Újpalota (románul Palota) falu Romániában, Bihar megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Az Alföldön, Bihar megyében, Nagyváradtól légvonalban 8 km-re nyugatra, a magyar-román határtól 5 km-re, Biharszentandrás és Köröstarján között fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét egy hajdan itt állt palotáról vagy kisebb várról vette, melyet a környék lakosai csak „László palotája” néven említettek, és a hagyomány szerint Szent László király egykori vadászkastélya volt.

Története[szerkesztés]

Palota a kezdetektől királyi birtokként volt említve.

A török idők alatt Szinán pasa pusztította el, utána Palota és környéke is sokáig néptelenül állt.

1765 táján, Mária Terézia és később 1784 és 1786 között II. József idejében népesedett újra elszász és bajor német telepesekkel.

Borovszky Samu azt írta a településről, hogy „a vármegye egyetlen olyan német községe volt, melynek lakosai magyarul beszéltek.”

A település ekkor 2-részből: Új- és Ópalotából állt.

1819-ben gróf Frimont János lett birtokosa.

A 19. század végén pedig Nagylónyai és Vásárosnaményi Lónyai Andor özvegyének volt itt birtoka.

A 20. század elején birtokosa Lukács Antal főrendházi tag volt.

Petri Mór a 19. század végén írta a településről: „Új-Palota 62 házból 470 lélekből álló település Bihar vármegye Nagyszalontai járásában, a Hájói Püspök fürdőtől eredő Pecze folyók mellett délre”.

A trianoni békeszerződésig Bihar vármegye Központi járásához tartozott.

Egyike azon kevés erdélyi településnek, amelyek a 20. század folyamán is megmaradtak német többségűnek. 2002-es népszámláláskor 566 lakosa közül 286 fő (50,5%) német, 144 (25,4%) magyar, 130 (23,0%) román, 4 (0,7%) szlovák és 2 (0,4%) pedig ismeretlen nemzetiségű volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Bihar megye. adatbank.ro

Források[szerkesztés]

  • Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.  
  • Petri Mór: Bihar vármegye monográfiája