Belényesirtás
| Belényesirtás (Lazuri de Beiuș) | |
 | |
| A középkori templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Bihar |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 417300 |
| SIRUTA-kód | 29779 |
| Népesség | |
| Népesség | 321 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | - |
| Népsűrűség | 58,92 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 225 m |
| Terület | 58,92 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Belényesirtás
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 46° 33′ 39″, k. h. 22° 24′ 08″Koordináták: é. sz. 46° 33′ 39″, k. h. 22° 24′ 08″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Belényesirtás (románul: Lazuri de Beiuș) falu Romániában, Bihar megye déli részén, az azonos nevű község központja.
Fekvése[szerkesztés]
Belényestől délkeletre, a Fekete-Körös bal partján fekvő település.
Története[szerkesztés]
Belényesirtás nevét 1588-ban említette először oklevél Lazur néven. 1808-ban Lazur (Belényes-), 1851-ben Belényes-Lazúr, 1913-ban Belényesirtás néven írták.
A török hódoltság után 1780-ig a római-, később pedig a görögkatolikus püspökség birtoka volt. A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Vaskohi járásához tartozott.[2]
Népesség[szerkesztés]
1910-ben 557 lakosából 9 magyar, 548 román volt. Ebből 548 görögkeleti ortodox, 8 izraelita volt.
A 2002-es népszámláláskor a településnek 372 lakosa volt, ebből 371 román, 1 magyar. Vallási hovatartozás megoszlása: 359 ortodox, 12 pünkösdista, 1 baptista.[3]
Látnivalók[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Szabó M. Attila: Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára. Csíkszereda: Pro-Print. 2003. ISBN 973-8468-01-9
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Lista monumentelor istorice 2010. Monitorul Oficial al României, 670 bis. sz. (2010. okt. 1.) Hozzáférés: 2017. jan. 28.
Források[szerkesztés]
- Fényes Elek: Magyarország történeti földrajza
- Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
.svg){kind=small}