Hegyköztóttelek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hegyköztóttelek (Tăutelec)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Bihar
Rang falu
Községközpont Hegyközcsatár
Irányítószám 417171
SIRUTA-kód 28479
Népesség
Népesség 249 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 198
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 174 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Hegyköztóttelek (Románia)
Hegyköztóttelek
Hegyköztóttelek
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 09′ 17″, k. h. 22° 01′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 09′ 17″, k. h. 22° 01′ 51″

Hegyköztóttelek (románul: Tăutelec) falu Bihar megyében, Romániában.

Fekvése[szerkesztés]

Nagyváradtól 17 km-re, Hegyközcsatártól 2 km-re északkeletre található. Jelenleg Hegyközcsatár közigazgatási fennhatósága alá tartozik.

Földrajaza[szerkesztés]

A Réz-hegységhez nyugatról csatlakozó Hegyköz dombvidék nyugati aljában, az Alföld keleti szélén fekszik. Kis patakja északra tartva a Siter felől jövő Kansza-patak bal oldalába fut (ebbe odébb még a falut délről megkerülő, és a határában északra forduló Bodozó-patak érkezik), az egyesült víz Sásvölgyi- (Sasvölgyi) patak néven északra kanyarog és Szalárdnál a Berettyó bal oldalába torkollik. Északra a Kis-Latabár-erdő, északkelet-keletre és délkeletre az Uradalmi-erdő, délre a Bihari- (Uradalmi) erdő nevű határrészek húzódnak, ez utóbbin délkeletre a Kelemen-pad (231- 1,5) emelkedik, délre a Nagyhegy (212- 0,8), távolabb az Ágoston-tó (249- 2,2), nyugatra a Morcó, északnyugatra a Nagy-Latabár-erdő nevű határrészek terülnek el. Települések: északra Szalárd (11,7 ill. 9- 8), keletre Siter (3,3), délnyugatra Hegyközcsatár (3,8- 3). 1913-ban Nagyhegytanya is Hegyköztóttelekhez tartozott.

Névváltozatok[szerkesztés]

1272: Totthelek, villa Thothelek; 1291-1294: Toutteluk; 1329: Tothteluk; 1335: sacerdos de villa Tortelek (Tottelek); 1336: Therteleg; 1337: Tottelek; 1504: Thoththelek; 1625: Tottelke; 1692: Tót-Telek; 1828: Tóth Telek; 1851: Tóttelek; 1913: Hegyköztóttelek;

Mivel a település magas dombok között fekszik, ezeknek a domboknak az oldalain szőlőtermesztés és gyümölcsfa termesztés alakult ki. Tóttelek esetében kimagasló mennyiségben termesztettek és termesztenek ma is szelídgesztenyét. A helyi lakosok ezeket a dombokat szőlőhegynek nevezték el, innen ered a helységnevek elé helyezett hegyköz kifejezés.

Története[szerkesztés]

Tóttelek a XIII. században Eachy unokáinak: Miklós vajda, István és Geregen birtoka volt. Mivel ők a IV. László király alatt lábrakapott fejetlenségben bizakodva sok törvénytelenséget követtek el – többek között a váradi székesegyház birtokait is feldúlták – László király az Eachy-unokák elkobzott birtokaiból nyújtott a váradi egyháznak kárpótlást, annak adva egyebek közt Tótteleket is. 1283. körül IV. László király meghagyta Máté nádornak, hogy Osl nemzetségbeli Móricz comest iktassa Tóttelek földbirtokába.[2]

A Pázmán (panaszi) család 1319-ben kapja I. Károlytól Pósa, Som és Somogy, 1465-ben új adományként pedig Panasz, Tóttelek, Szomajom, (Berettyó-) Szent-Márton, Újlak, Szent-Dienes és Somogy helységeket.

Később a Solymossy (Nagyváradi) családnak voltak itt birtokai, melyek Bihar vármegyéből származtak és a XVIII. század közepe táján Szatmár vármegyében is letelepedtek. Biharban birtokai között volt még Felhalom, Fugyi, Fugyivásárhely, Törpefalva, Kopaczel, Felsőfeketepatak, Szentmárton, Tóttelek, Panasz, Váncsod, Szelepe, Nyíres és Krassó községek.


Egyházi múltja[szerkesztés]

Első feljegyzések Tóttelekről a XIII. század végén arról számolnak be, hogy Tóttelök – ahogy az egykori feljegyzés nevezi – harminchárom kepe püspöki tizedet fizetett. Eszerint közepes méretű község lehetett, és ezt bizonyítja a lelkészek által beszolgáltatott pápai tizedösszeg is. István lelkész ugyanis 13351336-ban, valamint Mihály a következő évben nyolc garast fizetett be, többet, mint Micske és éppen annyit, mint Bályog vagy Konyár. Középkori templomának ma már semmi nyoma, de kétségkívül a jelenlegi templom helyén állt. A vele egy uradalomba tartozó, de nála kétszer kisebb Latabárnak kőtemploma volt, ezért hasonló lehetett Tótteleknek is.

Báthory Kristóf 1576. március 16-án a váradi Szent Egyed egyháznak adományozta a bihar megyei Tóttelek falut minden tizedével, kilencedével s összes tartozékaival együtt. Az adománylevél Kolozsvárott kelt, tehát éppen ott, ahol húsz évvel ezelőtt a váradi püspökség javait – mint maga az oklevél is említi – a fejedelmi kincstár számára lefoglalták. Húsz év után ez volt katolikus célra az első fejedelmi adományozás. Az oklevél megjegyzi, hogy az adomány Borsos Péter deák, Várad városának jegyzője, továbbá Szabó Sebestyén és Csanádi Gergely deák a nevezett Szent Egyed egyház kurátorainak, valamint Várad összes katolikus lakosainak kérelmére történt. Az adomány nem az egyház papjai számára, hanem az egyházi iskola tanítóinak javára volt fordítandó. Ezzel alighanem célzott a – még mindig érvényben levő – 1548-i törvényre, amely a lefoglalt egyházi javakat iskolai célokra fordítani rendelte el. Következő év október 28-án a nevezett egyház ünnepélyes beiktatása is megtörtént Tóttelek birtokába, az egykorú oklevél szavai szerint „minden ellentmondás nélkül”. Feltűnő az adománylevelekben, hogy amíg ezekben csupán a váradi katolikusok kérelmét hozza fel indokul, míg a szept. 13-aiban már saját buzgóságát is említi, mellyel a katolikus vallás iránt viseltet.

Lakossága[szerkesztés]

Hegyköztóttelek lakossága 1910-ben anyanyelv, később nemzetiség szerint
Év magyar román német szlovák zsidó cigány Összesen
1910 512 7 14 11 544
1930 532 21 3 3 559
1941 532 7 4 6 585
1956 578 0 0 0 578
1960 487 6 0 2 495
1966 485 8 2 0 495
1977 414 13 0 0 427
1990 250 0 0 0 250
1992 250 0 0 0 250
2002 198 16 0 0 214

Magyarigazolvány igénylés a településen 2002. január 1.2004. május 31. között:
Összesen: 88, ebből:

  • férfi: 49, nő: 39
  • 0-5 év: 3
  • 5-17 év: 11
  • 18-59 év: 46
  • 60 év felett: 28

Vallás[szerkesztés]

Hegyköztóttelek vallási megoszlása
Év róm. kat. ortodox református görögkat. zsidó Összesen
1910 495 4 22 3 8 544
1930 518 6 16 12 7 559
1990 238 11 16 1 0 250

Kultúra[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Ifj. Kubinyi Ferencz, Magyar Történelmi Emlékek I. köt. 124. l.

Irodalom[szerkesztés]

  • A Chartularium I-II-III-IV részeiből;
  • A kékkői levéltár;
  • A budai királyi kamara levéltári gyűjteményéből;
  • Bunyitay műve II. kötet 247–257;
  • Tört. tár. 1879. évf., 815 l.;
  • Szilády i. m. VII., 205., 255.;
  • Fényes Elek: Magyarország állapota. 1783;
  • Vasárnapi Ujság - 1856. június 1-jén (22. szám);
  • Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai;

Külső hivatkozások[szerkesztés]