Körösszáldobágy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Körösszáldobágy (Săldăbagiu Mic)
Körösszáldobágy görögkeleti fatemploma - a 19. század elejéről
Körösszáldobágy görögkeleti fatemploma - a 19. század elejéről
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Bihar
Rang falu
Községközpont Feketekápolna (Căpâlna)
Irányítószám 417133
SIRUTA-kód 28175
Népesség
Népesség 466 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Körösszáldobágy (Románia)
Körösszáldobágy
Körösszáldobágy
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 44′, k. h. 22° 10′Koordináták: é. sz. 46° 44′, k. h. 22° 10′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Körösszáldobágy témájú médiaállományokat.

Körösszáldobágy (Săldăbagiu Mic), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében.

Fekvése[szerkesztés]

A Király-erdő alatt, a Fekete-Körös közelében, Belényestől északnyugatra, Tenkétől délkeletre, Venter, Belényesforró és Gyanta közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Körösszáldobágy, Száldobágy nevét 1599-ben Also Zaldobagy, Felseo Zaldobagy, Zelistie néven említette először oklevél. 1808-ban Szaldobágy ~ Szoldobágy', 1909-ben Szelistye-Száldobágy, 1913-ban Körösszáldobágy néven írták.

A falu a 19. század végén még Szelistye és Száldobágy néven két külön községet alkotott és a nagyváradi 1. sz. püspökség birtoka volt még a 20. század elején is.

1851-ben Fényes Elek írta a településről:

Száldobágy-Szelistye, Bihar vármegyében, lapályos helyen, 32 görög

katholikus, 619 óhitü lakossal, anyatemplommal. Birja a váradi deák püspök

1910-ben 1038 lakosából 14 magyar, 1024 román volt. Ebből 32 görög katolikus, 993 görögkeleti ortodox, 9 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Magyarcsékei járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görög keleti temploma - a 19. század elején épült.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]