Kovászó

Kovászó (Квасово)
Kovászó címere
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Beregszászi járás (2020–) Beregszászi járás (–2020)
Község	Nagybereg község
Rang	falu
Alapítás éve	1270
Irányítószám	90264
Körzethívószám	+380 03141
Népesség
Teljes népesség	899 fő (2001) +/-
Magyar lakosság	49
Népsűrűség	397,79 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	120 m
Terület	2,26 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 11′ 11″, k. h. 22° 46′ 13″48.186388888889, 22.770277777778
Kovászó Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Kovászó témájú médiaállományokat.

Kovászó (ukránul: Квасовo [Kvaszovo/Kvasovo]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.

Fekvése

Beregszásztól 15 km-re kelet-délkeletre, a Borzsa jobb partján, a Benét érintő Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonaltól 4 km-re fekszik.

Nevének eredete

A falu nevére kétféle magyarázat is van: nevét vagy a határában álló Kovas sziklától kaphatta, vagy az ószláv kvasz szóból keletkezett.

Története

Kovászói várrom

Kovászó nevét 1270-ben említette először oklevél „Koazou” formában, mint királyi birtokot. Később több családnak is volt itt birtoka, így a Jakcs, Rédey, Lónyay családok is birtokosai voltak.

13. századi várának romja a Borzsa partján egy dombon áll és valószínűleg a tatárjárás után épült. Először kerek lakótornya, majd a magaslat alakját követő várfalak épültek fel.

A települést a 14. században a Nagymihályi család birtokolta.

A 15. században Hunyadi János besztercei grófot, Magyarország kormányzóját iktatták be Kovászó birtokába. Később felesége, Szilágyi Erzsébet tulajdonába került, de aztán a Jakchyak visszaszerezték. Leányági örökségként, illetve vásárlás útján a Mathuznai család szerezte meg a kovászói uradalmat kászoni Jakchy Katalin hozományaként.

A 16. századi okmányok arról tudósítanak, hogy a közeli Attak-folyón kétkerekű malom, a Borzsa-folyón pedig őrlőmalom működik, és hogy a kovászói hegyen ekkor már jóféle bor terem, s a szőlőültetvény birtokosa maga a kovászói vár ura.

Az 1540-es években a vár Mathuznai György és Pál tulajdona volt, később eladták Kávássy Kristóf huszti várkapitánynak.

1546-ban a Mathuznai család visszakapta Kovászót. Mathuznai Pál kihasználva a János Zsigmond és I. Ferdinánd közötti viszályt, rablóvárat alakított ki Kovászón. Balassa és Menyhért hűek voltak a császárhoz, ezért János Zsigmond Gyulafehérváron kelt rendeletével Kovászót elkobozta és Gáltői Ferenc munkácsi várnagynak adományozta.

1651-ben Lónyai Zsigmond birtokába került Kovászó királyi adományként. 1564-ben Schwendi Lázár császári sereggel elfoglalta a vidéket, és a kovászói várat is megostromolta és bevette. Még ebben az évben a császár leromboltatta a várat, mivel korábbi tulajdonosa rablótanyának használta.

Az 1566-os adóösszeírás alapján a Tokaj alól visszavonuló tatárok 24 házhelyről hurcolták el az ott élőket.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KOVASZÓ. Orosz falu Bereg Várm. földes Urai Pogány, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik Tisza Újlaknak szomsédságában, mellynek filiája, szántó földgye trágyázás nélkűl gabonát sem terem, réttye is sovány fűvet hoz.”

1808-ban az itt lévő birtokok legnagyobb része Pogány Ferenc tulajdonába került. Emellett kisebb-nagyobb birtokokkal rendelkeztek itt a Perényiek és Lónyaiak. 1809-ben Kovászón timsógyárat létesítettek, amely 1812-ben már 125 mázsa timsót termelt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kovászó, Beregh vm. orosz-magyar falu, a Borsova mellett, Beregszászhoz 1 1/4 mfldnyire: 25 rom. kath., 92 ref., 454 g. kath., 10 zsidó lak. Gör. kath. parochia. Vizimalom. F. u. Pogány, gr. Károlyi, Dessewffy.”

Az első világháborúban 100 polgár vett részt a faluból, 16-an odavesztek. A trianoni békéig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1938 novembertől ismét Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták.

A második világháború idején közel 100 kovászói férfi szolgált a magyar hadseregben. 1944 őszén, amikor a szovjet hadsereg elérte e vidéket, 38 helybéli férfi önkéntesként csatlakozott hozzájuk. 1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. 1991 óta a független Ukrajna része.

1998 őszén a kiömlő Borzsa nyolc házat rongált meg, 2001 tavaszán ennél jóval nagyobb természeti csapás érte az ittenieket: az áradat 50 házat döntött romba.

Népessége

• 1910-ben 668, többségben ruszin lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.
• 2001-ben 899 lakosa volt.

Nevezetességek

• Kovászó vára valamikor a tatárjárás után épülhetett a Borzsa-folyó partján emelkedő sziklás magaslatra. Először a kerek lakótorony, később a magaslat alakját követő várfalak készültek el. 1390-ben Zsigmond király Nagymihályi Jánosnak adományozta, ettől kezdve magánvár volt. A török időkben akkori tulajdonosa, Matuznai Pál, kihasználva az ország megosztottságát rablótanyául használta, gyakran végigrabolva fegyvereseivel a környéket. 1564-ben a rablótanyaként használt várat Schwedli Lázár császári biztos elfoglalta és leromboltatta. Azóta romos állapotában áll.

• Református temploma 1733-ban épült, majd helyette 1895-ben készült el mai temploma.

• Görögkatolikus temploma 1390-ből való, 1750-ben barokk stílusban építették újjá.

Neves személyek

• Itt született Gerevich Emil (1854–1902) matematikus, tanár, főreáliskolai igazgató, miniszteri biztos.