Badaló
| Badaló (Бадалово) | |
.jpg) | |
| Református templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ukrajna |
| Terület | Kárpátalja |
| Járás |
|
| Község | Beregszász község |
| Rang | község |
| Alapítás éve | 1280 |
| Irányítószám | 90253 |
| Körzethívószám | +380 03141 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1715 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 1 682 fő |
| Népsűrűség | 568,94 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 113 m |
| Terület | 1,143 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 06′ 35″, k. h. 22° 38′ 09″48.109722°N 22.635833°EKoordináták: é. sz. 48° 06′ 35″, k. h. 22° 38′ 09″48.109722°N 22.635833°E | |
 Badaló
Pozíció Kárpátalja térképén
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Badaló témájú médiaállományokat. | |
Badaló (ukránul Бадалово [Badalovo]) Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járás déli részén, a Tisza jobb partján, a magyar határnál fekvő falu.
Története
[szerkesztés]A község első írásos említése 1226-ból való, ekkor „Bodolou” néven írták, és még Borsova vármegyéhez tartozott.
Első birtokosa a Hontpázmány nemzetségből való Hunt fia Gergely volt, aki a birtokot a Balogsemjén nemzetséghez tartozó Vbul fia Egyednek adta cserébe. Ettől kezdve Egyed fiainak birtoka, akik közül az 1332-ben élt Iván e faluról is nevezte magát.
A 13. században Badaló már jelentős község, önálló egyházzal, amely 1550-től reformátusként működik tovább. A későbbiekben sokszor cserélt gazdát, így elvesztette a térségi jelentőségét, ám a 17. században ismét fejlődésnek indult, kihasználva a hucul és ruszin tutajosok minden évben megismétlődő tiszai útját, amikor a hegyi falvakból hozott árut (sót, fát és gyümölcsöket) gabonára cserélték az Alföldön. Az itteniek áru fejében általában élelmet biztosítottak a továbbutazó tutajosoknak.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BADALO. vagy Bodoló. Bodolű. Magyar falu Bereg Vármegyében, birtokosai több Uraságok, lakosai reformátusok, fekszik a’ Tisza mellett napkeletre Váritól fél mértföldnyire, határos vele Halabér. Határja termékeny, piatzozása Beregszázon, a’ hol mindenféle vagyonnyait eladhattya, és Váriban is, amaz egy órányi, e’ pedig fél órányi meszszeségre van tőle; a’ szőlő hegyeken pénzt kereshetnek Beregszázon; legelője minden marháinak elegendő, fája tűzre, és épűletre, a’ mennyi kell, azon kivűl a’ Tiszán lakosai szálakkal kereskednek; ’s halakkal még inkább bővelkednének, hogyha Tisza vize itten olly fás, és akadékos nem vólna, közönséges földgyeik, és réttyeik is vagynak, első Osztálybéli.”[2]
Kőtemplomát 1799-ben kezdték el kibővíteni, a munkálatokkal 1807-ben végeztek, majd abban az évben december 27-én szentelték fel. Harangtornyába egy 1826-ban öntött nagyobb, és egy 1772-ben öntött kisebb harang található. A paplak a falu több házával együtt 1834-ben leégett, helyette később újat építettek.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Bodoló, magyar falu, Beregh vármegyében, ut. p. Beregszászhoz 2 órányira: 4 r. kath., 527 reform., 6 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház. A Tisza jobb partján feküdvén, az árvizektől sokat szenved; egyébiránt gyümölcsben, fában, szénában, halban bősége van. F. u. Bay, Péchy, Bárczy, Ördög, sat.”[3]
Az 1880-as években a faluban 162 ház állt, területe pedig 2122 hold volt. Egészen a 19. század legvégéig a falu nyugodt életét élte, amíg a vasútépítések szükségtelenné, illetve a trianoni határmódosítások lehetetlenné tették a tiszai kereskedelmet. A falu így folyamatosan vesztett jelentőségéből. A trianoni béke előtt Bereg vármegye Tiszaháti járáshoz tartozott. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1939 márciusától ismét Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták.
1944-ben a falu vörös megszállása után a sztálinisták több mint 200 magyar lakost hurcoltak gulágokba, közülük 89-en már nem is tértek haza. 1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. A Szovjetunió felbomlása után, 1991-től Ukrajnához tartozik.
1998-ban és 2001-ben a Tisza áradásai a falut súlyosan pusztították, mivel a termőföldeket teljesen elmosták, így a mezőgazdaságból élő falu megélhetését tették lehetetlenné.
Népessége
[szerkesztés]A település nagy része magyar nemzetiségű, vallási hovatartozás szerint reformátusok. Jelentős (300 fő, 18%) cigány kisebbség is él a községben.
Gazdasága
[szerkesztés]Badalón a szovjet időszakban az itteni Kárpátaljai Mezőgazdasági Kísérleti Állomás jelentette a legnagyobb bevételt a falu lakosainak. Azóta az állami gazdaságot felszámolták, a helyi mezőgazdaság még mindig leginkább csak az állattenyésztésből áll.
Az itt élő magyarok nagy része leginkább Magyarországon keres munkát az építőiparban és a mezőgazdaságban.
Testvértelepülések
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://adatbazis.mtaki.hungary.com/?mtaki_id=200157&settlement_name=
- ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2025. november 11.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2025. november 11.)
Források
[szerkesztés]- Lehoczki Tivadar: Beregvármegye monographiája, III. kötet (Különös rész) (Ungvár, 1881) 39–41. o.
- Györffy György: Beregvármegye.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Badalói hírek – Kárpátalja.ma
- Erdélyi Károly: Badaló [KMMI-Füzetek XXVII., Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet, 2021] _Online hozzáférés
