Edelény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Borsod (település) szócikkből átirányítva)
Ez a szócikk az észak-magyarországi kisvárosról szól. Hasonló címmel lásd még: Szepesedelény.
Edelény
Görögkatolikus templom
Görögkatolikus templom
Edelény címere
Edelény címere		 Edelény zászlaja
Edelény zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
VármegyeBorsod-Abaúj-Zemplén
JárásEdelényi
Jogállásváros
PolgármesterMolnár Oszkár (független)[1]
Irányítószám3780
Körzethívószám48
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség9259 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség167,48 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság142 m
Terület56,82 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 17′ 48″, k. h. 20° 44′ 39″Koordináták: é. sz. 48° 17′ 48″, k. h. 20° 44′ 39″
Edelény (Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye)
Edelény
Edelény
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye térképén
Edelény weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Edelény témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Edelény kisváros Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, az Edelényi járás központja.

Fekvése[szerkesztés]

Miskolctól 25 kilométerre északra helyezkedik el, a Bódva völgyében.

A közvetlenül határos települések: észak felől Szendrő és Szendrőlád, északkelet felől Balajt, kelet felől Damak, délkelet felől Hangács és Nyomár, dél felől Borsodszirák és Sajószentpéter, délnyugat felől Múcsony, nyugat felől Rudolftelep, északnyugat felől pedig Ormosbánya.

Megközelítése[szerkesztés]

Legfontosabb megközelítési útvonala, egyben a város főutcája is a Sajó völgyétől a szlovák határig húzódó 27-es főút. A környező kisebb települések közül Ládbesenyővel a 2615-ös út, Balajttal a 26 135-ös számú mellékút, Damakkal a 2616-os út, Borsodszirákkal (és azon keresztül Boldvával, illetve Felsőzsolcával a 2617-es út köti össze. Határszélét délen érinti még a Zádorfalváig vezető 2605-ös út is.

A kisváros vasúton is megközelíthető, a Miskolc–Tornanádaska-vasútvonalon, melynek két megállási pontja van a határai között. Miskolc irányából az első Edelény alsó megállóhely, mely a város déli határszélétől nem messze fekszik, a szinte különálló Finke településrésznek is a déli peremén; közúti elérését a 2617-es útból keletnek kiágazó 26 316-os számú mellékút biztosítja. Edelény vasútállomás a település központjának keleti szélén fekszik; közúti elérését a 2616-os útból kiágazó 26 315-ös számú mellékút teszi lehetővé.

Története[szerkesztés]

A terület az őskor óta lakott, ezt kőkorszaki kőeszközök tanúsítják.

Edelény, Borsod vára – légi felvétel

A magyar honfoglalók a mai Edelényhez tartozó borsodi földvár helyén jelentős települést hoztak létre, ez a legnagyobb korabeli magyar falu, amit régészetileg sikerült azonosítani. Összesen 17 házat tártak fel az egykori felszínen, a várdomb északi oldalán két sorban, mintegy az „utca” két oldalán. Alapjuk agyagba rakott kő volt, falaik fából készültek. Volt köztük egy fatuskókra állított boronaház is. A házaknak tapasztott padlójuk volt, és bennük U alakú, kövekből rakott kemence is állt. Az egy helyiségből álló házak alapterülete mintegy 16 m² volt. Két ház esetében azt is sikerült bizonyítani, hogy padlásuk is volt. A faluban volt egy nagyobb ház is, 5x5 méter alapterülettel, 80 cm vastag kő alapfalakkal, ami egy előkelő személy otthona lehetett. A falu tűzvész következtében, egyszerre pusztult el, utána épült a helyére a borsodi ispáni földvár.[3]

Edelényt 1299-ben említik először Edelin írásmóddal, ekkor Roland nádor tartotta itt Borsod vármegye közgyűlését.

1332-ben Edelényi László fiai voltak a birtokosai. Papja ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 29 garas pápai tizedet fizetett. Az adó magas összege arra mutat, hogy már ekkor valószínűleg mezőváros volt.

Az egyik városrészét alkotó egykori Borsod falut (amelyet 1950-ben csatoltak hozzá) már 1108-ban említik. Területén az államalapítás idején földvár állt, amely Borsod vármegye központja és névadója. A földvárral szemben áll a helyi védelem alá vett, de még elhanyagolt állapotban lévő és magánkézben álló egykori Szekrényessy-kastély, mely valójában egy tízszobás kúria, amelyben a reformkorszakban a Ragályi és Szekrényessy családdal rokonságban álló olyan irodalmárok, közéleti személyiségek fordultak meg, mint Kazinczy Ferenc, akinek utóbb unokaveje Szekrényessy Árpád (1849–1917) bírta a Bódva parti kúriát. Az épületről országos viszonylatban is egyedülállóan gazdag kismonográfia jelent meg 2006-ban, mely több száz eredeti fényképpel és forrásidézettel mutatja be a Bódva-völgyi nemesség életviszonyait. (Szekrényessy Attila: Egy borsodi udvarház története, Edelény, 2006). A városfejlesztés koncepciói között szerepel az egykori Szekrényessy-kastély kivásárlása, eredeti állapotban történő felújítása, és 1996-ban lebontott tornyának visszaépítése és kulturális célú hasznosítása, amely a földvár komplexumával egy egységet alkotva indokolt törekvés.

A középkorban Edelény lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak, de a történelem viharai nem múlnak el nyom nélkül, a török időkben többször elnéptelenedett a falu.

A mezőgazdaságtól az ipar felé a 19. században kezdett orientálódni. 1838-ban a terület birtokosai répacukorgyárat hoztak létre, ezenkívül megindult a lignitbányászat is. Innentől a mezőgazdaság és az ipar egyformán meghatározó a település életében. 1950-ben Edelényhez csatolták Borsod községet, 1963-ban pedig Finkét. (Finke legrégibb utcája az Árpád út, a ma is itt található emlékmű Finke „felszabadulásának” állít emléket.)

Edelény 1986-ban kapott városi rangot.

A rendszerváltás után a bánya bezárt, a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket pedig felszámolták, ami nehéz gazdasági helyzetbe hozta a várost.

Főbb közigazgatás-történeti adatok 1900 óta
Rangja
1950-ig nagyközség
1950–1966 önálló tanácsú község
1966–1970 községi közös tanács székhelye
1970–1983 nagyközségi közös tanács székhelye
1984–1986 városi jogú nagyközség
1986 óta város
Hozzá tartozó települések
1950 óta Borsod
1963 óta Finke
1984–1992 Abod, Damak
1984–1993 Ládbesenyő
1984–1994 Balajt
Társközségei
1966–1983 Balajt, Damak
1969–1983 Abod, Ládbesenyő, Szendrőlád
Területi beosztása
1910-ig Borsod vármegye, Szendrői járás
1910–1923 Borsod vármegye, Edelényi járás
1923–1938 Borsod, Gömör és Kishont k.e.e. vármegye, Edelényi járás
1938–1945 Borsod vármegye, Edelényi járás
1945–1950 Borsod-Gömör vármegye, Edelényi járás
1950–1983 Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Edelényi járás
1984 óta Borsod-Abaúj-Zemplén megye
1994–2014 Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Edelényi kistérség
2013–2022 Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Edelényi járás
2023– Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye, Edelényi járás
Központi szerepköre
1910-ig Szendrői járás székhelye
1910–1983 Edelényi járás székhelye
1984–1986 Edelényi nagyközségkörnyék központja
1986–1990 Edelényi városkörnyék központja
1994–2013 Edelényi kistérség központja
2013-tól. Edelényi járás székhelye

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

Polgármester Megjegyzés
1990–1994 Nagy Attila nem ismert[4]
1994–1998 Szilágyi Adolf MDF-FKgP-KDNP-VP-POFOSZ[5]
1998–2002 független[6]
2002–2006 Molnár Oszkár Fidesz[7]
2006–2010 Fidesz-KDNP[8]
2010–2014 független[9]
2014–2019 független[10]
2019-től független[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
10 030
9829
9389
9271
9259
20132014201820222023
Adatok: Wikidata

2001-ben a település lakosságának 92%-a magyar, 8%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[11]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,4%-a magyarnak, 6,1%-a cigánynak, 0,7%-a ruszinnak, 0,6%-a lengyelnek, 0,3%-a németnek mondta magát (14,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 38,9%, református 18,7%, görögkatolikus 8,3%, felekezeten kívüli 8,3% (24,7% nem nyilatkozott).[12]

Látnivalók[szerkesztés]

Ismert emberek[szerkesztés]

Testvérvárosai[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

  • L’Huillier-Coburg kastély
    L’Huillier-Coburg kastély
  • Népi műemlékegyüttes
    Népi műemlékegyüttes
  • Népi műemlékegyüttes
    Népi műemlékegyüttes
  • Borsodi földvár
    Borsodi földvár
  • Borsod vára, rekonstrukciós elképzelés
    Borsod vára, rekonstrukciós elképzelés
  • Belváros-Finkei Református Egyházközség temploma
    Belváros-Finkei Református Egyházközség temploma

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Edelény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Wolf Mária 122-125. o.
  4. ↑ Edelény települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  5. ↑ Edelény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 7.)
  6. ↑ Edelény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
  7. ↑ Edelény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
  8. ↑ Edelény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
  9. ↑ Edelény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2019. december 7.)
  10. ↑ Edelény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
  11. ↑ A nemzetiségi népesség száma településenként
  12. ↑ Edelény Helységnévtár
  13. ↑ Császtai kilátó. Kirándulástervező. (Hozzáférés: 2022. május 7.)
  14. ↑ Testvérvárosok, Edelény
  15. ↑ Testvérvárosok, Edelény
  16. ↑ Testvérvárosok, Edelény
  17. ↑ Testvérvárosok, Edelény

Források[szerkesztés]

  • Györffy György: Borsodvármegye
  • Szekrényessy Attila: Egy borsodi udvarház története Edelény, 2006. ISBN 963 229 008 9
  • ↑ Wolf Mária: Petkes Zsolt (szerk) – Sudár Balázs (szerk) – Wolf Mária: Hétköznapok a honfoglalás korában. Budapest: Helikon. 2015. = Magyar őstörténet, 5. ISBN 978-963-227-694-6  

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Edelény&oldid=26556432”