Süvöltő
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A süvöltő éneke
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Pyrrhula pyrrhula (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A süvöltő elterjedési területe
költőhely (nyáron)
egész éves
telelőhely
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Süvöltő témájú médiaállományokat és Süvöltő témájú kategóriát. |
A süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1836-ban, a Loxia nembe Loxia Pyrrhula néven.[3]
Alfajai[szerkesztés]
A süvöltő alfajainak meghatározása korántsem egységes a természettudósok között. Egyes tudósok csak kettő, míg mások 10 alfajt különböztetnek meg. Ezen kívül három alfaj esetében felmerült, hogy önálló fajokként ismerjék el őket, de ez a nézet még nem terjedt el mindenütt.
- északi süvöltő (Pyrrhula pyrrhula pyrrhula) (Linnaeus, 1758) – Észak-Eurázsiai alfaj, Skandináviában, Európa keleti részén és Közép-Szibériában él, keletre egészen az Ohotszki-tenger partvidékéig elterjedt. Nagyobb a többi alfajnál.
- európai süvöltő (Pyrrhula pyrrhula europoea) (Vieillot, 1816) - az európai kontinens java részén ez az alfaj él, előfordul Dániában, Hollandiában, Belgiumban, Franciaország keleti részén és Németországban.
- angol süvöltő (Pyrrhula pyrrhula pileata) (MacGillivray, W, 1837) - a Brit-szigeteken honos alfaj
- ibériai süvöltő (Pyrrhula pyrrhula iberiae) (Voous, 1951) - az Ibériai-félsziget északi részén és a Pireneusokban fordul elő.
- kaukázusi süvöltő (Pyrrhula pyrrhula rossikowi) (Derjugin & Bianchi, 1900) - Kisázsia északi részén és a Kaukázus vidékén élő alfaj
- kaszpi süvöltő (Pyrrhula pyrrhula caspica) (Witherby, 1908) - a Kaszpi-tenger déli és keleti partvidéke mentén elterjedt alfaj.
- Cassin-süvöltő (Pyrrhula pyrrhula cassinii) (Baird, SF, 1869) - Kamcsatkában, a Kuril-szigetek északi szigetein és az Ohotszki-tenger északi partvidékén élő alfaj.
A következő három alfajt egyes rendszerekben önálló fajokként ismerik el, míg más rendszerek csak a süvöltő alfajaiként kezelik őket.
- szürke süvöltő (Pyrrhula pyrrhula cineracea) (Cabanis, 1872) - Szibéria déli részén, az Altajban és Mongólia északi részének hegyvidéki területein honos.
- mandzsúriai süvöltő vagy más néven japán süvöltő (Pyrrhula pyrrhula griseiventris) (Lafresnaye, 1841) - Japán szigetei közül Hokkaidón és Honsún, valamint az Usszuri-földön és az Amur vidéken elterjedt.
- szahalin-szigeti süvöltő (Pyrrhula pyrrhula rosacea) (Seebohm, 1882) - Szahalin
Korábban szintén alfajként kezelt, de mára általánosan elfogadottan külön fajjá nyilvánított taxon :
- azori-szigeteki süvöltő (Pyrrhula murina) – kizárólag São Miguel szigetén él, mely az Azori-szigetek tagja. Tollaiban nincs vörös színe. Mára nagyon megritkult a Természetvédelmi Világszövetség a "kihalással közvetlenül veszélyeztetett" kategóriába sorolja. Egyedszáma valószínűleg 100 alatt van.
Előfordulása[szerkesztés]
Európában és Ázsiában, Írországtól Japánig általánosan elterjedt. Az északi populációk télen délre vonulnak. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők és cserjések, valamint legelők, vidéki kertek, városi parkok és temetők.[4]
Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]
Magyarországon rendszeres, de kis számú fészkelő, vonuló, de telelő egyedei is megfigyelhetők.[5]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 14–15 centiméter, szárnyfesztávolsága 22–29 centiméter, testtömege pedig 16–38 gramm.[5] A hímnek az alsó része élénk rózsaszínű, fartöve fehér, feje fekete és hátszíne kékesszürke, a tojó hasonlít a hímhez, de sokkal egyszerűbb színezetű. Csőrük rövid és lekerekített, éles élű, alkalmas a magvak és rügyek fogyasztásához.
Életmódja[szerkesztés]
Fák és lágy szárú növények magvait, rügyeit, valamint bogyókat fogyaszt leginkább. Kedvence a kőris és a juharfa magja. 2-4 évet él.
Szaporodása[szerkesztés]
Egyéves korban lesz ivarérett, a költési időszak áprilistól augusztusig tart. Évente kétszer költ 4-5 halványkék, vörös foltos tojást. A fióka 12-14 nap után repül ki.
_(4612522613).jpg)
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma még nagy, de csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[3] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
- ↑ a b Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
- ↑ a b c Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
Források[szerkesztés]
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
További információk[szerkesztés]
- Képek az interneten a fajról
- Ibc.lynxeds.com - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj elterjedése és hangja
- Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: pages 171–172.
- IOC
|
