Tűzihorganyzás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A tűzihorganyzás az acélszerkezetek korrózióval szembeni védelmére szolgáló horganyzási technológia.

Folyamata[szerkesztés]

A tűzihorganyzás során a megfelelően megtisztított acélszerkezetet (alapfémet) folyékony cinkbe (horganyba) mártják. A horganyfürdőben töltött idő alatt a magas hőmérséklet (435–450 ° C) hatására a horgany az alapfém felületébe diffundál, azzal összeötvöződik és a felületére rakódik. Minél több időt tölt az alapfém a horganyfürdőben, annál vastagabb horganybevonat keletkezik rajta. A tűzihorganyzott acélszerkezetek évtizedeken keresztül ellenállnak a korróziónak, amelynek bizonyítékai az évtizedekkel ezelőtt horganyzott szerkezetek, amelyek ma is hibátlan állapotúak. Ez egy egyszeri nagyobb költséget igénylő felületvédelem, amely néhány éven belül megtérül, és gazdaságosabb, mint a festés. A tűzihorganyzás önmagában is rendkívül ellenálló, azonban ha még egy speciális festékréteget is felhordunk, kettős, szinte örökös védelmet biztosítunk az acélszerkezetnek. A horganyréteg védi a festékréteget a felhólyagosodástól, felválástól, miközben a festékréteg védi a horganyfelületet a lassú korróziótól.

Tisztítás[szerkesztés]

A tűzihorganyzáshoz megfelelően meg kell tisztítani a fém felületét, mert csak tiszta fémfelületen alakul ki megfelelő bevonat. A tűzihorganyzási technológiákban a horganyfürdőbe merítés előtt előkészítő soron viszik végig a terméket, mely során a fém felületéről a különböző oldatok lemarják a gyártás során, vagy egyéb úton rákerült olaj- és zsírfoltokat, valamint az oxidrétegeket (reve, rozsda). Azonban, az acélfelületen lehetnek olyan szennyeződések (festékek, szilikon alapú olajok), amelyeket ezek az oldatok nem tudnak eltávolítani, tehát más, többnyire mechanikus módszereket kell bevetni. Lemezek tűzihorganyzásánál alkalmazott eljárás, hogy a cinkfürdőbe történő merítés előtt a lágyító hőkezelés során leégetik a szennyeződést. Ezt alkalmazzák vegyi tisztítással, illetve anélkül is.

Az alapfém az előkészítés után a horganyfürdőbe kerül, ahol a kívánt rétegvastagságtól függő időt tölt el, majd a kiemelés és a lehűlés után kikészítik.

Kikészítés[szerkesztés]

A kikészítés célja a hibás területek javítása, és a horganymegfolyások eltüntetése.
A horganyzás során gyakran előfordul, hogy a felület kis hányadán, apró foltokban nem megfelelő a bevonat. Ezeket a kikészítés során a horgany színével megegyező festékkel, vagy horganysprayvel javítják. A termék horganyfürdőből való kiemelése során a felületén még folyékony halmazállapotban van a horgany, ezért megfolyások, és hegyes tűszerű csöppenések keletkeznek ott, ahol a csöppenés során dermedt meg a horgany. Ezeket elsősorban balesetvédelmi szempontból, terméktől függően pedig esztétikai szempontból is el kell távolítani.

Korrózióvédelem[szerkesztés]

Közvetlenül a tűzihorganyzás után a horganyréteg még sérülékeny a korrózióval (fehérrozsda) szemben, ezért 3-4 napig száraz helyen kell tárolni, ellenkező esetben (akár csak ködös időben történő szállítás miatt is) a horganyréteg sérül, ún. fehérrozsdásodás indul meg, és ezek a pontok korróziós gócként viselkednek. A várakozási idő megtakarítására, valamint esztétikai és erősebb korrózióvédelmi tulajdonságok elérése céljából a horganyzott terméket passziválják. Ezt korábban krómsavval (6 vegyértékű króm, Cr(VI), Cr6+) végezték, az autóipari illetve elektronikai ipar követelményei miatt azonban ezt az anyagot a legtöbb helyen kiváltották más passziválószerrel.

Külső hivatkozások[szerkesztés]