Citadella (Budapest)

Citadella
Világörökség
A Citadella légifotón
Adatok
Ország	Magyarország
Típus	Kulturális helyszín
Felvétel éve	1987
Elhelyezkedése
Citadella Pozíció Budapest belső részének térképén
é. sz. 47° 29′ 13″, k. h. 19° 02′ 47″47.486944444444, 19.046388888889
A Wikimédia Commons tartalmaz Citadella témájú médiaállományokat.

Az egykori csillagda, az Uraniae tervrajza 1813-ból

Az egyetemi Csillagda épülete 1844-ben.

A Citadella helyén az 1849-es pusztulásáig az egyetemi Csillagda épülete volt.

A Citadella déli falának részlete háborús golyónyomokkal

A Citadella Budapest XI. kerületében, a Gellért-hegy tetején álló erőd, melyet az 1848-49-es szabadságharc leverése után, 1854-ben emelt a Habsburg uralkodó.

Az UNESCO a budai Várheggyel és a Duna két partjának panorámájával együtt a Gellért-hegyet 1987-ben a világörökség részévé nyilvánította.

Évente rengeteg külföldi turista keresi fel, a vonzerejét elsősorban a falairól a fővárosra körbe nyíló elsőrangú kilátásnak köszönheti.

Etimológia

A cittadella olasz szó fellegvárat jelent, azaz várszerű magaslati erődítményt vagy egy város legmagasabb pontján emelt, fallal körülvett, védhető részt.

Története

Előzményei

A területen az ókorban egy eraviszkusz település (Gellért-hegyi oppidum) állt. Ennek maradványai a Citadella építésekor jórészt megsemmisültek.

Buda török megszállása idején a Gellért-hegy tetején álló keresztény kápolna helyére palánkvárat építettek a törökök.

1813 és 1815 között József nádor javaslatára a palánkvár helyére egyetemi csillagvizsgáló épült. Az Uraniae (avagy Csillagda) épületét három európai uralkodó – I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és magyar király, valamint III. Frigyes Vilmos porosz király – jelenlétében 1815-ben avatták fel, akik a napóleoni háborúkat lezáró Szent Szövetség megkötésére gyűltek össze, és utaztak Budára a létesítmény megnyitásra.

Buda várának 1849-es ostrománál a magyar honvédsereg katonái az ostromágyúkat a Gellért-hegyen, a Csillagda épületének közelében állították fel, bár erről annak munkatársai megpróbálták lebeszélni a honvédeket. Az osztrák tüzérség válaszcsapásainak következtében a csillagászati intézmény épülete teljesen megsemmisült, a súlyosan sérült épületeket az ostrom alatt kifosztották.

Építése és hadászati szerepe

Az ostrom tapasztalatai után, a Bach-korszakban a bécsi haditanács úgy határozott, hogy a korszerűtlen budai vár helyett egy jól védhető, a hadászati elveknek megfelelő erődrendszert kell kiépíteni Pest–Buda köré, melynek célja a külső ellenség visszaverése és a forradalomra hajlamos magyar lakosság megfékezése. Ennek első erődjét a Gellért-hegyen kezdték megalapozni Emmanuel Zitta altábornagy osztrák hadmérnök tervei alapján 1850-ben. Az erődöt Julius Jacob von Haynau építtette, akinek a nevéhez az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás fűződik. Különlegessége, hogy a szokásos erődöktől eltérően nem az alatta elterülő város megvédése céljából épült, hanem épp ellenkezőleg: a Citadellának szánt szerep a pesti lakosság megfélemlítése volt. Erről tanúskodnak a városra néző ágyúállások is, ám az ágyúkat végül kizárólag díszlövések leadására használták.

A munkálatok költségeire Ferenc József kétszázezer forintot rendelt. A Citadella helyét az 1849-ben elpusztított Csillagda és a körülötte lévő virág- és szőlőskertek területén jelölték ki. A csillagda romjait felrobbantották. A fellegvár alapjainak munkáit Zitterbarth Mátyás pesti építőmester vállalata végezte. A Citadella kivitelezője a híres Kasselik-építészdinasztia alapítójának fia, Kasselik Ferenc, a pesti klasszicista építészet egyik legjelentősebb mestere, a 19. századi Pest egyik legtöbbet foglalkoztatott építésze (tervező és kivitelező) volt, aki építőmesterként a munkálatok irányításában is részt vett. A tervek szerint a 220 méter hosszú, 60 méter széles, 4 méter vastag és 12–16 méter magasságú kőfalakkal védelmezett erőd lőrései mögé 60 korszerű ágyút helyezhettek el. Négy esztendő múltán már bevonulhatott kazamatáiba az osztrák katonaság. A Citadella teljes egészében 1856-ra készült el.

Az erődrendszer többi része sohasem készült el, mivel a Monarchia hadvezetése végül Komárom városa körül készítette el az „utolsó védőbástyát”. A Citadella a zsarnokság és az abszolutizmus szimbóluma lett a magyarok szemében.

Demilitarizálása

A gyűlölt osztrák erőd az 1867-es osztrák-magyar kiegyezéssel elvesztette hadászati célját, de a katonaság csak 1899-ben vonult ki falai mögül. Ekkor a lelkes budapesti lakosság nyomására jelképes bontásokat végeztek a bejárata feletti falrészen, de az egész ellenszenves objektum lebontására nem volt elegendő anyagi forrás.

A Citadella katonai jellegének megszüntetése, 1897–1898 között. (A háttérben, a Belvárosi Templom mellett folynak a régi Erzsébet híd pesti pillérének alapozási munkái).

Szovjet ágyúk a Citadella tövében

Jegyzőkönyvileg 1897 októberének végén került a demilitarizált Citadella az akkor közel 25 éves főváros birtokába. A Citadella és néhány budai laktanya átadásáért cserébe a főváros jelentős külterületi ingatlanok tulajdonáról mondott le a bécsi hadügyi tárca javára.

3. § Eme adásvevési jogügylet létrejötte esetére a gellérthegyi erőd, továbbá az Ujépület telkének szabályozása folytán nyilvános utczákra és terekre eső területek minden ellenérték szolgáltatása nélkül, ingyen mennek át Budapest székesfőváros közönségének tulajdonába; de kikötendő, hogy a székesfőváros az uj laktanyákhoz szükséges telkek közül azokat, a melyek fővárosi tulajdont képeznek, a leltári becsérték ellenében bocsátja át az állam tulajdonába, továbbá, hogy a gellérthegyi erődöt lebontatja s a Gellérthegyen szükség esetén katonai megfigyelő- és táviró állomás létesitését minden ellenszolgáltatás nélkül megengedni tartozik.

– 1894. évi XX. törvénycikk a székes fővárosi Ujépület, a Károly-, József- és Flórián-laktanya és a Gellérthegyi erőd értékesitéséről

Utolsó hadászati célú használata a második világháborúban, Budapest ostroma idején, a támadó szovjet Vörös Hadsereg 2. és 3. Ukrán Frontjával szemben történt, amikor a német és magyar csapatok légvédelmi bázisául szolgált, míg kazamatáiban raktárakat és sebesült ellátó helyet rendeztek be. A harcokban megsérültek védművei, ennek nyomait a 2020-as évek eleji felújításig jól lehetett látni.

Polgári hasznosítása

Az 1960-as években már idegenforgalmi szerepet szántak neki, ezért 1961-től kezdve átalakították: szállodát és vendéglőt nyitottak benne. Ekkor épült meg mai formájára a hegytetőre felvezető Szirtes út és az egykori erőd körüli műút. Az erőd 1963-ra, körülötte a sétányok pedig 1965-ben készültek el, azóta műemlék. A hadtörténelem iránt érdeklődők megnézhették a kazamatáiban berendezett, 1944-es ostromra emlékeztető háborús panoptikumot. A békésebb korszakra emlékeztetett a Budapest anno című fotókiállítás, amely felidézi a rohamosan fejlődő nagyváros képeit a 19. század végéig. Az északi falak tövében szabadtéri kiállítási tárgyként látható volt néhány szovjet fegyver, ezek a következőek:

• egy 76 mm-es 1942 mintájú hadosztályágyú (ZiSZ–3), 1942-ben rendszeresítve
• egy 57 mm-es 1943 mintájú páncéltörő ágyú (ZiSZ–2), 1943-ban rendszeresítve
• egy 82 mm-es 1937 mintájú gyalogsági aknavető (BM–37), 1937-ben rendszeresítve
• egy 85 mm-es 1944 mintájú hadosztályágyú (D–44), 1944-ben rendszeresítve
• és egy 57 mm-es AZP SZ–60 légvédelmi gépágyú, 1950-ben rendszeresítve

Az erőd délkeleti, Belvárosra néző bástyája előtt magasodik a Szabadság-szobor, Kisfaludi Strobl Zsigmond 1947-ben felállított alkotása. A szobor talapzata előtt álló szovjet katona szobrát 1992-ben távolították el és átszállították a budatétényi Memento Parkba.

A monumentális Citadella erődje 2014 óta elhagyatott állapotba került és zárva tartott. Tetején több rádióadó sugározza adását.

Felújítása és átépítése (2021–2026)

Miután a Budai Várnegyed rekonstrukciós munkálatait koordináló Várkapitányság Nonprofit Zrt. átvette a fővárostól a kezelési jogokat, 2021 tavaszán kordonokkal kerítették körbe az erőd körüli sétányt. 2022 tavaszára nemzeti színű zászlót lobogtató rudat állítottak és félig elbontották az egykori műemlék erőd masszív falait. Az átépítés befejezését eredetileg 2023-ra tervezték. A munka 2024-ben indult. Taraczky Dániel koncepciója nyomán a Szabadság-szobor mögötti keleti bástyába széles lépcsőt mélyítettek, a nyugati bástyában pedig a magyar történelmet röviden összefoglaló kiállítást rendeztek be. Az átalakítást bírálatok is követték, mondván az épületből az Orbán-kormány politikai szemlélete mentén, dekonstruktív módon „műromot”, egyfajta hamis díszletet formáltak, aminek számos eredeti építészeti elemét helyreállíthatatlanul elbontották, ezzel ügyet sem vetve a műemlékvédelmi előírásokra. (Ugyanígy nem törődve a kritikákkal helyeztek el egy keresztet utólagosan a Szabadság-szobor talpazatán 2025 nyarán, noha többen, köztük a szobrász Kisfaludi Strobl Zsigmond örökösei is helytelenítették ezt.) Az átadásra 2026. április 5-én került sor. Az erőd maradványaiban kialakított belső park és sétány napközben és az esti órákban díjmentesen látogatható. Az építményben rendezett kiállítást B. Szabó János, Hermann Róbert és Hatos Pál történészek látványos, ám tárgyi tévedésekkel teli alkotásként jellemezték.

A szabadság szobor a citadellán (2020)

Képgaléria

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
  Látkép a Citadelláról Újbuda irányába (háttérben Csepel)
• 
  Látkép a Citadelláról a pesti oldal irányába az Erzsébet híddal
• 

Kapcsolódó szócikkek

• Szabadság-szobor (Budapest)

Források

• Budapest és a Dunakanyar (Cartographia, 2001) ISBN 963-353-185-3
• Budapest XI. kerület Citadella, egykor.hu
• Heller Ágost: (1843–1902) A gellérthegyi csillagásztorony, mek.oszk.hu
• Mihályi Balázs: Dél-Buda ostroma 1944–1945 - 2014, Budapest, Underground, ISBN 9789631204049

További információk

• Hivatalos honlap (magyar, angol)
• "A Citadella". Műemlékem.hu. {{cite web}}: Unknown parameter |templatename= ignored (súgó)
• Budapest ostroma 1944-45 (Citadella) Archiválva 2014. július 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Fucskár Ágnes, Fucskár József Attila: Várak Magyarországon. Budapest, Alexandra Kiadó, 2015. 96. oldal. ISBN 978-963-357-649-6