Hosszúréti-patak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hosszúréti-patak
Kő-ér
A patak Kőérbereknél
A patak Kőérbereknél
Közigazgatás
Országok  Magyarország
Földrajzi adatok
Hossz 17[1] km
Vízgyűjtő terület 114[1] km²
Forrás torbágyi erdő[1]
Torkolat Duna
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúréti-patak témájú médiaállományokat.

A Hosszúréti-patak (másik nevén Kő-ér) a Budapesttől nyugatra eső területek csapadékainak elvezetéséért felelős felszíni víz.

A patak forrása a torbágyi erdőben található, és többek között Biatorbágy, Budakeszi, Budaörs, Törökbálint, Diósd területét érintve csatlakozik a Dunába a Csepel-sziget északi részénél.

Hidrológiai jellemzők[szerkesztés]

Vízgyűjtő területe 114 négyzetkilométer, ami a Dunántúli-középhegység nagytájon belül, a Dunazug-hegyvidék középtáj legkeletibb részén, főként a Budakeszi- és Budaörsi-medence kistájakon terül el.

A kis vízgyűjtő terület miatt a rövid idejű, nagy intenzitású csapadékok nagy terhelést okoznak a patak vízhálózatának, de ettől eltekintve a vízgyűjtő alapvetően vízhiányosnak számít.

A patak nyomvonala a budapesti agglomerációba esik, és annak beépítettsége, a növényzet fokozatos visszaszorulása kedvezőtlenül befolyásolja a vízszállító-képességet. Erre markáns példa volt a 2010. május 30-ai felhőszakadás, mely komoly árvizeket okozott Törökbálinton, majd az innen levonuló víz útjába eső Budafokon.

A patakba torkollik Budaörsnél a Budakeszi-árok.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Vilisics Kálmán: Hogyan éri el a törökbálinti árvíz a Dunát (magyar nyelven). Törökbálinti Újság, 2010. június 1. (Hozzáférés: 2010. október 6.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Nagy Ildikó Réka: Kisvízfolyások revitalizációs lehetőségeinek vizsgálata a Hosszúréti-patak példáján (2001)