Röck István Gépgyára

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Röck István Gépgyára
Röck István Gép- Gőzkazán Gyára és Vasöntödéje 1921-ben
Röck István Gép- Gőzkazán Gyára és Vasöntödéje 1921-ben
Típus autógyár
Jogelőd Röck István Gép- Gőzkazán Gyára és Vasöntödéje
Alapítva 1802
Megszűnt 1949. április 4
Jogutód Április 4. Gépgyár
Székhely Kelenföld, Budafoki út 70.
Kiszolgált területek 17 700 m2
Alapító Röck István
Tulajdonos Röck István
Termékek kazánok, gőzszivattyúk
hűtőkompresszorok, autók
Alkalmazottak száma 572 fő (1943)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Röck István Gépgyára témájú médiaállományokat.

A Röck István Gépgyára Rt.-t 1802-ben Röck István szitakészítő mester alapította, aki a Váci úton ez évben szita- és kapakészítő műhelyt nyitott.

Története[szerkesztés]

Röck István Gép- Gőzkazán Gyára és Vasöntödéje egy 1923-as térképen.

A gyár kezdetben főleg sziták, rosták és drótfonatok termelésével foglalkozott, majd 1841-ben a gyártási körébe felvette a különféle mezőgazdasági gépek készítését is. Kezdetben egyedül dolgozott, később segédeket is felvett. 1817-ben a kínálat bővítve a kínálatot már a Balkánra is exportált kisebb mezőgazdasági gépeket, majd még ebben az évben fia István János, aki a Németországot és Ausztriát is megjárta, átvette apja vállalkozását. Egy év múlva Schlick Ignáccal, majd 1847-ben Vidats Istvánnal fogott közös üzletbe, ezzel tovább bővítette a gyártott termékek körét (rosta, eke, borona, malomfelszerelések).

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején hadifelszereléseket gyártott és szállított a magyar honvédség számára. 1857-ben többszöri költözködés után a Soroksári út 24-ben már ismét önállóan folytatta a gyártást Röck István Gépgyára és Köleskása Malma név alatt. A különféle termékek miatt gyárát két részlegre osztotta fel: mezőgazdasági eszközök és gépek, valamint egyéb gyártmányok: könyvnyomdagépek, malomipari termékek.

1861-ben az ő üzemében készült el az első hazai gőzcséplőgép. Az 1882-ben közel 200 munkást foglalkoztató üzemet nem viselte meg az 1890-es évek elejének gazdasági válsága, amit rugalmas és sokszínű gyártási profiljának köszönhetett. Ennek ellenére jelentős arculatváltozáson esett át a vállalkozás. 1882-ben állami támogatásokkal megkezdődött a kazánok, gőzszivattyúk, hűtőkompresszorok gyártása. 1897-ben alapító unokái (István és Gyula) átvették apjuktól a családi vállalkozást.

Csonka János saját készítésű gépkocsijával a Műegyetem udvarán
Röck-Csonka busz

Miután a Soroksári úti telepet kinőtték Kelenföldön, a Budafoki út 70 szám alatt egy 17 700 m2-es területen új gyártelepet alakítottak ki. A gyár felvette a Röck István Gép- Gőzkazán Gyára és Vasöntödéje nevet. 1901-ben a gyár teljes egészében ide települt. A gyár adottságai (modern öntöde, nagy teljesítményű melegsajtoló) tették lehetővé, a Csonka Jánossal való együttműködést. A Röck fivérek és Csonka János egymásra találása a magyar autógyártás jelentős eseménye volt. Csonka számára készítettek különféle kísérleti motorokhoz öntvényeket, kéthengeres motorokat, sebességváltómű-házakat és más öntvényeket, valamint alvázakat. Több évi kísérletezés után a Magyar Posta döntött a motoros járművek rendszerbe állítása mellett. A versenytárgyalásra a Röck-gyár is benyújtotta ajánlatát. Csonka János tervei alapján készült autók szállítását vállalva. A Posta elfogadta Csonka terveit és Röckék ajánlatát. Az első csomagszállító 1905-ben készült el. Röckék szállították Csonkának a négyhengeres 90/100 furat/löketű motor öntvényét, melyet a Műegyetem gépműhelyében állított össze. Ezt építették össze a Röck-gyárban az alvázzal és a többi ott készült alkatrésszel. A kocsi zárt felépítménye a Glattfelder-kocsigyár munkája volt. Az első 3 darab 2,5 m³-es csomagszállítót 1906-ban szállították le. A négyhengeres, 2545 cm³-es motor 12 LE teljesítményű volt. Hamarosan a Posta 16 darab hasonló, de 3 m³-es csomagszállítót rendelt. 1908-ban 38 db 16 LE-s változatot rendeltek.

1906-1908 között Csonka személyautókat is tervezett. Ezek komplett alvázait is a Röck-gyárban készítették. Ezeket részben magánszemélyek, részben a Posta vásárolta meg. Közülük kettő részt vett a „Henrik Herceg Túraúton”, ahol megállták a helyüket. Az egyiket Röck István, a másikat Haltenberger Samu vezette. 1910-ben hagyta el a gyárat 10 darab Csonka által tervezett 16 LE teljesítményű autóbusz.

A gyár 1902-ben ünnepelte 100 éves fennállását. 1909-ben Röck István Gépgyár Rt. néven részvénytársasággá alakították át a családi üzemet. Az 1 500 000 koronás alaptőkéjű vállalat legbefolyásosabb részvényese az Országos Takarékpénztár lett. A Röck fiúk 1911-ben részvénytöbbségüket eladták az Erste Brünner Maschinenfabriks AG-nek, ezután a vállalat neve ezzel Röck István Első Brünni Gépgyár Rt.-re változott. A háború időszakában a gyár haditermelésre állt át, majd annak végeztével ismét folytatódott a hagyományos termékek gyártása.

A gyár az 1929-1932-es gazdasági világválságot - sokszínű termelési profiljának köszönhetően - ismét kevésbé érezte meg. Az 1930-as években több kartell-egyezményben is részt vett a Láng Gépgyárral, és a Ganzzal (1935-1938). 1938-ban a Hitelbank érdekeltségi körébe tartozó Láng Gépgyár részvénytöbbséget szerzett, ezután a vállalat neve Röck István Gépgyár Rt. lett. Az üzletet a kormányzat is üdvözölte, mert szerették volna magyar kézben látni a nagy jelentőséggel bíró céget. A megállapodás aláírása előtt a Ganz, a Láng és a Röck egy újabb kartell-megállapodás keretében felosztották egymás között a piacot, azért, hogy a részvényvásárlás után az azonos termékek gyártása ne okozzon gondot. A második világháború alatt a gyár ismét bekapcsolódott a haditermelésbe és jelentős hadiszállításokat bonyolított le. 1943-ban 572 fő dolgozott az üzemben. A főváros ostroma idején az üzem több belövést is kapott, és az utolsó két hétben, amikor a munkások sem tartózkodtak az üzemben a gépek és anyagok nagy részét külföldre szállították.

1945. február 17-én 35 fővel orosz parancsnokság mellett indult meg a munka. A szovjetek gépkocsi alkatrészek gyártására kötelezték a gyárat, ami kezdetben több nehézségbe ütközött. A gép és anyaghiány mellett az is gond volt, hogy a gyárban korábban ilyent még soha nem gyártottak. Az üzem munkásai végül a Weiss Manfréd gyárban szerzett tapasztalatok alapján kezdtek bele a gyártása, cserébe megjavították a csepeli gyár kazánjait. 1945 nyarán a Röck is bekapcsolódott a jóvátételi termelésbe, melyet az IKART és az Iparügyi Minisztérium 400 000 pengős kölcsönével fedeztek. A polgári termelés első lépéseként a Budapesti Elektromos Művek kelenföldi telephelyén lévő áramfejlesztőket felújítva sikerült biztosítaniuk a főváros, és ezzel együtt a többi gyár áramellátását is. A 49. bérhétre a munkáslétszám ismét 400 fölé emelkedett.

Az 1947 végére 2,7 millió forint alaptőkével rendelkező üzemet 1948. március 26-án államosították és 1949. április 4-étől az új neve Április 4. Gépgyár lett.

Források[szerkesztés]