Pest városfalai és városárka
Pest városfalai és városárka | |
![]() | |
A városfal maradványa a Kálvin téren, 1980-ban. Ezen a helyen épült később a Korona Szálló | |
Ország | Magyarország |
Település | Budapest |
Típus | városfal |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pest középkori városfalai és városárka a legrégebben kutatott helytörténeti emlékek közé tartoznak Budapesten. Már 1817-ben vizsgálta a fal maradványait Jankovich Miklós, és azóta is több szakaszban kerültek elő részletei. Bár az egykori városfal teljesen körbeépült a Kiskörút és a szomszédos utcák házaival, néhány szakasza a 21. századot is megérte. Néhány helyen emlékhelyeket alakítottak ki, vagy emléktáblát állítottak az egykori városfal és kapui emlékére, a Királyi Pál utcában pedig egy bemutatóterület is nyílt a megismertetésére.
A városfal[szerkesztés]
Legkorábbi formája[szerkesztés]

A keleti oldala a Városház utca, Károlyi utca sarok, Reáltanoda utca, Cukor utca vonalában haladt, északi sarka pedig a Szervita téren volt, ahonnan a Dunáig vezetett. Ez az erődítmény már a tatárjárás előtt is létezett, mert legkorábbi nyomait az 1241-es események előtti rétegekben találták meg. Ehhez a falhoz járult még az a másik fal, amit három nap alatt építettek fel, éppen a közeledő tatárok hírére, de a két vonal együtt sem volt képes megvédeni a várost.
A falak a tatárjárás után nem épültek újjá, mert a IV. Béla király Pest lakóit védettebb helyre, a budai várba akarta telepíteni. A városfal egyes szakaszai azonban megmaradhattak, mert határvonalként szolgáltak Pest, Szenterzsébetfalva és Bécs-Újbécs között.
15. század[szerkesztés]

1443 és 1479 között épült fel az első, a városfalakkal párhuzamosan futó védőrendszer, amely már a külvárosok egy részét is a falak közé vonta. Ilyen külváros volt például Szentfalva. Ezzel Pest területe több mint a duplájára nőtt, 23 hektárról 55 hektárra, az erődítés hossza pedig 2,2 km volt.
A kapuk a fő kivezető utaknál nyíltak. Az új városfalat 1493-ban említik először, de a kapukat csak a 16. században. A Vác, Hatvan, Kecskemét és Belgrád felé vezető utak kapui (Váci kapu, Hatvani kapu, Kecskeméti kapu, Belgrádi kapu) négyzetes alaprajzúak és többszintesek voltak. Közöttük, ahol a fal vonala megtört, félkörös tornyok, ún. rondellák helyezkedtek el, és a falakhoz vizesárok, földvédművek is csatlakoztak. Kiépülése nyomán tűnt el a korábbi fal és annak egyéb elemei. A mai Kálvin térnél, illetve a Régi posta utca és Váci utca találkozásánál lévő korábbi tornyokat is ekkor bontották le.
A török kortól napjainkig[szerkesztés]

Ez az új városfal sem tudott azonban ellenállni a törököknek. A török hódoltság korában a városfal nem változott lényegesen, csak palánk csatlakozott hozzá. 1686-ban Buda visszafoglalásakor igen romos állapotba került, a lakóépületekhez hasonlóan.
A város hamarosan túlnőtte, egyes szakaszait beépítették a készülő új házakba (ismert például, hogy a Deák tér melletti Új kapunál állt félrondellát 1786-ban bontották le, a Duna-parti északi rondellát 1788 körül bonthatták le [bizonyára azért, mert zavarta az állatok felhajtását a városi hajóhídra]; a Kecskeméti kapu lebontásáról 1794-ben hozott határozatot a pesti városvezetés,[1] és ugyancsak 1794-ben bontották le a Ferenczy István utca környékén állt félrondellát is, amely akkor Cukor kapu néven szerepelt a tanácsülési jegyzőkönyvekben). A folyamatot a 19. század elejétől a Szépítő Bizottság is támogatta.
Mára a falaknak csupán néhány részletük maradt fenn a Vámház körút, a Királyi Pál utca és a Bástya utca, a Múzeum körút, a Ferenczy István utca és a Magyar utca, továbbá a Károly körút és a Semmelweis utca egyes házainak belső udvarán, vagy a házak tűzfalaival egybeépítve.
A városárok[szerkesztés]
Péter tárnokmester 1281. évi okleveléből tudni, hogy Pestet nagy árok vette körül, ami városvédelmi célokat szolgált, mivel a városfal ekkor még nem épült meg. A később, a 15. század folyamán felépült városfalat is mély árok vette körül. A feltöltött városárok egyetlen emléke a Múzeum körút 13. számú ház mélyen fekvő udvara. A városárok a Baross tértől a Teleki László tér, Dobozy utca irányában a Baross utcában végződött. Innen mesterséges árokvonal húzódott a Haller utca mentén a Dunáig. A 19. század első felében a város árka szabta meg Pest körvonalait, ami a külvárosok határa és egyben vámvonal is volt.
A városárok vizét az a régi vízér adta, ami a Ferdinánd híd vonalával indult a Szív utca irányába, majd élesen elfordulva a Felső erdősor, Rottenbiller utca vonalán érte el a Kerepesi utat.
Maradványai és emlékezete[szerkesztés]


A városfalnak több helyen fennmaradtak eredeti vagy rekonstruált elemei, de ezek többsége magánházak udvarán található, így azok nem látogathatók. A Kiskörút mentén azonban több ponton is emlékhelyet alakítottak ki, ilyen található például a Ferenczy István utcában és a Kálvin téren (ez utóbbi helyen az 1980-as évekig egy még nagyobb szabású emlék is volt az egyik ház tűzfalán, de a Korona Szálló építésével ez eltűnt). Az egykori kapuk emlékét a Váci utcában, az Astoriánál és a Kálvin téren is őrzi egy-egy emlékmű, míg a Korona szálló két épületét összekötő hídjának egyfajta kaput formázó alakja a Kecskeméti utcában a korábban ott álló Kecskeméti kapura tett szolid utalás.
A fentiek mellett 2014-ben az V. kerületi önkormányzat egy bemutatóterületet is létesített a Királyi Pál utca 13/b alatt, a városfal egyik, még megmaradt szakaszának, illetve az erődítésrendszer történetének bemutatására, 11 millió forintos költséggel.[2] Az itteni emlékhely kialakítását az tette lehetővé, hogy az egykori Királyi Pál utcai félrondellának az 1700-as évek végén történt lebontása után az ahhoz kapcsolódó telektömbön egyesítették a telkeket, így több szomszédos háznak is közös udvara alakult ki, ahol már korábban is lehetőség nyílt a középkori városfal majdnem 30 méter hosszú, körülbelül 8 méter (a jelenkori udvarszinttől mérve valamivel több mint 6 méter) magas, összefüggő szakaszának műemléki helyreállítására és bemutatására.[3] 1958-ban újra helyreállították ugyanezen falszakaszt, s a fal belső oldalán lévő öt (Királyi Pál utcai és Bástya utcai) ház közös udvarát parkosították.
A Bástya utcában 1970-es évek elején, házbontások kapcsán egy körülbelül 55 méteres, tűzfallal összeépített falszakaszt találtak. A házak helyén ezután kerítéssel elzárt játszótér és szintén zárt autóparkoló működött, a falat idegeneknek megközelíteni nem lehetett, később a teljes beépítés is tervbe volt véve. 2022-ben a területet parkosították, a falszakasz tetejére modern anyagokból visszaépítették és bejárhatóvá tették az egykori gyilokjáró folyosót, a falat egy ponton az egykori talajszintig kibontották, érzékeltetve a város ötszáz éves feltöltődését. Az így kialakított Bástya park és az onnan 150 méteres sétával elérhető Királyi Pál utcai bemutatóhely által összesen közel 85 méternyi városfal vált megtekinthetővé. Mivel mindkét falmaradvány tűzfalakból került kibontásra, a két terület között feltehetőleg további 25 méteres falszakasz is van tűzfalakkal összeépítve.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Fővárosi Levéltár PB.37. Idézi: Írásné Melis Katalin: Beszámoló a középkori Pest város területén végzett régészeti kutatások eredményeiről
- ↑ Dobó Géza–Zubreczki Dávid:Diszkréten, de látogatható a pesti városfal-bemutatóterem
- ↑ Lux G.: A régi pesti városfal. Technika, 1941., 401-402. Idézi: Irásné Melis Katalin: Beszámoló a középkori Pest város területén végzett régészeti kutatások eredményeiről
Források[szerkesztés]
- Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 308., 600. o. ISBN 963-05-6411-4
- http://epa.oszk.hu/02000/02007/00024/pdf/EPA2007_bp_regisegei_24_1_1976_313-348.pdf