Móra Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Móra Károly
Született1899. szeptember 30.[1]
Šternberk[1]
Elhunyt1938. március 29. (38 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásacsillagász
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1924)
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)[2]
SablonWikidataSegítség

Móra Károly (Moravecz) (Sternberg, Morvaország, 1899. szeptember 30.Budapest, 1938. március 29.) magyar csillagász.

Tiszteletére az 1257 Móra kisbolygó viseli a nevét.[3]

Élete és munkássága[szerkesztés]

A budapesti tudományegyetemen Kövesligethy Radó tanítványa volt.

Doktori értekezését az MTA adta ki. A bp.-i egyetemen 1924-től a kozmográfiai tanszéken lett tanársegéd, 1931 – 32 között a lipcsei csillagvizsgálóban, a következő évben Hamburgban és Heidelbergben dolgozott. 1933-ban az Asztrofizikai Obszervatóriumhoz került, és Tass Antal ig. nyugalomba vonulása után 1935-ben őt bízták meg a Svábhegyi Csillagvizsgáló vezetésével. A budapesti egyetemen két féléven át a csillagászat helyettes tanára volt.

Nevezetesebb dolgozatai az RV Tauri-típusú R Scuti változó csillagokra, az M 67 csillaghalmaz csillagainak helyzetére és saját mozgására, valamint kisbolygók vizsgálatára vonatkoznak. Több fejezetet írt a Természettudományi Társulat kiadásában megjelent A csillagos ég c. kiadványban.

Művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2022. január 30.)
  2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
  3. J.S.A.: Magyar elnevezésű kisbolygók 2/1.. Csillagaszat.hu, 2004. április 22. (Hozzáférés: 2017. július 8.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]