Móra Károly
| Móra Károly | |
| Született | 1899. szeptember 30.[1] Šternberk[1] |
| Elhunyt | 1938. március 29. (38 évesen)[1] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | csillagász |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1924) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (felszámolták)[2] |
Móra Károly (Moravecz) (Sternberg, Morvaország, 1899. szeptember 30. – Budapest, 1938. március 29.) magyar csillagász.
Tiszteletére az 1257 Móra kisbolygó viseli a nevét.[3]
Élete és munkássága
[szerkesztés]A budapesti tudományegyetemen Kövesligethy Radó tanítványa volt.
Doktori értekezését az MTA adta ki. A bp.-i egyetemen 1924-től a kozmográfiai tanszéken lett tanársegéd, 1931 – 32 között a lipcsei csillagvizsgálóban, a következő évben Hamburgban és Heidelbergben dolgozott. 1933-ban az Asztrofizikai Obszervatóriumhoz került, és Tass Antal ig. nyugalomba vonulása után 1935-ben őt bízták meg a Svábhegyi Csillagvizsgáló vezetésével. A budapesti egyetemen két féléven át a csillagászat helyettes tanára volt.
Nevezetesebb dolgozatai az RV Tauri-típusú R Scuti változó csillagokra, az M 67 csillaghalmaz csillagainak helyzetére és saját mozgására, valamint kisbolygók vizsgálatára vonatkoznak. Több fejezetet írt a Természettudományi Társulat kiadásában megjelent A csillagos ég c. kiadványban.
Művei
[szerkesztés]- Der Veränderliche Stern R Scuti. Budapest, 1934.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Magyar életrajzi lexikon. Magyar életrajzi lexikon. Akadémiai Kiadó, 1967 (Hozzáférés: 2022. január 30.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
- ↑ J.S.A.: Magyar elnevezésű kisbolygók 2/1.. Csillagaszat.hu, 2004. április 22. (Hozzáférés: 2017. július 8.)