Osztrák császárok listája
Az osztrák császári címet – pontosabban Ausztria császárának címét – 1804-ben, Ausztria örökös Osztrák Császársággá alakításakor vette föl Habsburg–Lotaringiai II. Ferenc, az utolsó német-római császár, aki I. Ferenc néven lett Ausztria első császára, köznyelven az első osztrák császár. Az államjogi aktus célja az volt, hogy Ferenc azonos szintű uralkodóként léphessen fel az újonnan keletkezett Francia császárság uralkodójával, I. Napóleonnal szemben. Ausztriát és a Habsburg-ház Ausztriával egybefüggő birtokait 1867-ig Habsburg Monarchiának vagy Habsburg Birodalomnak is nevezték.
I. Ferenc, az első osztrák császár (II. Ferenc néven) a német-római császári címet is viselte 1806-ig, amikor – I. Napóleon francia császár követelésére – a Német-római Birodalom, és vele a német-római császári cím, hivatalosan („de jure”) is megszűntek. Ekkorra a Német-római Birodalom ténylegesen („de facto”) már nem létezett, mert Napóleon azt különálló királyságokra bontotta, amelyeknek élére saját rokonait vagy hozzá hű uralkodókat helyezett.
A magyar királyok – azaz Magyarország királyainak – névsora ebben a korban azonos az osztrák császárok névsorával. Csak az uralkodói sorszámok eltérőek, attól függően, hogy osztrák császárként, magyar vagy cseh királyként címezték az illető uralkodót.
Az 1867-es kiegyezéssel az Osztrák Császárság átalakult duális államszerkezetű perszonálunióvá. Az Osztrák–Magyar Monarchia egyik tagállama az Ausztriai Császárság (azaz a „Birodalmi Gyűlésben Képviselt Tartományok” vagy Ciszlajtánia), másik tagállama a Magyar Királyság (azaz a „Magyar Korona Országai”, vagy Transzlajtánia) voltak. A közös uralkodó (rövid formájú) címe „császár és király”-ra („Kaiser und König”) módosult. A közös állami dokumentumok, intézmények neve előtt emiatt állt a „császári és királyi” minősítés, rövidítve „cs. és kir”, németül „k. u. k.”.
Az Osztrák–Magyar Monarchia (németül: Österreich-Ungarn), és benne az Ausztriai (vagy Osztrák) Császárság 1918-ig állt fenn. Az első világháborút követő forradalmak után az első Osztrák Köztársaság (1918–1938) parlamentje kimondta a monarchia megszűnését, a Habsburg–Lotaringiai-család trónfosztását, az uralkodó család tagjainak örökös száműzetését, amelyet a második Osztrák Köztársaság (1945–) parlamentje csak az 1990-es években enyhített.
| Uralkodó Uralkodási ideje |
Uralkodási évek |
Portré | Címere | Született Felmenői |
Házassága | Elhunyt |
|---|---|---|---|---|---|---|
1804. augusztus 11. – 1835. március 2. |
6 hónap, 19 nap |
 |
.svg) |
Firenze, Toszkána II. Lipót német-római császár és magyar király és Spanyolországi Mária Ludovika császárné fia |
∞ 1790. augusztus 19. Gyermekeik száma: 12 Ausztriai Mária Ludovika ∞ 1808. január 6. nem születtek gyermekeik Bajor Karolina Auguszta ∞ 1816. október 29. nem születtek gyermekeik |
Bécs, Ausztria (67 évesen) |
1835. március 2. – 1848. december 2. |
9 hónap |
 |
.svg) |
Bécs, Ausztria I. Ferenc osztrák császár és magyar király és Szicíliai Mária Terézia császárné fia |
∞ 1831. február 12. nem születtek gyermekeik |
Prága, Csehország (82 évesen) |
1848. december 2. – 1916. november 21. |
11 hónap, 19 nap |
 |
.svg) |
Bécs, Ausztria Ferenc Károly osztrák főherceg és Bajorországi Zsófia Friderika fia |
∞ 1831. február 12. Gyermekeik száma: 4 |
Bécs, Ausztria (86 évesen) |
1916. november 21. – 1918. november 11. |
11 hónap, 21 nap |
 |
 |
Persenbeug-Gottsdorf, Ausztria Ottó Ferenc osztrák főherceg és Szászországi Mária Jozefa fia |
∞ 1911. június 13. Gyermekeik száma: 8 |
Funchal, Portugália (34 évesen) |
Források[szerkesztés]
- Gonda Imre, Niederhauser Emil. A Habsburgok. Egy európai jelenség, 2. kiadás, Budapest: Gondolat Kiadó, 332. o. (1978). ISBN 963-280-714-6
- Niederhauser Emil - Gonda Imre: A Habsburgok. Budapest, Pannonica Kiadó Kft, 1998.ISBN 9789638469755
- Pusztaszeri László: Habsburg Ottó élete és kora, Budapest, Nap Kiadó, 1997. ISBN 978-963-8116-27-7
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
- Ausztria uralkodó hercegeinek és főhercegeinek listája (a kezdetektől 1804-ig)
- Osztrák Császárság
