Mária Jozefa szász királyi hercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Mária Jozefa szász királyi hercegnő
(Maria Josepha von Sachsen)
Maria Josefa of Austria.jpg
Született Maria Josepha Luise Philippine Elisabeth Pia Angelika Margarete von Sachsen
1867. május 31.[1]
Drezda[2]
Elhunyt 1944. május 28. (76 évesen)[1]
Wildenwart kastély
Állampolgársága német
Nemzetisége német (szász)
Házastársa Ottó Ferenc főherceg
Gyermekei
SzüleiMária Anna portugál infánsnő
I. György szász király
Foglalkozása politikus
Sírhely császári kripta
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mária Jozefa szász királyi hercegnő témájú médiaállományokat.

Mária Jozefa Lujza szász királyi hercegnő (Maria Josepha Luise Philippine Elisabeth Pia Angelika Margarete von Sachsen) (* Drezda, 1867. május 31. – † Wildenwart kastély, Chiemgau, Bajorország, 1944. május 28.). a Wettin-házból származó szász királyi hercegnő, a „szép Ottó” főherceg feleségeként osztrák főhercegné, I. Károly osztrák császár (IV. Károly magyar király) édesanyja.

Élete[szerkesztés]

Származása[szerkesztés]

Coat of arms of Wettin House Albert Line.png

Mária Jozefa hercegnő a drezdai királyi udvarban született, 1867. május 31-én. Édesapja a Wettin-ház Albert-ágából való I. György szász király (1832–1904) volt, I. János szász király és Amália Auguszta bajor királyi hercegnő fia.

Édesanyja Mária Anna portugál infánsnő (1843–1884) volt, a Szász-Coburg-Koháry-házból való II. Ferdinánd portugál király és a Bragança-házból való II. Mária portugál királynő (Maria da Glória) leánya.

Nyolc testvér sorában Mária Jozefa Lujza ötödikként született (csak hatan érték meg a felnőttkort):

  • Mária Johanna Amália (1860–1861), kisgyermekként meghalt.
  • Erzsébet Albertina Karolina (1862–1863), kisgyermekként meghalt.
  • Matilda Mária Auguszta (1863–1933), akit több osztrák főherceg is visszautasított, végül nem is ment férjhez.
  • Frigyes Ágost János herceg, trónörökös (1865–1932), aki 1891-ben Lujza Antonietta főhercegnőt (1870–1947) vette feleségül, és 1904-től III. Frigyes Vilmos néven Szászország királya lett.
  • Mária Jozefa Lujza hercegnő (1867–1944), aki 1886-ban Ottó Ferenc főherceghez ment feleségül.
  • János György Piusz herceg, Szászország hercege (Prinz von Sachsen, Herzog zu Sachsen) (1869–1938), Szászország trónjának utolsó várományosa, aki kétszer nősült, de gyermektelenül halt meg.
  • Miksa Vilmos Ágost herceg (Prinz von Sachsen, 1870–1951), akit katolikus pappá szenteltek és lemondott trónigényéről.
  • Albert Károly Antal herceg (Prinz von Sachsen, 1875–1900), aki fiatalon, autóbalesetben halt meg, gyermektelenül.

Házassága, gyermekei[szerkesztés]

Wappen Kaisertum Österreich 1815 (Klein).png
Anya és fia, Károly

19 éves volt, amikor 1886. október 2-án Drezdában feleségül ment Ottó Ferenc osztrák főherceghez (1865–1906), Károly Lajos osztrák főherceg (1833–1896) és Mária Annunciáta nápoly–szicíliai királyi hercegnő (1842–1871) második fiához. A császári ház erősen presszionálta Ottó Ferenc főherceget erre a házasságra, korábban ugyanis Mária Jozefa idősebb nővérének, Matilda hercegnőnek kezét mind Rudolf trónörökös, mind unokabátyja, Ferenc Ferdinánd főherceg (a későbbi trónörökös) visszautasították, és ez súlyosan megrontotta a két uralkodó család viszonyát. Ottó és Mária Jozefa házasságából két gyermek született:

Élete a császári udvarban[szerkesztés]

Mária Jozefa özvegy főhercegné, fiaival 1910 körül

Mária Jozefa mélyen vallásos asszony volt. Csak úgy tudta elviselni csapodár, italozó, nyilvános botrányokat okozó férjét, Ottó főherceget, akit cimborái és a bécsi köznyelv „szép Ottónak” hívtak, hogy hitében talált támaszt. Férje emiatt apácának csúfolta. 1898 és 1916 között a Gonzaga Eleonóra királyné által alapított Csillagkeresztes Rend védnökasszonya volt, ami a katolikus, jótékonykodó nemes asszonyok kitüntetése és szervezete volt.

Szeretőkkel és prostituáltakkal élő férje szifiliszt kapott, élete utolsó éveit Döblingben töltötte, ápolásra szoruló, szenvedő élőhalottként. 1906-ban halt meg.

A Monarchia széthullása után[szerkesztés]

Az özvegy Mária Jozefa főhercegné az első világháború alatt háborús sebesülteket gondozott bécsi palotájában (Palais Augarten), ahol hadikórházat rendezett be. 1919-ben, az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása, az osztrák és a magyar köztársaság kikiáltása után fiával, Károllyal, a lemondott uralkodóval és menyével, Zita volt császárnéval elhagyták Ausztriát, és Németországba emigráltak. A magyar royalisták biztatására Károly király 1920-ban kétszer is megkísérelt visszatérni a magyar trónra, de ezt a Horthy Miklóshoz hű erők meghiúsították. Károlyt az antant kormányok Madeirára száműzték, itt halt meg 1922-ben, itt is temették el.

Mária Jozefa főhercegnő 1944. május 28-án halt meg Bajorországban, a Chiemgau melletti Wildenwart kastélyban, 76 éves korában. A császári család temetkező helyén, a bécsi kapucinusok kriptájában (Kapuzinergruft) helyezték végső nyugalomra.

Fél évszázadig ő volt az utolsó, akit ide temettek. Aztán 1989-ben Zita császárnét mégis visszahozták ide, az Osztrák Köztársaság parlamentjének külön határozata alapján, amely engedélyezte a beutazást az 1919-ben Ausztriából a Habsburg-törvény alapján örökre kitiltott Habsburg-ház leszármazottainak. Így Habsburg Ottó, Mária Jozefa főhercegnő unokája, az utolsó császári és királyi trónörökös is részt vehetett édesanyjának temetésén.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)

Irodalom[szerkesztés]

  • C. Arnold McNaughton: The Book of Kings: A Royal Genealogy, London, Garnstone Press, 1973, 1. kötet.
  • Hugh Montgomery-Massingberd (kiadó): Burke's Royal Families of the World, 1. kötet: Európa és Latin-Amerika, London, Burke's Peerage Ltd, 1977.