Mária Jozefa szász királyi hercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mária Jozefa szász királyi hercegnő
Maria Josefa of Austria.jpg
Született
Maria Josepha Luise Philippine Elisabeth Pia Angelika Margarete von Sachsen
1867. május 31.[1]
Drezda[2]
Elhunyt
1944. május 28. (76 évesen)[1]
Wildenwart kastély
Állampolgársága német
Nemzetisége német (szász)
Házastársa Ottó Ferenc főherceg
Gyermekei
Szülei Mária Anna portugál infánsnő
I. György szász király
Sírhely császári kripta
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mária Jozefa szász királyi hercegnő témájú médiaállományokat.

Mária Jozefa Lujza szász királyi hercegnő (Maria Josepha Luise Philippine Elisabeth Pia Angelika Margarete von Sachsen) (* Drezda, 1867. május 31. – † Wildenwart kastély, Chiemgau, Bajorország, 1944. május 28.). a Wettin-házból származó szász királyi hercegnő, a „szép Ottó” főherceg feleségeként osztrák főhercegné, I. Károly osztrák császár (IV. Károly magyar király) édesanyja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Coat of arms of Wettin House Albert Line.png

Mária Jozefa hercegnő a drezdai királyi udvarban született, 1867. május 31-én. Édesapja a Wettin-ház Albert-ágából való I. György szász király (1832–1904) volt, I. János szász király és Amália Auguszta bajor királyi hercegnő fia.

Édesanyja Mária Anna portugál infánsnő (1843–1884) volt, a Szász-Coburg-Koháry-házból való II. Ferdinánd portugál király és a Bragança-házból való II. Mária portugál királynő (Maria da Glória) leánya.

Nyolc testvér sorában Mária Jozefa Lujza ötödikként született (csak hatan érték meg a felnőttkort):

  • Mária Johanna Amália (1860–1861), kisgyermekként meghalt.
  • Erzsébet Albertina Karolina (1862–1863), kisgyermekként meghalt.
  • Matilda Mária Auguszta (1863–1933), akit több osztrák főherceg is visszautasított, végül nem is ment férjhez.
  • Frigyes Ágost János herceg, trónörökös (1865–1932), aki 1891-ben Lujza Antonietta főhercegnőt (1870–1947) vette feleségül, és 1904-től III. Frigyes Vilmos néven Szászország királya lett.
  • Mária Jozefa Lujza hercegnő (1867–1944), aki 1886-ban Ottó Ferenc főherceghez ment feleségül.
  • János György Piusz herceg, Szászország hercege (Prinz von Sachsen, Herzog zu Sachsen) (1869–1938), Szászország trónjának utolsó várományosa, aki kétszer nősült, de gyermektelenül halt meg.
  • Miksa Vilmos Ágost herceg (Prinz von Sachsen, 1870–1951), akit katolikus pappá szenteltek és lemondott trónigényéről.
  • Albert Károly Antal herceg (Prinz von Sachsen, 1875–1900), aki fiatalon, autóbalesetben halt meg, gyermektelenül.

Házassága, gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wappen Kaisertum Österreich 1815 (Klein).png
Anya és fia, Károly

19 éves volt, amikor 1886. október 2-án Drezdában feleségül ment Ottó Ferenc osztrák főherceghez (1865–1906), Károly Lajos osztrák főherceg (1833–1896) és Mária Annunciáta nápoly–szicíliai királyi hercegnő (1842–1871) második fiához. A császári ház erősen presszionálta Ottó Ferenc főherceget erre a házasságra, korábban ugyanis Mária Jozefa idősebb nővérének, Matilda hercegnőnek kezét mind Rudolf trónörökös, mind unokabátyja, Ferenc Ferdinánd főherceg (a későbbi trónörökös) visszautasították, és ez súlyosan megrontotta a két uralkodó család viszonyát. Ottó és Mária Jozefa házasságából két gyermek született:

Élete a császári udvarban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mária Jozefa özvegy főhercegné, fiaival 1910 körül

Mária Jozefa mélyen vallásos asszony volt. Csak úgy tudta elviselni csapodár, italozó, nyilvános botrányokat okozó férjét, Ottó főherceget, akit cimborái és a bécsi köznyelv „szép Ottónak” hívtak, hogy hitében talált támaszt. Férje emiatt apácának csúfolta. Szeretőkkel és prostituáltakkal élő férje szifiliszt kapott, élete utolsó éveit Döblingben töltötte, ápolásra szoruló, szenvedő élőhalottként. 1906-ban halt meg.

A Monarchia széthullása után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az özvegy Mária Jozefa főhercegné az első világháború alatt háborús sebesülteket gondozott bécsi palotájában (Palais Augarten), ahol hadikórházat rendezett be. 1919-ben, az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása, az osztrák és a magyar köztársaság kikiáltása után fiával, Károllyal, a lemondott uralkodóval és menyével, Zita volt császárnéval elhagyták Ausztriát, és Németországba emigráltak. A magyar royalisták biztatására Károly király 1920-ban kétszer is megkísérelt visszatérni a magyar trónra, de ezt a Horthy Miklóshoz hű erők meghiúsították. Károlyt az antant kormányok Madeirára száműzték, itt halt meg 1922-ben, itt is temették el.

Mária Jozefa főhercegnő 1944. május 28-án halt meg Bajorországban, a Chiemgau melletti Wildenwart kastélyban, 76 éves korában. A császári család temetkező helyén, a bécsi kapucinusok kriptájában (Kapuzinergruft) helyezték végső nyugalomra.

Fél évszázadig ő volt az utolsó, akit ide temettek. Aztán 1989-ben Zita császárnét mégis visszahozták ide, az Osztrák Köztársaság parlamentjének külön határozata alapján, amely engedélyezte a beutazást az 1919-ben Ausztriából a Habsburg-törvény alapján örökre kitiltott Habsburg-ház leszármazottainak. Így Habsburg Ottó, Mária Jozefa főhercegnő unokája, az utolsó császári és királyi trónörökös is részt vehetett édesanyjának temetésén.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 9.
  2. Integrált katalógustár, 2014. december 10.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • C. Arnold McNaughton: The Book of Kings: A Royal Genealogy, London, Garnstone Press, 1973, 1. kötet.
  • Hugh Montgomery-Massingberd (kiadó): Burke's Royal Families of the World, 1. kötet: Európa és Latin-Amerika, London, Burke's Peerage Ltd, 1977.