Csillagkeresztes Rend

A Csillagkeresztes Rend (latinul: Ordo Stellatae Crucis, németül: Sternkreuzorden, csehül: Řád Hvězdového kříže) a 17. században alapított, a kamarás címhez hasonló osztrák kitüntetés katolikus, ősnemes hölgyeknek. Ma is adományozzák és számos magyar kitüntetettje volt a történelem folyamán. Egyik névváltozata a Csillagkeresztes hölgy (Stellatae Crucis Domina) megnevezés. Egy másik a Csillagkereszt-rend.

Története és szervezete

A kitüntetést 1668. szeptember 18-án III. Ferdinánd özvegye, Gonzaga Eleonóra magyar királyné (1630–1686) alapította azután, hogy keresztereklyéje sértetlen maradt egy tűzvészben. Az alapítást IX. Kelemen pápa és I. Lipót is megerősítette.

A rend tagjai katolikus vallású, férjes vagy özvegyasszonyok lehettek, akik őspróbát tettek. A próba keretében apai és anyai ágon meghatározott számú nemest kellett igazolniuk. Ez a Habsburg Birodalom különböző részein eltérő számú lehetett, pl. 8 atyai és 4 anyai ős. További feltétel volt, hogy a leendő tag férje kamarás legyen. Ha ilyen címmel a férj nem rendelkezett, akkor az őspróbájával kellett helyettesíteni azt.

A rend tagjai a vallás szolgálatára, a Szent Kereszt tiszteletére, a vallási szertartásokon való részvételre, az erényes és méltányos életre, továbbá az irgalmasságra és jótékonykodásra vállaltak kötelezettséget. Ez magába foglalta a pénzadományozást, a kórházlátogatást, a szenvedőkkel és betegekkel való foglalkozást.

A rend működését alapszabály határozta meg, a tagok száma nem volt korlátozva. A rend élén a legmagasabb védnökasszony (Oberste Schutzfrau) állt, aki általában a császárné volt, ritkán főhercegnő. A rend tisztségviselői a segédhölgyek és a tanácsosnők voltak.

A rend évente kétszer tartott ünnepet, az új tagokat ekkor vették föl. Május 3-án tartották a Kereszt föltalálásának, szeptember 14-én pedig a fölmagasztalásának az ünnepét. Február 6-án az alapítóra és az elhunyt tagokra emlékeztek.

Leírása

A rend legismertebb jelvényét a 18. század közepétől használják. Ez egy vörös keresztet, a két fejű, korona nélküli, fekete császári sast és kék zománckeretet foglal magába. A keret felső részénél a SALUS ET GLORIA (Üdv és dicsőség) jelszó olvasható fehér zománcalapon. A jelvényt fekete selyemszalaggal a szív fölött viselték.

Védnökasszonyok

Gonzaga Eleonóra királyné (1630–1686)
Pfalz–Neuburgi Eleonóra királyné (1686–1705)
Vilma Amália királyné (1705–1711)
Erzsébet Krisztina királyné (1711–1740)
Mária Terézia királynő (1740–1780)
Mária Ludovika királyné (1780–1792)
Bourbon–Szicíliai Mária Terézia királyné (1792–1807)
Habsburg–Estei Mária Ludovika királyné (1807–1816)
Karolina Auguszta királyné (1816–1835)
Savoyai Mária Anna királyné (1835–1848)
Zsófia Friderika bajor királyi hercegnő (1848–1854)
Erzsébet királyné (1854–1898)
Habsburg–Lotaringiai Gizella főhercegnő (1898–1916)
Mária Jozefa szász királyi hercegnő (1898–1916)
Zita királyné (1916–1951)
Regina szász–meiningeni hercegnő (1951–2010)
Habsburg Gabriella (2010-től)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Order of the Starry Cross című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Csillagkereszt-rend Magyar Katolikus Lexikon

A magyar Wikikönyvekben
további információk találhatók

Heraldikai lexikon/Csillagkeresztes hölgy témában.