Pfalz–Neuburgi Eleonóra magyar királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pfalz–Neuburgi Eleonóra magyar királyné
Eleonore of Pfalz Neuburg.jpg
Született
1655. január 6.[1]
Düsseldorf
Elhunyt
1720. január 19. (65 évesen)[1]
Bécs[2]
Állampolgársága német
Házastársa I. Lipót magyar király
Gyermekei
Szülei Hessen-darmstadti Erzsebet Amália pfalzi választófejedelemné
Fülöp Vilmos pfalzi választófejedelem
Sírhely császári kripta
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pfalz–Neuburgi Eleonóra magyar királyné témájú médiaállományokat.

Pfalz–Neuburgi Eleonóra Magdolna Teréza (németül Eleonore Magdalene Therese von Pfalz-Neuburg), (Düsseldorf, 1655. január 6.Bécs, 1720. január 19.) pfalz–neuburgi hercegnő, később német-római császárné, magyar és cseh királyné, I. Lipót császár harmadik felesége. Pfalz–Neuburgi Mária Zsófia portugál királyné és Pfalz–Neuburgi Mária Anna spanyol királyné nővére.

Élete[szerkesztés]

Származása[szerkesztés]

A Wittelsbach hercegi családból származott, édesapja Fülöp Vilmos pfalzi választófejedelem és neuburgi herceg (1615–1690), édesanyja Erzsébet Amália hessen-darmstadti tartománygrófnő (1635–1709) volt.

Házassága[szerkesztés]

Bár Eleonóra többre tartotta a kolostori életet a bécsi császári udvar pompájánál, családja nyomására elfogadta I. Lipót császár házassági ajánlatát, aki ekkorra már kétszer özvegyült meg. 1676. december 14-én Passauban ment férjhez Lipóthoz, 1681. november 9-én Sopronban magyar királynévá, majd 1689-ben Mainzban német-római császárnévá koronázták. A rendkívül művelt asszony lett Lipót egyik legfontosabb segítője, s erős befolyást gyakorolt a politikára és az udvari életre.

Özvegységben[szerkesztés]

I. Lipót 1705. május 5-én Bécsben meghalt. Eleonóra 15 évvel élte túl férjét, és a császár halála után az udvar befolyásos központja maradt, nem tartott attól, hogy kritizálja fia, I. József császár kormányzati tevékenységét.

A fiatal császár hirtelen halála után, 1711-ben elvállalta a régensséget addig, míg kisebbik fia, Károly főherceg vissza nem tért Spanyolországból Bécsbe.

Egész életében nagy vallási jámborsággal szentelte magát a szegények és betegek gyámolításának. Egy gyónás közben szélütést kapott, és néhány hét múlva, 1720. január 19-én meghalt. Saját kérésére nem boncolták fel, és nem balzsamozták be. Egyszerű apácaruhában helyezték örök nyugalomra a Habsburgok hagyományos temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomának kriptájában.

Gyermekei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 9.
  2. Integrált katalógustár, 2014. december 30.

További információk[szerkesztés]

Előd:
Ausztriai Klaudia Felicitász
Német-római császárné

16761705

Utód:
Braunschweig–Lüneburgi Vilma Amália