Orován Egon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Orován Egon
Született
1902. augusztus 2.
Budapest
Elhunyt
1989. augusztus 3. (87 évesen)
Cambridge
Foglalkozása fizikus
mérnök
feltaláló
Iskolái Berlini Műszaki Egyetem
Kitüntetései Fellow of the Royal Society

Orován Egon (angolul: Egon Orowan) (Budapest, 1902. augusztus 2.1989. augusztus 3.), magyar származású amerikai fizikus, metallurgus.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapest III. kerületében, Óbudán született 1902-ben. (Az angolszász életrajzi lexikonokban szereplő 1901-es évszám téves.) Édesapja, Orován Bertold gépészmérnök és gyárigazgató volt, édesanyja, Spitzer Ságvári Josephine, egy elszegényedett földbirtokos lánya, Ságvári Endre nagynénje.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orován Egon a IX. kerületi állami főgimnáziumban érettségizett 1920-ban. 1920 és 1922 között a Bécsi Egyetemen tanult fizikát, kémiát, matematikát és csillagászatot. 1928-ban a Berlini Műszaki Egyetemen folytatott mechanikai és elektromos mérnöki tanulmányokat, de hamarosan a fizika felé fordult és a kristályok töréséről írt doktorátust 1932-ben. Nem talált azonnal munkahelyet, és a következő néhány évet édesanyjával, kutatásaival töltötte.

1934-ben G. I. Taylorral és Polányi Mihállyal körülbelül egyidőben felfedezte, hogy a rugalmas anyagok deformációja megmagyarázható a Vito Volterra által 1905-ben kifejlesztett diszlokációs elmélettel. Bár a felfedezés a második világháborúig kevés figyelmet kapott, alapvető jelentőségű volt a szilárdtest fizika tudományág kialakulásában. A Royal Society of London és a U. S. National Academy of Sciences életrajzi memoárjai Orován legnagyobb érdemének a képlékeny alakváltozásnak a diszlokáció fogalmával történő magyarázatát tartják. A részletes fizikai elmélet Budapesten született, amikor Orován állás nélkül volt, bár a fogalom maga németországi eredetű.

Miután 1936-tól a Tungsram Kutató Laboratóriumában alkalmazta őt Bródy Imre, ahol azon dolgozott, hogyan vonható ki a kripton a levegőből a kriptonizzógyártáshoz, Orován 1937-ben a Birminghami egyetemen kezdett el dolgozni Rudolf Peierlsszel az anyagfáradás elméletén.

1939-ben már a Cambridge-i Egyetemen dolgozott: továbbfejlesztette a diszlokáció-elméletét, a kristályon belüli idegen anyag kiválással kapcsolatban pedig kimutatta, hogy ezeket a háromdimenziós hibákat önmagukba záródó diszlokáció vonalak veszik körül. (Ma ezen záródó diszlokációkat Orowan-hurkoknak nevezik.) A diszlokáció elmélet alapján magyarázatot keresett a gleccserek mozgására, a kontinensek vándorlására, az óceáni árkok képződésére. A hegesztési eljárás gyenge minőségével és az Észak-Atlanti vizek szélsőséges hőmérsékleti viszonyaival 1944-ben megmagyarázta, miért törtek szét az óceánon a hegesztett eljárással készült hajók 1944-ben.

Cambridge-ben William Lawrence Bragg felkeltette az érdeklődését a röntgendiffrakciós kutatások iránt. A háború alatt a lőszertermelés problémáin is dolgozott.

1950-ben Richard Soderberg meghívására az MIT (Massachusetts Institute of Technology) mechanikai mérnöki tanszékéhez csatlakozott, ahol a metallurgiai munka folytatása mellett feléledt az érdeklődése a geológiai és jégtörések, valamint az általa szocionómiának nevezett tudomány iránt. Ibn Khaldun 14. századi történész munkái alapján alakított ki elméletet a piaci kereslet és kínálat kudarcairól, de ezek a gondolatai nem találtak kedvező fogadtatásra a közgazdászok többsége között.

Orován Egon számos találmányára kapott szabadalmat.

Kultúrtörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"Az 1946. év … eseménye – amelyre kellemesen gondolok vissza – Sir Isaac Newton, a valaha is élt angol tudósok legnagyobbika születésének háromszázadik évfordulója volt. Londonban és Cambridge-ben egyaránt megünnepelték… Az ünnepély egyik fénypontja a Cavendish-laboratórium meglátogatása volt, ahol bemutatták a fizika legújabb eredményeit. Nekem személyesen nem maga a kiállítás okozta a legnagyobb örömet, hanem az, hogy az előadó ugyanolyan vaskos magyaros kiejtéssel beszélt, mint én. Orowan professzor volt, aki most az M.I.T.-n van, és a szilárdtestek fizikájának egyik vezető tudósa" – írta róla Kármán Tódor.

Kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]