Földreformok Magyarországon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Magyarországi földreform (1945) szócikkből átirányítva)

A földreform, azaz a földbirtokviszonyok jogszabállyal, törvénnyel való megváltoztatása Magyarországon a 20. században többször is napirenden volt, mivel a földkérdés a század első felében és különösen a két világháború közt Magyarország egyik legégetőbb problémájává vált.

Az első világháború után[szerkesztés]

A két világháború között több agrárkiigazítást hajtottak végre, az átfogó reform azonban elmaradt.

Az első világháború után Teleki Pál gróf kormánya 200 000 parasztnak adott földet, de átgondolatlanul, és a tőkével és szerszámokkal alig rendelkező parasztok közül nagyon sokan a föld eladására kényszerültek.

Az 1930-as évek elején Eckhardt Tibor ellenzéki Kisgazdapártja 3 millió hold felosztását javasolta, méltányos kárpótlással a kisajátítandó földek tulajdonosainak. Serédi Jusztinián hercegprímás a Felsőházban felajánlotta, hogy szétosztják a mindösszesen 850 ezer holdat kitevő katolikus egyházi birtokok nagy részét, ha az arisztokrácia és más nagybirtokosok is így tesznek. (Minderre nem került sor.)

A harmincas évek közepétől Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter telkek juttatott a földnélkülieknek az ún. ONCSA-akció keretében, de ez is csak felületi kezelése volt problémának.

A második világháború alatt[szerkesztés]

A háború közeledtével a szociális feszültségek kezelése fontosabbá vált. Teleki Pál kormánya már 1940-ben kidolgozott egy földreform javaslatot, ennek bevezetését azonban a háború kitörése miatt elhalasztották. Ez 250 hektárban állapította meg a földbirtok felső határát.

A Kállay-kormány továbblépett, a javasolt felosztás körébe bevonták volna az egyházi, községi és állami birtokokat is és így az ország teljes szántóterületének 90%-a 50 hektárnál kisebb birtokokból állt volna.

Még a háború alatt még ennél is jelentősebb birtokaprózásról szóló javaslatot dolgozott ki a Független Kisgazdapárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt.

A kommunisták által előterjesztett és kivitelezett reform minden korábbi javaslattevőt meghökkentett radikalizmusával, mert olyan mértékben aprózta fel a földet, ami már a későbbi (mégis csak kényszer alatt végrehajtható) szövetkezetesítési politikát vetítette előre (a parasztok azonban ebből semmit sem sejtettek).

Az 1945-ös földreform[szerkesztés]

Az ország jellegzetes agrárországként hagyta maga mögött a második világháborút. A háború előtt a kilencmillió magyar állampolgár fele élt a földművelésből. Az ország 4,8 millió katasztrális holdnyi termőterületének csaknem egyharmadát kitevő 1070 birtokon a lakosság 0,06%-át kitevő nagybirtokos osztozott.

A középbirtokosoké volt másik egyharmad, a mezőgazdasági munkások, törpebirtokosok vagy föld nélküli cselédek, kubikosok és napszámosok tömegei pedig (akik az ország lakosságának egyharmadát képezték) mindössze a földterület egyharmadán osztoztak. (Oláh György szociográfiája címében az utóbbiakat nevezte "hárommillió koldusnak".)[1] Az 1945-ös földreformot az előző év decemberében Debrecenben, a szovjet hadsereg által megszállt területen alakult Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelte el március 15-én, a 600/1945. M. E. rendeletben. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés utólag szentesítette a rendeletet az 1945. évi VI. törvényben.

A földreform az ideiglenes kormány legfontosabb intézkedése volt a Szovjetunióval kötött fegyverszüneti szerződés mellett.

A Dálnoki Miklós Béla, Horthy Miklós hadseregének tábornoka vezette kormány összetételét a szovjetek határozták meg, és benne a földművelésügyi posztot azért a kommunista Nagy Imre kapta, hogy a magyar agrárproletárok által évtizedek óta áhított földosztás a Magyar Kommunista Párthoz kötődjön.

A parasztok szívesen fogadták a földet, ennek ellenére az év végén tartott választásokon nem szívesen szavaztak a kommunistákra, és a választásokon a Független Kisgazdapárt szerzett nagy, 57%-os többséget.

Amikor a Kisgazdapárt 1946-ban az előkészítetlen és a szovjet nyomásra elkapkodva végrehajtott földreform túlkapásainak felülvizsgálatát helyezte kilátásba, a többi párt a kommunistákkal az élen a visszarendezés szándékával vádolták meg a Kisgazdapárt "reakciós" elemeit, megalakították a kisgazda-ellenes Baloldali Blokkot, tömegtüntetést szerveztek, és ezzel megkezdődött a demokratikus pártok felszalámizása és a kommunista párt menetelése az egyeduralom felé.

Az 1945-ös földreformtörvény[szerkesztés]

Politikai eszköz[szerkesztés]

Az 1945. évi VI. törvény nem csak a nincstelenek földhöz juttatását, hanem a Horthy-rendszer uralkodó rétegeinek, az előző kormányok hivatalnokainak, a németeket támogató hazai kisebbségi németek és a nyilasok megbüntetését is szolgálta.

A törvény teljes földelkobzásra ítélte a "hazaárulókat", a nyilas, nemzetiszocialista és egyéb fasiszta vezetőket, a Volksbund tagjait és a "háborús és népellenes bűnösöket". Hazaáruló, háborús- és népellenes bűnösnek az minősült, "aki a német fasizmus politikai, gazdasági és katonai érdekeit a magyar nép rovására támogatta, aki önkéntes jelentkezéssel német fasiszta katonai, vagy rendfenntartó alakulatba belépett, aki valamilyen német katonai, vagy rendfenntartó alakulatnak a magyarság érdekeit sértő adatokat szolgáltatott, vagy mint besúgó működött," vagy "aki ismét felvette német hangzású családi nevét".

Nyilas, nemzeti szocialista és egyéb fasiszta vezetőnek az minősült, "aki bármilyen elnevezés alatt, a nyilas vagy más hasonló mozgalom (Magyar Megújulás Pártja, az országgyűlés tagjaiból alakult Nemzeti Szövetség stb.) politikai programját valló tagja volt a kormánynak, az országgyűlés képviselő- vagy felsőházának, az országos, kerületi, vagy a budapesti vezetőségben tag volt, vagy aki 1941. évi június 26. napja után a nyilaskeresztes, vagy más fasiszta mozgalom politikai, társadalmi és gazdasági elveit szolgáló párt, egyesület vagy más szervezet helyi alakulataiban mint vezető, helyettes vezető, titkár, ügyész működött, avagy a nyilas és egyéb fasiszta pártban, a rendvédelmi alakulatnak tagja volt."

A földosztási rendelkezések[szerkesztés]

A törvény értelmében Országos Földbirtokrendező Tanács, Megyei Földbirtokrendező Tanácsok és Községi Földigénylő Bizottságok alakultak, tagjaik megbízatásuk tartama alatt közhivatalnokoknak minősültek.

Földreform során az 1000 hold alatti úri birtokosok maximálisan 100, a paraszti birtokosok pedig 200 hold földet tarthattak meg. A törvényhatóságok, községek és egyházak földbirtokai, illetve az alapítványi birtokok nagyságukra való tekintet nélkül 100 holdig voltak mentesek a megváltás alól.

Az ezer holdnál nagyobb birtokokat teljes egészükben elkobozták. Az úgynevezett paraszti birtok esetében a 200 holdon felüli részt sajátították ki, az antifasiszta ellenállók viszont megtarthattak 300 holdat.

A földosztás eredménye[szerkesztés]

A földreform több mint félmillió úgynevezett szegényparasztnak juttatott 5 hold, vagy ennél kisebb földet. A reform meghirdetése után 750 ezren jelentkeztek földigénnyel és 642 ezren kaptak összesen mintegy 3 millió holdat. A földosztó bizottságok összesen 5,6 millió hold földet vettek igénybe, azaz az összes földterület mintegy 35%-át.

A földreformot egyetlen számottevő politikai-társadalmi erő sem ellenezte, támogatta még a gyakorlatilag teljes földvagyonát elvesztő magyar katolikus egyház is. A volt birtokosok nem kaptak kártalanítást és a kormány nem fogadta el Nagy Ferencnek azt a javaslatát sem, hogy az egyházak kapjanak kárpótlást, hogy fenn tudják tartani iskoláikat és egyéb intézményeiket.

A végrehajtás módját sokan kritizálták, a Kisgazdáktól a Nemzeti Parasztpárt jobboldali szárnyáig és külföldi megfigyelőkig. A földosztás sok helyen órák alatt folyt le, a bizottságokból kizárták a szakértőket azzal, hogy "urak" nem vehetnek benne részt, a felosztás körüli panaszokat pedig önkényesen és osztályelfogultsággal és gyakran a kommunistákat előnyben részesítve kezelték a bizottságok. Saját kritikáját évekkel később Nagy Ferenc némileg tompította, amikor elismerte, hogy a reform gyors végrehajtása helyes lépés volt. [2]

Külső hivatkozások[szerkesztés]