Kegyeleti park (Dunakeszi)
| Kegyeleti park | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Magyarország |
| Település | Dunakeszi |
| Cím | Fő út 62. |
| Földrajzi adatok | |
| Elhelyezkedése | |
 Kegyeleti park
Pozíció Dunakeszi térképén
| |
 é. sz. 47° 38′ 12″, k. h. 19° 07′ 45″Koordináták: é. sz. 47° 38′ 12″, k. h. 19° 07′ 45″ | |
Dunakeszi legrégebbi, ma már lezárt temetője a Kegyeleti park, amely a 2. sz. Főút mellett, a Szakorvosi Rendelőintézettel szemben fekszik (2120 Dunakeszi, Fő út 62.). Itt található a Szent István-kápolna és a város 1956-os emlékműve is.
Temető[szerkesztés]
A Kegyeleti park legrégebbi sírköve 1841-ből származik, és Vaizer Istvánnak, a község jegyzőjének állít emléket. Itt nyugszanak a település 19‒20. századi családjainak tagjai, közöttük a községi elöljárók is. Külön részen nyugszanak a gyermekek, akiknek apró, sokszor kedvesen díszített sírjai elgondolkoztatják a látogatót.
A Szent István-kápolna[szerkesztés]
A temető a régi kápolna – a falu akkori egyetlen vallási intézménye – köré települt. A ma is (egy kis domb tetején) álló Szent István-kápolnát 1739-ben[1] vagy 1742-ben építették,[2] és a falusi barokk kápolnák tipikus jellegzetességeit mutatja. Felújítására az 1835-ben került sor, amikor már erősen roskadozott az épület. A falu papja támogatta a lakosság által kívánt felújítást, és a kápolna búcsújának napján ünnepi körmenetet is tartottak.[3]
Az 1956-os emlékmű[szerkesztés]
A park Fő út felőli bejáratánál egy lyukas zászlót formázó deszkakapu áll, amelynek közepén egy vaslemezből kialakított 56-os évszámot láthat a látogató. Innen út indul a Szent István-kápolnához, amelynek kb. kétharmadánál áll a város ’56-os emlékműve. Itt zajlottak a dunakeszi ’56-os események legfontosabb mozzanatai.
A Pannon Főnix (közismertebb nevén: Gólya) egy dunakeszi művésztanár, Lengyel István alkotása. 1996. október 23-án, a forradalom és szabadságharc 40. évfordulóján avatta fel a település, és azóta is itt kerül sor a városi ’56-os ünnepségekre.
Több Dunakeszi szoborhoz hasonlóan, a Gólya is közadakozásból készült, a Szövetség Dunakesziért Egyesület szervezésében. A szárnyaszegett, rablánccal és fejfákkal a földhöz szegezett gólya felett kápolnaszerű építmény áll, amelyet fazsindelyek borítanak. A madár a fejét az ég felé fordítja, a lábát megemeli. Teste tölgyfából készült, a lábai, illetve a belsejében felfüggesztett lélekharang fémből van. Csőre piros, szárnyain faragott népi motívumok találhatók. (A gólya a hosszú élet szimbóluma, madár, amely ismeri az élet forrását; Arany János: A rab gólya c. versében ugyanakkor a rabsággal járó kiszolgáltatottság, boldogtalanság jelképe.[4])
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Egyes adatok szerint báró Orczy Lőrinc építtette a kápolnát az 1739. évi pestisjárványt követően annak örömére, hogy a falu túlélte a kórt.
- ↑ „Varga Lajos: Dunakeszi egyháztörténetének vázlatos ismertetése. Dunakeszi, 2004. 13. (Különlenyomat a dunakeszi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola 2003‒204. évi évkönyvéből. Szerk. Németh Gábor)”.
- ↑ A dunakeszi Szent Mihály-templom Historia Domusa, 64.
- ↑ Gólya. In: Pál József‒Újvári Edit: Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából. Budapest, Balassi, 2001.. (Hozzáférés: 2020. május 7.)