Althann Mihály Frigyes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Althann Mihály Frigyes
Michael Friedrich von Althann viceroy of Neaples.jpg

Született 1682. július 20.
Elhunyt 1734. június 20. (51 évesen)
Vác
Felekezet római katolikus egyház
Althann Mihály Frigyes a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Althann Mihály Frigyes témájú médiaállományokat.

Gróf Althann Mihály Frigyes (Glatz, 1682. július 20.Vác, 1734. június 20.) váci megyés püspök.

Élete[szerkesztés]

A gimnáziumot Neuhausban, a filozófiát és teológiát Rómában a jezsuitáknál végezte. Fölszentelése után prágai, olomouci, varsói, illetve wrocławi (boroszlói) kanonok lett. Ezen kívül altbunzlaui nagyprépost volt. 1714-ben a király Rómába küldte a Rota Romana auditorának. 1718-ban váci püspökké nevezték ki, már azon év őszén canonica visitatiót tartott. Az 1714. április 28-i királyi rendelet értelmében Alsónémediben, Hartyánban, Mogyoródon, Szadán, Szentmártonkátán, Veresegyházán és Üllőn visszafoglalta a protestánsoktól a templomokat. Valószínűleg 1718-ban készíttette el Vác térképét és telekkönyvét.

1719-ben bíboros lett, III. Károly magyar király római követté, majd nápolyi alkirállyá nevezte ki. Távollétében Berkes András volt a helynöke. Nápolyban kitűnt jótékonyságával és mivel Szent Januarius vére imádságára rendkívüli időben fölforrt, csodatévőnek tartották. Egyik fő szorgalmazója volt Nepomuki János szentté avatásának. 1729-ben Berkes András halála után lemondott az alkirályságról és hazatért. Azonnal föllépett a papság visszaéléseivel szemben. Pest vármegye protestáns rendjei tiltakoztak a templomok visszafoglalása ellen. A király 1731-ben intézkedett, ami ellen a protestánsok és ő is tiltakozott. A pápához föllebbezett. A király ezért kolostorba akarta száműzni, és csak a nuncius közbenjárására tekintett el ettől. Bécsbe idézték, de a második idézésre sem jelent meg. A király ezért lefoglaltatta a püspökség javadalmait, és csak 1732 elején engesztelődött meg.

Kormányzása idején a plébániák számát 34-ről 59-re növelte. 1732-ben szemináriumot építtetett. Cilíciumviselő aszkéta volt.

Művei[szerkesztés]

  • Instructio brevis pro archidiaconis ruralibus ac parochis. Pécs, 1719.
  • III. Károlyhoz intézett fölterjesztése. In: Roskoványi: Monumenta Cath. III, 146.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Vajay Szabolcs: A Máltai Rend magyar lovagjai 1530-2000. Bp., Mikes Kiadó Kft., 2000.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Váci pantheon. Az életrajzokat összeáll. Forró Katalin. [Vác], Váci Grafikai Műhely, [1992].