Somogyváry Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Somogyváry Gyula
vitéz Somogyváry Gyula 1928-ban
vitéz Somogyváry Gyula 1928-ban
Született 1895. április 21.
Füles
Elhunyt 1953. február 12. (57 évesen)
Budapest mellett
Állampolgársága magyar
Foglalkozása író, újságíró, országgyűlési képviselő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Somogyváry Gyula témájú médiaállományokat.
vitéz Somogyváry Gyula arcképe (1935) és aláírása
vitéz Somogyváry Gyula 1942-ben

Vitéz Somogyváry Gyula, 1929-ig Freissberger Gyula (írói nevén Gyula diák) (Füles, 1895. április 21.Budapest mellett, 1953. február 12.) író, újságíró, országgyűlési képviselő.

Élete[szerkesztés]

A Sopron vármegyei Fülesen született, apja a nagycenki Széchenyi-uradalom gazdatisztje volt. Fiatalon megmutatkozott az irodalomhoz való vonzódása, 13 évesen jelent meg első írása nyomtatásban egy vidéki lapban.

Az első világháború alatt 3 évet szolgált az orosz, román és olasz fronton. A háború végén tartalékos főhadnagy volt, 1918-ban betegség miatt tért haza. Ez követően részt vett az ellenforradalmi szervezkedésben Dormándy Géza és Lemberkovics István oldalán. Ebben az időben irredenta versei jelentek meg. Érdemeiért 1929-ben[m 1] Horthy Miklós vitézzé avatta.

1920-ban a Magyar Távirati Iroda (MTI) vidéki osztályának osztályvezetője lett, 1928-tól a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. irodalmi igazgatója. A hangjáték műfajának magyar elnevezője és magyarországi meghonosítója. Az 1920-as évek elején Gyula diák néven verseket, később történelmi és világháborús regényeket, színműveket írt, némi németellenes éllel. Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak.[1] Részt vett a Gömbös-féle Fajvédő Párt, illetve az Ébredő Magyarok Egyesülete megalapításában, egyúttal alapító tagja lett a fajvédő szövetségnek is. Gömbös hívének számított.

1935-ben a csornai körzet országgyűlési képviselőjévé választották a Nemzeti Egység Pártja (NEP) színeiben. 1939-ben a Magyar Élet Pártjává átnevezett NEP jelöltjeként újra megválasztották. Náciellenes megnyilvánulásai miatt két nappal Magyarország német megszállása után, 1944. március 21-én a németek letartóztatták és a mauthauseni koncentrációs táborba vitték. 1945-ben hazatért, de a kommunista rendszer nem vette tudomásul érdemeit, humanista szellemiségét. Nyugdíját a Magyar Rádiótól megvonták, személyét teljesen elszigetelték, a rádió igazoló bizottsága eltiltotta minden publikációs lehetőségtől. Időközben leányát koholt vádak alapján tíz esztendeig tartó Gulag-rabságra ítélték, fiát hadifogolyként a Szovjetunióban tartották. 1950-ben betiltották minden művét, majd budai lakásán az ÁVO letartóztatta és Kistarcsára internálta. 1953-ban az internálótáborból a fővárosba szállítás közben, máig sem felderített körülmények között szívroham következtében halt meg.[2]

Emlékezete[szerkesztés]

  • 1995-ben emléktáblát állítottak tiszteletére, a budapesti Ybl téri lakása közelében
  • Műveit sorra újra kiadták
  • Somogyváron, a templom déli falán emléktáblával tisztelegtek az ott töltött hat évnek

Művei[szerkesztés]

  • Gyújtogatás - versek: 1919-1921 Székesfehérvár 1928.
  • Idők sodrában (versek) 1926.
  • Éjfél után (versek) 1927.
  • A fejedelem stafétája (regény) 1927.
  • Dal, amelyet nem daloltak végig (regény) 1928.
  • Éjfél után (versek) 1929.
  • Barabás Béla 1931.
  • Virágzik a mandula (regény) 1933.
  • Kitagadottak (dráma) 1933.
  • Hűség (dráma) 1934.
  • A Rajna ködbe vész 1935.
  • Ne sárgulj, fűzfa! (regény) 1939.
  • És Mihály harcolt 1942.
  • És mégis élünk (regény) 1936.
  • Virrasztó a ködben (versek) 1938.
  • Vitéz Somogyváry Gyula versei 1940.
  • A város meg a sárkány (regény) 1939.
  • A pirossapkás kislány (regény) 1941.
  • A hadtest hű marad (regény) 1942.
  • Kalendárium 1943.
  • Katonacsillag megfordul (regény) 1944.
  • A vihar a levelet… (regény) 1947
  • A Tűzoszlop (regény) 1947.

Újabb kiadások[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Korábban a Magyar Országgyűlési Almanach alapján az 1921-es avatási időpont terjedt el, de más iratok egyértelműen bizonyítják, hogy 1929-ben történt meg vitézzé avatása. – Forrás: Hadtörténeti Könyvtár: Somogyváry Gyula. hadtorteneti.blog.hu (a Hadtörténeti Könyvtár blogja) (2012. ápr. 21.) (Hozzáférés: 2014. márc. 4.)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Életrajza a Magyar életrajzi lexikonban
  • Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1935-1940-ben
  • Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben