Hangjáték

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hangjáték (más néven: rádiójáték, rádiódráma, rádiószínház) rádiós műfaj.

A rádiózás megindulásának első évtizedében – 1920-as évek – megjelenő, a színdarabnak és a filmnek megfelelő rádiós műfaj. Magyarországon vitéz Somogyváry Gyula honosította meg. Fejlődése során kialakult, fejlődött formanyelve, eszközrendszere, sőt esztétikája is.

Kezdetben naturalisztikus zörejeket, effekteket alkalmaztak. A technika fejlődésével ezek fölöslegessé váltak, velük együtt a változásokat közlő bemondó szövegek is. Előtérbe kerültek az elektronikus zörejek, zenei effektek.

A Humorlexikon meghatározása:
„A hangjáték különleges írói felkészültséget és dramaturgiai tudást igénylő műfaj: a látvány hiányát sűrített cselekményvezetéssel, a befogadó képzelőerejét működésbe hozó szöveggel, a színésznek pedig a hangsúlyok és árnyalatok érzékletes alkalmazásával kell pótolni, megoldani.”

Kezdetben a hangjátékok kizárólag irodalmi alkotások adaptációi voltak. Később az eredendően rádióra írt alkotások lettek más műfajok – színház, film – inspirációi.

A hangjátékokat műfaji sokszínűség jellemzi. A drámai alkotások mellett zenés, dokumentum- és egyéb produkciók is születtek. A rádiókban születtek a tévés szappanoperák ősei is. Magyarországon ennek első produktuma a közel ötven évig sugárzott Szabó család.

: Az angol Wikipédia szócikke a Google gépi fordításában

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]