Kisperlász

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisperlász (Prihradzany)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Nagyrőcei
Turisztikai régió Gömör
Rang község
Első írásos említés 1262
Polgármester Milan Čipka
Irányítószám 049 14
Körzethívószám 058
Népesség
Teljes népesség 87 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 19 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 260 m
Terület 4,55 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kisperlász (Szlovákia)
Kisperlász
Kisperlász
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 35′ 00″, k. h. 20° 14′ 20″Koordináták: é. sz. 48° 35′ 00″, k. h. 20° 14′ 20″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kisperlász (szlovákul Prihradzany) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Nagyrőcei járásában. 2011-ben 87 lakosából 80 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés]

Nagyrőcétől 20 km-re délkeletre, a Murány-patak völgyében fekszik.

Története[szerkesztés]

1262-ben "Prelaz" alakban említi először oklevél. 1272-ben "Prelaz", 1435-ben "Perlaz", 1558-ban "Perlak", 1573-ban "Perlasz" alakban szerepel a korabeli forrásokban. A jolsvai, majd a 16. századtól a murányi vár tulajdona, azok szolganépei lakták. Lakói idénymunkákkal, méhészattal, fuvarozással, valamint kézművességgel foglalkoztak. 1558-ban "Perlak" néven említik. Lakói ezidőtájt evangélikusok lettek, de a 18. században a birtokos Koháry család visszatérítette őket. II. József türelmi rendelete után ismét felvették az evangélikus hitet. 1773-ban 26 jobbágy és 3 zsellércsalád élt itt. 1828-ban 37 háza volt 251 lakossal.

Vályi András szerint "PERLACZ. Prichrazane. Tót falu Gömör Vármegyében, földes Ura Gr. Koháry 54Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Süvetének szomszédságában, határbéli földgye közép termékenységű, legelője kevés, fája van mind a’ kétféle, eladásra módgya közel Jolsván, keresetre is módgya a’ vasverő műhelyeknél, és tserép edényekkel, ’s pipákkal, mellyeket magok készítenek, harmadik osztálybéli." [2]

Fényes Elek szerint "Perlacz, tót falu, Gömör vmegyében, Jolsvához délre 1 órányira: 10 kath., 241 evang. lak., kik többnyire fazekasok és pipacsinálók. F. u. h. Coburg. Ut. p. Rosnyó. " [1]

1910-ben 213, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. A falu búcsújáróhely.

Nevezetességei[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Gervers-Molnár Vera: A középkori Magyarország rotundái. (Romanesque Round Churches of Medieval Hungary.) (Művészettörténeti Füzetek, 4.) Akadémiai Kiadó. Budapest, 1972.
  • Ludwig E. (2000): Felvidéki műemlék-kalauz. Maecenas Könyvkiadó, Budapest (ISBN 963-203-026-5)
  • Szilágyi A. (2008): A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai. Semmelweis Kiadó, Budapest

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]