Süvete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Süvete (Šivetice)
Süvetei körtemplom
Süvetei körtemplom
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Nagyrőcei
Turisztikai régió Gömör
Rang község
Első írásos említés 1262
Polgármester Ľudovít Sendrei
Irányítószám 049 14
Körzethívószám 058
Népesség
Teljes népesség 402 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 49 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 232 m
Terület 8,26 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Süvete (Szlovákia)
Süvete
Süvete
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 35′ 00″, k. h. 20° 16′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 35′ 00″, k. h. 20° 16′ 30″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Süvete (szlovákul: Šivetice) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagyrőcei járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Nagyrőcétől közúton 18 km-re délkeletre a Murány jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A település a 12. században egy korábbi falu helyén keletkezett, 1262-ben "Sueta" alakban említik először. 1435-ben "Swethe", 1453-ban "Zwyhete", 1455-ben "Sywethe", 1590-ban "Seuitiche" alakban említik a korabeli források. A jolsvai uradalomhoz tartozott, majd a 15. századtól a murányi uradalom része volt. A felette magasodó Murik-hegyen egykor őrtorony állt. 1427-ben 31 portája adózott. A települést a 17. században elpusztította a török és újra kellett telepíteni. 1710-ben a pestisjárvány 320 áldozatot követelt a községben. 1828-ban 77 házában 588 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, fazekassággal foglalkoztak. Süvete a Murány folyó völgyének legismertebb edénykészítő faluja volt. A 19. és a 20. században fazekas céh működött a községben. A Süvétei kerámia ismert volt az egész Osztrák–Magyar Monarchiában. Ma ezt a hagyományt már csak egy fazekasmester ápolja.

Vályi András szerint "SÜVETE. Tót falu Gömör Várm. földes Ura Gr. Koháry Uraság, határja középszerű, legelője, fája elég van, malma, piatza közel; tserép edénnyel is kereskednek lakosai." [2]

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint "Süvete, murányvölgyi tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 71 házzal és 431 róm. kath. és ág. ev. h. vallású lakossal. E község 1435-ben Swethe és Zwyhete néven, a jolsvai uradalom egyik birtoka és a murányi várhoz tartozik. Később e vár több birtokaival együtt a Koháryak, majd a Coburg herczegi család tulajdonába kerül, mely itt ma is birtokos. Nevét az idők folyamán különféle változatokban találjuk feljegyezve, így a XVII. században az egészen magyaros Süvöte alakban, 1786-ban, Korabinszky Süvéthe és Süweticze néven említi, Fényes Elek pedig a mult század közepén Sivette néven. A község határában levő Musik nevű hegyen őrtoronynak a rommaradványa látszik, mely állítólag a csehek idejéből való. A község 1860-ban teljesen leégett. A róm. kath. templom Árpád-kori épímény, az ág. h. ev. templom pedig 1785-ben épült. A község postája és távírója Jolsva, vasúti megállóhelye Jolsvataplócza." [3]

A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 375, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 398 lakosából 353 szlovák volt.

2011-ben 402 lakosából 338 szlovák volt.

Neves személyek[szerkesztés]

  • Itt született 1706-ban Bahil Mátyás szlovák evangélikus lelkész.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Süvéte Szent Margit tiszteletére szentelt körtemploma az egyik legszebb a Gömör vármegyei tájakon. Közeli szomszédja Kisperlász rotundája és a Kissikátoron, Ózdtól nyugatra fekvő rotunda is. A 13. századi rotunda alakú templomot 1750 körül bővítették. Pompás falfestmények láthatók a rotunda belsejében.
  • Evangélikus temploma 1785-ben épült, tornya 1831-ben épült hozzá.
  • A falu barokk haranglába 1750 körül épült.

Lásd még[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Gerevich T. (1938): Magyarország román kori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest
  • Gervers-Molnár, V. (1972): A középkori Magyarország rotundái. (Rotunda in the Medieval Hungary). Akadémiai, Budapest
  • Ludwig E. (2000): Felvidéki műemlék-kalauz. Maecenas Könyvkiadó, Budapest (ISBN 963-203-026-5)
  • Szilágyi A. (2008): A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai. Semmelweis Kiadó, Budapest

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]