Alsósajó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alsósajó (Nižná Slaná)
Alsósajó templom 2.JPG
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásRozsnyói
Rang község
Polgármester Ján Vieloha
Irányítószám 049 23
Körzethívószám 058
Forgalmi rendszám RV
Népesség
Teljes népesség1255 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség64 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság360 m
Terület18,96 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Alsósajó (Szlovákia)
Alsósajó
Alsósajó
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 44′, k. h. 20° 25′Koordináták: é. sz. 48° 44′, k. h. 20° 25′
Alsósajó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsósajó témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Alsósajó (szlovákul: Nižná Slaná, németül: Nieder-Salz) község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Rozsnyótól 14 km-re északnyugatra, a Szlovák Érchegységben, a Sajó jobb partján.

Élővilága[szerkesztés]

A faluban egy gólyafészket tartanak nyilván. 2014-ben 3 fiókát számoltak össze.[2]

Története[szerkesztés]

A települést 1320 és 1363 között alapította az Ákos nemzetség. Első írásos említése 1363-ban „Sayow” néven történt. 1423-ban „Alsosayo”, 1599-ben „Also Saio” néven szerepel az írott forrásokban. A 15. században a Csetneky család birtokában állt. 1427-ben 10 portával adózott a Csetneky családnak. Jiskra huszitái a 15. század közepén kisebb erősséget, Kismurány várát építették ide, mely 1459-ben Hunyadi Mátyás hadjárata során megsemmisült. Lakói bányászattal, mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. A 17. és a 19. század között az Andrássy család tulajdona volt. Az 1773-as urbárium szerint 52 jobbágy és 12 zsellér élt a községben.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Alsó, és Felső Sajó. Két tót falu Gömör Várm. Alsónak földes Ura Gr. Andrásy Uraság, Felsőnek pedig több Uraságok; fekszik ez Dobsinához, amaz pedig Nagy Vezvereshez közel, mellyeknek filiájik; lakosaik többen evangelikusok, határbéli földgyeik középszerűek; vashámorjok is van.”[3]

1828-ban 74 házában 602 lakos élt. Német lakói az évszázadok során fokozatosan elszlovákosodtak. A 19. század elején három vasolvasztó, három hámor, a század végétől vasgyár működött a községben. Fellendült a bányászat is, bányáiban vasat és higanyt bányásztak. A falu alapításának kezdetétől a mai napig bányászközség, bányatelepe 1868-ban keletkezett. Lakói is főként bányászok voltak.

A 19. század közepén Fényes Elek leírásában: „Sajó (Alsó), Nulni Slana, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben, Dopschinához délre 2 órányira, a Sajó mellett, 196 kath., 406 evang. lak., evang. anyaszentegyházzal. Határában vas, és kevés réz s kényeső ásatik; hámorral is bir. F. u. a gr. Andrásy nemzetség. Láthatni itt egy dombon valamelly régi vár romjait, mellyen hajdan Kis-Muránynak neveztek.”[4]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Alsósajó, a Sajóvölgyben fekvő tót kisközség. Házainak száma 104, túlnyomóan ág. ev. h. vallású lakosai pedig 653. E község 1423-ban már a Bebekek birtokaként és Krasznahorka vár tartozékaként szerepel. 1559-ben I. Ferdinánd Horváth Balázst iktattatja be a Bebekek birtokába. 1659-ben már az Andrássy család az ura. Régente szabadalmas bányaváros volt. Határában hajdani Kismurány nevű várának csekély maradványa látható. E várat állítólag a csehek építették, de 1459-ben elfoglalták tőlük. 1678-ban német alakú Niedersalz és tót hangzású Nisna Slana nevével is találkozunk. Hajdan híres czinóber- és higanybányái voltak, melyek ma is mívelés alatt állanak, és régi híres vasbányái is, melyeket az Andrássyak ősei nyitottak meg. Itt van a rimamurány-salgótarjáni vasmű r. t. „Etelka” nevű vasgyára is. A községben levő ág. h. ev. templom 1594-ben épült. A faluban van posta, távíró és vasúti állomás.[5]

1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 683 lakosából 585 szlovák, 30 magyar, 29 német, 11 egyéb anyanyelvű és 28 csecsemő volt.

1900-ban 653 lakosából 557 szlovák, 61 magyar, 34 német és 1 egyéb anyanyelvű.

1910-ben 594-en lakták: 494 szlovák, 70 magyar, 22 német és 8 egyéb anyanyelvű.

2001-ben 1186 lakosából 1071 szlovák és 65 cigány volt.

2011-ben 1210 lakosából 1109 szlovák és 56 cigány.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Evangélikus temploma a 14. században épült gótikus stílusban. Az eredeti gótikus templomból a többszöri átépítés után mára csak az ablakok és az előtér freskói maradtak fenn. Tornyát 1594-ben építették hozzá. Oltárképe 1869-ben készült.
  • 1867-ben épített nagyolvasztója a vasércbánya területén áll. 1907-ig működött, amikor gazdaságossági okokból leállították.
  • Az evangélikus plébánia 1825-ben épült.
  • A falu feletti hegycsúcson találhatók Kismurány, vagy más néven Sajóvár várának romjai. Az egykori várból mára csak az egykori torony körvonala és az északi oldalon emelt sánc maradványai látszanak.

Gazdasága[szerkesztés]

  • Vasércbányája 2008 októberében szüntette be a kitermelést.[6]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Nižná Slaná
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsósajó témájú médiaállományokat.