Gömörhosszúszó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gömörhosszúszó (Dlhá Ves)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Rozsnyói
Rang község
Első írásos említés 1332
Polgármester Tomáš Novák
Irányítószám 049 55
Körzethívószám 058
Forgalmi rendszám RV
Népesség
Teljes népesség 586 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 54 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 332 m
Terület 10,76 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gömörhosszúszó (Szlovákia)
Gömörhosszúszó
Gömörhosszúszó
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 29′ 38″, k. h. 20° 26′ 17″Koordináták: é. sz. 48° 29′ 38″, k. h. 20° 26′ 17″
Gömörhosszúszó weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Gömörhosszúszó (szlovákul: Dlhá Ves, korábban Hosúsovo) község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Rozsnyótól 22 km-re délnyugatra, a Gömör–Tornai-karsztvidéken, a magyar határ mellett fekszik. Szomszédos települések: északkeletre Szádvárborsa 5,3 km-re (Silická Brezová), keletre 3 km-re Kecső (Kečovo), délkeletre 5,3 km-re Aggtelek, nyugatra 4,7 km-re Csoltó (Čoltovo), északnyugatra 4,5 km-re Pelsőcardó (Ardovo).

Története[szerkesztés]

A község területe főként az aggtelek-domicai barlangrendszer közelségének köszönhetően már az újkőkorban lakott volt, de kerültek elő itt bronzkori leletek is a pilinyi kultúra idejéből.

A falut valószínűleg a 12. században alapították, első birtokosai a Kacsicsok voltak. Először 1332-ben a pápai tizedjegyzékben említik „Horuati" néven. 1423-ban „Hoziwho", 1427-ben „Wziuzow" néven szerepel az írott forrásokban. Első templomát a Bebekek építették 1371-ben. A 14. században vámszedőhely volt. Később a Bejei család birtoka, azonban 1660-ban lakossága a török támadások következtében elpusztult. Ekkor pusztult el régi temploma is. Ezután Murány vidéki szlovákokkal és ruszinokkal telepítették be. 1773-ban 24 jobbágytelekkel rendelkezett. Lakói főként földműveléssel foglalkoztak. 1828-ban 67 háza volt 464 lakossal, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Hosszúszó, tót-magyar falu, Gömör vmegyében, Pelsőcz, Ardó és Kecső helységekkel határos. Van benne az evangelikusoknak templomjok, mellyben az isteni szolgálat még eddig tót nyelven tartatik. A lakosok ugyan, csaknem mindnyájan magyarúl is beszélnek; a lelkek száma 535-re megy: evang. 508, reform. 9, róm. kath. 18. Van 11 5/8 urbéri telke, szántófölde 276 köblös, rétje 70 kaszás, erdeje 700 hold. Folyóvize nincs, kútjaiból, bár az egész helység lapos helyen s völgyben fekszik, szárazság idején sokszor egészen kiapad a viz. Szántófölde vadvizes, őszibúza helyett inkább tavaszit és jó zabot termesztenek; a marhatenyésztést igen kedvellik; juhaik s kecskéiknek köves hegyei egészséges legelőt adnak. A lakosok többnyire szénégetéssel és annak fuvarozásával keresik élelmöket. Birják ezen helységet: Kerepessi, Gotthard és Szeleczki urak. Ut. p. Tornalja."[2]

Gömör-Kishont vármegye monográfiájában pedig ezt olvashatjuk róla: „Hosszúszó, a dobsina-bánrévei vasútvonal mentén fekvő magyar és tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 111 házzal és 540, nagyobbára ág. ev. h. vallású lakossal. A község neve 1425-ben Hozywzow és Hozwzó, 1435-ben Hozywazow. Ez időben vámhely volt és a Bebek család bírta. A Bebekektől a Bejei család szerezte meg, de 1496-ban már a Tornallyay család a birtokosa, később pedig a Ragályi, Jekelfalussy, Kerepesy, Gotthard és Szeleczky családok, most pedig Hegyessy Sándor örököseinek van itt nagyobb birtokuk. A községet a törökök több izben feldúlták; később a Rákóczy-féle mozgalmak alatt is újra elpusztult. 1714-ben éhhalál ütött ki a községben, 1789-ben pedig az egész község porrá égett. Ág. h. ev. temploma 1792-ben épült. A község határában ered a ragályi patak. A falu postája, távírója és vasúti állomása Pelsőcz."[3]

1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott, majd az új csehszlovák állam része lett. 1938 és 1944 között újra Magyarországhoz tartozott.

Népesség[szerkesztés]

1910-ben 560, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 639 lakosából 554 magyar és 84 szlovák.

2011-ben 586 lakosából 465 magyar és 102 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Evangélikus temploma 1792-ben épült klasszicista stílusban. 1913-ban megújították. Főoltára 1802-ben készült.
  • A község népművészetét a 2001-ben megnyitott faluház mutatja be.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]