Gömörpanyit
| Gömörpanyit (Gemerská Panica) | |
 | |
| Evangélikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Kassai |
| Járás | Rozsnyói |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1247 |
| Polgármester | Michal Fedor |
| Irányítószám | 980 46 |
| Körzethívószám | 047 |
| Forgalmi rendszám | RV |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 591 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 44 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 191 m |
| Terület | 14,92 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Gömörpanyit
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 28′ 24″, k. h. 20° 21′ 04″Koordináták: é. sz. 48° 28′ 24″, k. h. 20° 21′ 04″ | |
| Gömörpanyit weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gömörpanyit témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Gömörpanyit (szlovákul Gemerská Panica) község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Rozsnyótól 26 km-re délnyugatra, Tornaljától 6 km-re északkeletre, a Sajó bal partján fekszik.
Élővilága[szerkesztés]
2016
A faluban két gólyafészek található. A tűzoltószertár kéményén 2014-ben 2 gólyafiókát számoltak össze, 2015-ben és 2016-ban pedig 3-3 fiókát.[2]
Története[szerkesztés]
1247-ben „Ponich" néven említik először. A 13. századi oklevél két falut említ a mai község területén: Alsó- és Felsőpanyitot. A két település a 16. században olvadt össze egy községgé. 1427-ben a Tornaljay és Kompolthy családok birtoka. A Rákóczi-szabadságharc alatt a település elnéptelenedett. Később lakói főként mezőgazdasággal, fuvarozással, szén- és mészégetéssel, juh és kecsketenyésztéssel foglalkoztak.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PANYITH. Gömör Panyith. Magyar falu Gömör Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai többnyire Evangelikusok, fekszik Sajó vizének bal partyán, Csoltóval, Beretkével, és Gömörrel határos, réttye termékeny, földgye közép termékenységű, ’s 3 nyomásbéli, fája tüzre, és épűletre elég van, malma jeles, piatza Rosnyón 3 mértföldnyire."[3]
A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Gömör-Panyit, magyar falu, Gömör vmegyében, Csoltó és Sztárna helységek közt rónaságon a Sajó vize mellett fekszik, a helységen keresztül visz a Tornallyától Pelsücz Rosnyó felé menő országut. A lakosok száma 456-ra megy, kik közül r. kath. 20, a többi mind evangelikus; mindnyájan magyar nyelven beszélnek. Van 9 2/8 urbéri, és 32 6/8 majorsági telek, 12 zsellér 16 lakó, 1707 hold erdő. Szántófölde bár több helyen vadvizes, mindent megterem; rétje száraz. A helységet birják Palugyai, Kiszel, Kerepesi, Szörcsei, Sulyok, Czékus, Kovács, Vozári, Gotthárd, Vattay, Szentiványi, Vladár családok. Az országut mellett van kisszerü vendégfogadója, és a helység nyugoti oldalát mosó Sajó vizén malma."[4]
Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Gömörpanyit, sajóvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 140 házzal és 768, nagyobbára ág. ev. h. vallású lakossal. A XIV. században e községgel együtt még négy Panyit merül fel, Felső-, Alsó-, Kis- és Nagy-Panyit, melyek mind ezen a vidéken feküdtek. Legrégibb birtokosaiul a Tornallyay és a Kompolthy családot ismerjük 1427-ből. Későbbi birtokosai a Palugyay, Kiszely, Kerepesy, Szörcsey, Sulyok, Czékus, Kovács, Vozáry, Gotthard, Vattay, Szent-Ivány, Vladár, Losonczy, Borffy és a Trajtler családok. Most Kubinyi Gézának, Szent-Ivány Árpádnak és Kovács Károlynak van itt nagyobb birtoka és csinos régi úrilaka; a Kubinyiét Szörcsey Gusztáv, a Szent-Iványét Szent-Ivány Miksa építtette. 1873-ban a községben kolerajárvány 51pusztított, melyben 105 ember halt el. Az ág. h. ev. templom 1801-ben épült. A falu határában, a XIII. században még két község volt, melyeknek azonban már nyomuk sincs. Az egyiket az egykorú források Thasmatu, a másikat Zogragh néven említik. A községben van posta és vasúti állomás, távírója pedig Tornallya."[5]
A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1944 között Tornalja újra Magyarország része.
1960–1996 között a község a Rimaszombati járáshoz tartozott, az 1996-os közigazgatási reform során azonban a Rozsnyói járáshoz csatolták.
Népessége[szerkesztés]
1880-ban 679 lakosából 630 magyar, 18 szlovák, 9 német anyanyelvű, 1 idegen és 21 csecsemő; ebből 397 evangélikus, 180 római katolikus, 67 református és 35 zsidó vallású volt.
1910-ben 821 lakosából 817 magyar és 4 német; ebből 379 evangélikus, 294 római katolikus, 121 református, 21 zsidó és 6 görögkatolikus.
2011-ben 660 lakosából 360 szlovák és 269 magyar.
2021-ben 591 lakosából 333 szlovák, 235 magyar (39,76%), 2 cseh, 1 ukrán, 1 francia, 19 ismeretlen nemzetiségű.[6]
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1938. március 15-én Cselényi László költő, műfordító, kritikus, publicista.[7]
- Itt született 1864-ben Jeszenszky Pál mezőgazdász, az Országos Mezőgazdasági Kiállítás igazgatója, az OMGE titkára.
- Itt született 1818-ban Czékus István evangélikus lelkész, püspök.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Evangélikus temploma 1801-ben épült barokk stílusban, később klasszicista stílusban építették át. Keresztelőkútja 1656-ban készült.
- Kastélya a 19. század közepén szecessziós stílusban épült. Egykori birtokosa Kubinyi gróf, a magyar országgyűlés tagja, a Pelsőc-Murányalja vasútvonal tervezője volt.
- Újabb, Jézus Szíve tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1966-ban épült.
- A faluban a népi építészet számos szép példája látható.
Képtár[szerkesztés]
Üdvözlőtábla
Községi hivatal
Emléktábla a községi hivatal falán (1)
Emléktábla a községi hivatal falán (2)
Községi zászló (fordítva)
Kopjafa az evangélikus templom udvarán
Buszmegálló
Posta
Alapiskola és óvoda
Utcakép
Tűzoltószertár
Katolikus templom
A katolikus templomban
Kastély
Régi ház a községben
Vasútállomás
Temető
48-as honvédsír a temetőben
Evangélikus templom[szerkesztés]
Első világháborús emléktábla
Második világháborús emléktábla
Bugány Miklós emléktáblája
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census
- ↑ bociany.sk No. 358
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. március 21.)
- ↑ SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. október 23.)
- ↑ Tóth László (szerk.): Szlovákiai magyar írók arcképcsarnoka, SZMIT, 2009
További információk[szerkesztés]
