Martonháza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A településen világörökségi helyszín található 
Martonháza (Ochtiná)
A Martonházi-aragonitbarlang bejárata
A Martonházi-aragonitbarlang bejárata
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Rozsnyói
Turisztikai régió Gömör
Rang község
Első írásos említés 1243
Polgármester Marián Kapusta
Irányítószám 049 35
Körzethívószám 058
Forgalmi rendszám RV
Népesség
Teljes népesség 553 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 38 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 338 m
Terület 14,48 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Martonháza (Szlovákia)
Martonháza
Martonháza
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 41′ 00″, k. h. 20° 20′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 41′ 00″, k. h. 20° 20′ 00″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Martonháza témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Martonháza (1899-ig Ochtina, szlovákul: Ochtiná) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Rozsnyótól 18 km-re északnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

A település a 13. században már létezett, valószínűleg német bányászok alapították. A hagyomány 8 német bányászt tart a község alapítóinak. Főként vasércet bányásztak itt és vaskohók is működtek a falu területén. A települést 1318-ban említik először, ekkor az Ákos nemzetség birtoka volt. IV. Béla 1243. június 5-én kelt oklevele szól arról, hogy a Gömörben a Bors nemzetség birtokában volt Sajó melletti területet a tatárok elleni harcokban tett szolgálataikért az Ákos nembeli Fülöpnek és Detrének adja. A település eredeti neve "Ohtina", magyar nevét később 1906-ban, egykori birtokosáról Marton Rudolfról kapta. A falu határában egykor aranyat, vasat, ólmot bányásztak. 1427-ben 28 adózó portája volt. 1556-ban a Bebek Ferenc tulajdonában levő települést török támadás érte, melynek következtében kifosztották és feégették, sokakat megöltek illetve fogságba hurcoltak. A Bebekek után több birtokosa volt. A 17. századtól az ipar is fejlődésnek indult. A községben két papírmalom, nagyolvasztó és több vashámor is működött. A kézművesipart főként a cipészek és szűcsök képviselték. Az 17091710-ben tomboló dögvész 418 áldozatot követelt. 1828-ban 84 házában 739 lakos élt. határában a 19. században rézkohó is üzemelt.

Vályi András szerint "OCHTINA. Tót falu Gömör Várm. földes Urai több Urak, lakosai kevés katolikusok, ’s leg inkább evangelikusok, fekszik Csetnekhez más fél órányira Hradek hegye alatt, meszes lágy meleg vize Dubrava hegyéből fakad; hasznos papíros malma 1756dikban állíttatott fel; hirtelen halált szenyvedtek lakosai 1658. 1679. 1710dik esztendőben. Földgye sovány, köves, és nagy részént posványos, szántó földgyeit, réttyeit a’ záporok járják, legelője jó, fája van mind a két féle, itatója alkalmatos, piatzozása egy órányira, vas bányája, és vas verő műhelyei jók. " [2]

Fényes Elek szerint "Ochtina, tót falu, Gömör vmegyében, Jolsvához északra 2 órányira, gyümölcsfák közt elrejtve a Hradek alatt: 56 kath., 623 evang. lak. Ev. tornyos anyatemploma igen régi épület. Vannak itt jövedelmes vasbányák; 2 vashámor; papirosmalom. Határa köves, sovány; s e hiányt a lakosok, kik hajdan németek voltak, fuvarozással, kereskedéssel, szénégetéssel pótolják. F. u. gr. Andrásy s többen. Ut. p. Rosnyó." [3]

1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 752 lakosából 629 szlovák, 44 magyar, 34 német, 13 más anyanyelvű, 2 idegen és 30 csecsemő volt.

1910-ben 741 lakosából 556 szlovák, 129 magyar, 7 német, 1 horvát és 48 egyéb nemzetiségű volt.

2001-ben 527 lakosából 470 szlovák, 38 cigány és 10 magyar volt.

2011-ben 553 lakosából 476 szlovák és 50 cigány volt.

Neves személyek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Evangélikus temploma a 13. században eredetileg román stílusban épült, Szent Miklós tiszteletére szentelték. 1342 és 1347 között gótikus stílusban építették át. A 15. század közepén bővítették. Feskói a 14. század 60-as éveiben készültek. Barokk oltára és szószéke a 17. és 18. században készült. Utoljára 1977-ben renoválták.
  • A Várhegy északkeleti oldalán 660 m magasan nyílik az 1954-ben felfedezett Martonházi-aragonitbarlang, 1972-óta látogatható. Ez Európa kevés aragonit barlangjának egyike. A barlang mintegy 400 millió éves fillitekbe ágyazott kristályos mészkőlencsében alakult ki mintegy 95–65 millió évvel ezelőtt. A mészkő egy része hidrotermális hatásra átalakult ankerittá és szideritté. A repedések mentén ezek a kőzetek a beszivárgó csapadékvíz hatására elmállottak, így keletkezett az okker. Ez azután később részben kimosódott, a helyén üregek jöttek létre. A barlangban ma is láthatók a fehér és a kékesszürke színű kristályos mészkőben kialakult okkermaradványok. Mégis a leglátványosabb a folyosók és termek mennyezetét meg oldásfülkéit borító, gombafonalakra emlékeztető ágas-bogas vasvirágcsoportok, vese, tű és spirális alakzatok. Ezek a föld alatti zárt térség sajátos hidrokémiai és klimatikus körülményei között jöttek létre.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Martonháza témájú médiaállományokat.