Lucska (Rozsnyói járás)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lucska (Lúčka)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Rozsnyói
Turisztikai régió Gömör
Rang község
Első írásos említés 1406
Polgármester Szabó József
Irányítószám 049 42
Körzethívószám 058
Forgalmi rendszám RV
Népesség
Teljes népesség 192 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 13 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 539 m
Terület 14,94 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lucska (Szlovákia)
Lucska
Lucska
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 38′ 00″, k. h. 20° 43′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 38′ 00″, k. h. 20° 43′ 00″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Lucska (szlovákul: Lúčka) község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában.

Fekvése[szerkesztés]

A Szlovák Köztársaság Kelet-Szlovákiai Kerületében, a Rozsnyói járás legkeletibb csücskében, Rozsnyótól 19 kilométerre található. A Csermosnya-patak völgyében, a Szlovák Karszt déli határ-területén – ahol a szűk barkai völgy hirtelen kitárul és egyedi szépségének teljes pompájával bűvöli el a Szádelői völgy irányába tartó utazót – fekszik egy mészkőteraszon Lucska falva.

Ebben a völgyben még nincsen ipari létesítmény. Levegője – úgymond – vegytiszta. Csendje is zavartalan.A falu patak menti építkezés során jött létre „d” betűt formáló alakzatban. A tiszta levegőjű, csendes kis falu közepén csörgedező, aránylag melegvizű források által duzzasztott patakocska mentének két partján a népi építészet számos remekműve áll.

A faluban eredő sok-sok, bő hozamú forrás vizét favályúkban fogják fel, s ezekből túlcsordulva ereződnek össze egy zúgókon tovafutó patakocskává, mely csobogásával végigvidámítja az egész falut. A falu emblémájának is tekinthetők azok a köpűk – göcsörtös tölgyek kivájt belű gyűrűi –, amelyek régebbi példányait még nagyapáink nagyapjai borították a Felvégben bugyogó források fölé, hogy ezzel gyűjtsék formába a kristálytiszta vizet.

Története[szerkesztés]

A falu régi településnek számít. Egyes források Árpád-korinak mondják, bár a fellelhető írásos emlékek 1406-ban tesznek róla említést, mint a tornai váruradalom tartozékáról, amelyet Zsigmond király adományozott Benes Pálnak.

A falu már a 13. században létezett, ekkor épült első temploma is, melynek maradványai ma is láthatók. Írott források 1406-ban „Luchka" néven említik először, amikor Luxemburgi Zsigmond Besenyő Pálnak adta. Addig Torna várának uradalmához tartozott. A faluban már a középkortól jelentős vastermelés folyt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LUCSKA. Magyar falu Torna Várm. földes Ura G. Keglevics Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Barkához nem meszsze, és annak filiája, határja középszerű, mint vagyonnyai."[2]

1828-ban 69 háza és 574 lakosa volt. A községben nagyobb vasgyár üzemelt, amelyet a XX. század elején bontottak le. Az ezernyolcszázas évek első felében, a már akkor is kincsnek számító vasércre felfigyelt a vidék tulajdonosa, az Andrássyak egyik őse, majd ott helyben (a Masa nevezetű határrészben) vasöntődét építtetett, melyhez betanult szakembereket hozatott Erdélyből. A részben helyben kibányászott vaskő megolvasztására faszenet használtak, melyet a közeli erdőkben égettek. Nagyolvasztója 1853-ban épült. A kohó történetével kapcsolatban a lucskaiak büszkén emlegetik, hogy annak idején az itt előállított jó minőségű nyersvasból készítették a közeli Dernő öntödéjében (amelyet lovas fogatokkal szállítottak oda) a Budapesti Lánchíd korlátvasait is. Lakói ennek megfelelően főként bányászattal, kohászattal foglalkoztak.

Fényes Elek geográfiai szótórában: „Lucska, magyar falu, Torna vmegyében, Barka és Kovácsvágás közt: 406 kath., 174 ref., 5 zsidó lak. Hegyes, kősziklás határ. Vashámorok. Nagy erdő. Malom a Csermoszlya patakán. F. u. gr. Keglevich. Ut. posta Rosnyó."[3]

Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Lucska, a Csermosnya patak mellett fekvő magyar kisközség, 66 házzal és 439 róm. kath. vallású lakossal. Földesurai a Gyulay, azután a gróf Keglevich és később a gróf Zichy Ferraris családok. A községben nagyobb vasgyár van, melyet most a Ganz-féle czég bérel. A közeli Szépkő nevű hegyen hajdan állitólag vár volt, melynek azonban ma már nyomai sem látszanak. Az Álomkút és a Görgey völgy nevű dűlői szintén valamely jelentőséggel látszanak bírni. Az 1873-iki kolera a lakosok nagy részét kipusztította és ugyanez évben a fél falu is leégett, 1879-ben pedig az árvíz okozott nagy károkat. Katholikus temploma Árpád-kori építmény. A községnek Dernőn van a postahivatala, Krasznahorkaváralján a távírója és Rozsnyón a vasúti állomása."[4]

1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 406-an, túlnyomórészt magyarok lakták.

2001-ben 219 lakosából 192 magyar és 21 szlovák.

2011-ben 192 lakosából 161 magyar és 29 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A katolikus templom 1926-ban épült egyhajós, beépített toronnyal. A templom 1926 tavaszára készült el egy Szilvásy nevezetű rozsnyói építész tervei alapján, és 1927 május 8-án lett felszentelve.
  • A református templom 1928-ban lett befejezve hagyományos klasszicista stílusban.
  • A telkek kerti részeit még ma is sok helyen „kőrakásokkal” választják el egymástól. A tagosítást követő időszakban az ugar megművelése során a talajból kiforgatott tengernyi kő célszerű felhasználásának egyik ötletes formája volt ez a múltban, máig szokásban maradó érvénnyel. A faluban tucatnyi műemlék-jellegű ház található.
  • A falu fölé csúcsosodó sziklateraszon, romjaiban is impozáns az a középkori erődtemplom-maradvány, melyet a helyi hagyomány huszita templomként tart számon, és leegyszerűsítve, csak mint régi templomot emleget. Az apró, egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom egyike a gömöri, korai gótikus falusi templomoknak, melyet a történelem viharai már csak mint romot hagytak ránk. A templom a múlt században fokozatosan háttérbe szorult és egyre fokozódó állagromlása révén az 1982-ben befejezett műemléki helyreállítása már csak a pillanatnyi állapotának konzerválását tette lehetővé. A lucskai erődtemplom azonban így is impozáns, a tájba rendkívül harmonikusan illeszkedő mementója a gömöri középkori falusi templomok körének. Eme templomot gazdag freskódísszel látták el, erről azonban már csak a helybéli idős lakosok emlékei alapján alkothatunk képet. Magát a templomot a 15. század huszita villongásainak idején támpillérekkel tagolt fallal erősítették meg. Délkeleten a falat tömzsi, lőrésekkel ellátott saroktorony szakítja meg. Az egész együttesből csupán a torony maradt fenn szinte teljes épségben, lőrésein kitekintve a völgyben kanyargó út jelentős szakaszát belátjuk. Felejthetetlen látványt nyújt innen „a szépasszonyok szoknyájaként” fodrosodó Ormocska.
  • A térséghez tartozó legmagasabb természeti alakzat az 1187 méter magas Csükerész-tető.
  • Szép kilátás nyílik a falura a 891 méteres Ergetőről, amely a néhai falusi öregek emlékezete szerint egykoron tűzhányóként működött.
  • A Szépkő – ahol a monda szerint valamikor vár állott a tetején, zsiványok kincsrejtegető-tanyája volt – 750 méter magasságban tündöklik.
  • A táj „felügyelő” hegytekintélye az észak felől 1221 méterre magasodó Pipítyke.
  • Említést érdemel még az Alsóhegy fennsíkján található Álomtó, amelyhez regét is fűzött a néphit. Ez a tó még a második világháborút követően is többhektáros vízfelülettel rendelkezett. Nádasában vadkacsák fészkeltek, s a békák nyári hümmögetésének disszonancia koncertje a faluig behallatszott. Majd a vize – a világháború alatt/után beledobált gránátok felrobbanásának következményeként – fokozatosan elapadt. Az álomszép tókörnyéken szép látványt nyújtanak azok a hatalmas, tölcséralakzatú bemélyedések is – az itteni nyelvhasználatban „töbrök” –, amelyek tulajdonképpen a mészkőhegy-hát felszíne alatt húzódó, máig feltáratlan cseppkőbarlang-rendszer egy-egy termének beszakadt boltívei.

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]