Veszverés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Veszverés (Gemerská Poloma)
Gemerská Poloma (3).jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásRozsnyói
Turisztikai régióGömör
Rang község
Első írásos említés 1282
Polgármester Miroslav Michalka
Irányítószám 049 22
Körzethívószám 058
Forgalmi rendszám RV
Népesség
Teljes népesség1987 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség36 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság327 m
Terület57,63 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Veszverés (Szlovákia)
Veszverés
Veszverés
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 43′ 00″, k. h. 20° 28′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 43′ 00″, k. h. 20° 28′ 30″
Veszverés weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Veszverés (szlovákul: Gemerská Poloma) község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában. Kisveszverés és Nagyveszverés egyesítésével jött létre.

Fekvése[szerkesztés]

Rozsnyótól 7 km-re északnyugatra, a Sajó bal partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A települést a 13. század végén alapították. Veszverés első írásos említése 1282-ben „Vezuerez” néven történt. 1427-ben „Wesweres” néven említik, azonban 1470-ben már megjelenik Kisveszverés is a forrásokban „Also Wezweres” alakban.

Nagyveszverést a 14. század elején telepítették be, a Bebek család birtoka volt. 1556-ban „Polomka”, 1563-ban „Polom”, 1566-ban „Nagwezwereos”, 1580-ban „Velyka Polon”, 1680-ban „Nagy Polom aliter Superior Veszveres” néven említik. 1427-ben 32 portája adózott. 1557-ben a töröknek fizetett adót, lakóinak nagy része elmenekült. A név változásából kikövetkeztethető, hogy a kezdetben magyar faluba a 16. században szlovákok érkeztek. A 16. század végétől a krasznahorkai váruradalom része. Lakói állattenyésztéssel, erdőgazdálkodással, szénégetéssel és fuvarozással foglalkoztak. 1828-ban 96 házában 722 lakos élt, akik erdei munkákból és a környék üzemeiben végzett munkából éltek. 1873-ban és 1875-ben mindkét településen súlyos kolerajárvány pusztított, melynek több mint 150 áldozata volt. 1893-ban mintegy 50 ház égett le a faluban.

Kisveszverés a 14. században keletkezett Veszverés terüléből. 1470-ben említik először. A Bebek család birtoka, majd a 16. század végétől a krasznahorkai váruradalom része. Lakói mezőgazdasággal, favágással, pásztorkodással foglalkoztak. 1828-ban 81 házában 547 lakos élt. 1863-ban, 1888-ban és 1908-ban tűzvészek pusztítottak a faluban. 1888-ban mindössze három ház maradt épen, 1908-ban pedig a faluval együtt az új iskolaépület is leégett.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „K. és N. Veszveres. Két tót falu Gömör Várm. földes Urok Gr. Andrásy Uraság, lakosaik többfélék; Kis Veszveres Nagynak filiája; amabban van deszka, fűrész malom, és réz olvasztó ház is; földgyeiknek egy része hegyes, a’ többi pedig középszerű; vas műhelyeik vagynak a’ saját, és szomszéd határokban, piatzok két, ’s három mértföldnyire.”[2]

A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Veszverés (Kis- és Nagy-), (Mala-Poloma és Welka-Ploma), Gömör v. két tót falu, ut. p. Rosnyóhoz 1 órányira: az első 72 kath., 475 ev.; a második 211 kath., 563 evang. lak. Kath. és evang. anyatemplommal. Határa messze kiterjedt; erdejök, legelőjök bő, de a sok hegy miatt földjök kevés. Lakosai híres fuvarosok, s Posonig is eljárnak. F. u. a gr. Andrásy nemzetség.”[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Kisveszverés, sajómenti tót kisközség, 115 házzal és 596, nagyobbára ág. ev. h. vallású lakossal. 1327-ben már nagyobb község volt, mert ez időben a Pelsőczieknek már 23 jobbágyportájuk volt itt. A Bebekek többi birtokaival együtt ez is az Andrássyak uradalmába jutott. 1757-ben Gömöry János zálogos birtoka volt, de azután ismét visszakerült az Andrássyak kezére. 1650 körül a Szontágh családnak itt már bányái voltak. Azelőtt tót neve is volt a községnek: Mala-Poloma. Templom nincs a községben. Romokban hever régi kath. temploma, mely még a vallásvillongások korában pusztult el. A község postája Nagyveszverés, távírója és vasúti állomása Veszverés.

Nagyveszverés, a Sajó mentén fekvő tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 162 házzal és 796, nagyobbára ág. ev. h. vallású lakossal. E községben 1427-ben a pelsőczi Bebekeknek már 32 jobbágyportájuk volt, a mi azt bizonyítja, hogy akkor már a nagyobb helységek közé tartozott. Valószínü, hogy a mai két Veszverés akkoriban egy községet alkotott. Később a Bebekek többi birtokaival együtt az Andrássyak tulajdonába került és most is gróf Andrássy Gézának van itt nagyobb erdőbirtoka. 1757-ben Gömöry János zálogos birtoka volt. A község mai elnevezése ősrégi, de Welka-Poloma tót neve is ismeretes volt. Lakosainak nagy része régebben fuvarozással foglalkozott és a „Polumai fuvarosok” híresek voltak. Két templom van a községben. Az ág. h. ev. templom 1787-ben, a róm. katholikus 1808-ban épült. E templom sírboltjában nyugszik gróf Andrássy József és fia Károly. Ide tartozik a szulova-aljai fűrésztelep. Szulován van a gróf Andrássy Géza vadászkastélya, mely a nyár egy részén a grófi családnak kedvelt tartózkodási helye. A községben van posta és vasúti megállóhely.”[4]

1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott.

1944. október 16-án a falu közelében zuhant le egy szovjet repülőgép. A két települést 1945. január 23-án szabadította fel a 2. ukrán front kötelékében harcoló 4. román hadsereg. Kis- és Nagyveszverést 1958. január 16-án egyesítették. Az 1968-as szovjet megszállás közbeni eseményekben Štefan Ciberaj helyi lakos hunyt el.[5]

Népessége[szerkesztés]

1910-ben Kisveszverésnek 644, Nagyveszverésnek 779, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1975-en lakták: 1885 szlovák, 56 cigány és 12 magyar.

2011-ben 2056 lakosából 1915 szlovák, 75 cigány és 14 magyar.

Híres emberek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Evangélikus temploma 1784-ben épült klasszicista stílusban. Tornya a 19. század végén épült neoromán stílusban.
  • Az evangélikus lelkészség épülete 1784 körül épült. Az épület Peter Kellner Hostinský szlovák költő szülőháza.
  • Kisveszverés barokk harangtornya 18. századi, eredetileg a régi templom mellett állt.
  • Szent József tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1802-ben épült barokk-klasszicista stílusban. 15. századi gótikus harangja van. Késő barokk szószéke 18. századi. 1898-ban az egész templomot megújították.
  • A rozsnyó-iglói út melletti régi vendéglő a 18. század második felében épült.
  • 1960-ban emlékművet állítottak a szlovák nemzeti felkelés emlékére a repülőgép lezuhanásának helyén.

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Gömör-Kishont vármegye.
  5. August 1968

További információk[szerkesztés]