Ugrás a tartalomhoz

Rimabánya

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rimabánya (Rimavská Baňa)
Rimabánya zászlaja
Rimabánya zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásRimaszombati
Rangközség
Első írásos említés1270
PolgármesterElena Polóniová
Irányítószám980 53
Körzethívószám047
Forgalmi rendszámRS
Népesség
Teljes népesség528 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség20 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság256 m
Terület26,21 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 30′ 40″, k. h. 19° 56′ 30″48.511111°N 19.941667°EKoordináták: é. sz. 48° 30′ 40″, k. h. 19° 56′ 30″48.511111°N 19.941667°E
Rimabánya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Rimabánya témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Rimabánya (szlovákul Rimavská Baňa) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Rimaszombattól 15 km-re északra, a Rima partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A települést a 12.13. században német arany és vasbányászok alapították. Első írásos említése „Bana" alakban 1270-ből származik. 1334-ben „Banya", 1456-ban „Rymabanya", 1596-ban „Ryma Banya alias Korona Banya" néven említik a korabeli források.

Rimabánya eredetileg a kalocsai érsekség birtoka. 1268-ban már eléggé népes volt. 1266–1272 között a helység közelében, a Szinér-hegyen gazdag aranybányákra bukkantak, melyek mindegyre több bányászt vonzottak a vidékre. 1268-ban István kalocsai érsektől városi szabadalmakat nyert (Wenzel: II. 212.), 1270-ben pedig lakosai adóelengedésben részesültek. 1278-ban János érsek az előde által adott szabadalmakat megerősítvén, Rimabánya mindegyre jobban fejlődött. A bányák azonban idővel elveszítették jelentőségüket s így a város is hanyatlásnak indult. 1439-ben Rimabánya már az ajnácskői vár tartozéka, 1488-ban pedig már egyszerűen csak a guthi Ország család birtoka."[2]

IV. Béla pénzt is veretett itt. 1334-ig a kalocsai érsekség birtoka. A 15. században Ajnácskő várának uradalmához tartozott, majd több nemesi család volt a birtokosa. A 16. és 17. században feldúlta a török.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Rima Bánya. Elegyes falu Kis Hont Vármegyében, birtokos Ura Gróf Ráday Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Rima Szombatnak szomszédságában. Határja középszerű, legelője, ’s fája mind a’ kétféle elég, Rima Szombatnak szomszédságában lévén, alkalmatos piatzozása, második Osztálybéli."[3]

A 19. században a faluban vasércbánya és vasgyár működött. 1828-ban 68 házában 486 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, bognármesterséggel foglalkoztak.

A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Rima-Bánya, tót falu, Gömör és Kis-Hont egyesült vmegyékben, Rima-Szombat és Tiszólcz közt, a Rima mellett, a Szinecshegy tövében: 11 kath., 475 evang. lak. Evang. anyaszentegyház. Határa meglehetős, s még a tisztabuzát is megtermi; hegyei vassal s más ásványokkal bővelkednek; vizeiben sok halat, s különösen hires jó izű rákot fog. F. u. többen. Ut. p. Rimaszombat."[4]

Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Rimabánya, rimavölgyi kisközség, körjegyzőségi székhely, 96 házzal és 512, nagyobbára tótajkú, ág. ev. h. vallású lakossal. E község 1334-ben a kalocsai érseké volt, azután pedig Széchi Tamásé. Hosszú ideig Ajnácskő várához tartozott, később azután a gr. Ráday, a palóczi Horváth, a Török, a br. Luzsénszky, Jekkelfalussy, Abaffy, Kovács, Berényi, Petényi családok között oszlott meg, most pedig a rimamurány-salgótartjáni vasmű r.-t.-nak van itt nagyobb birtoka. A község határában levő hegyek vasérczet és más ásványokat tartalmaznak. A hagyomány szerint hajdan aranybányái is voltak. A községházán őrzik II. Rákóczy Ferencznek 1703-ból való protectionális levelét, melyben Rimabánya és Rimazsaluzsány lakosainak személyi és vagyoni oltalmat biztosít. Az ág. h. ev. templom árpádkori építmény, melyet azonban az idők folyamán, a sok átalakítással elrontottak. 1856 április 17-én az egész község leégett. A faluban van posta, távíró és vasúti állomás."[5]

A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott.

A szlovák nemzeti felkelés idején lakói a falutól délre tankcsapdákat ástak és 1944. októberében visszaverték a németek támadását.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 534, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.

2011-ben 534 lakosából 440 szlovák és 21 cigány.

2021-ben 528 lakosából 509 szlovák.

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának története
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Gömör-Kishont vármegye.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]