Jánosi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jánosi (Rimavské Janovce)
Református temploma
Református temploma
Jánosi címere
Jánosi címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Rimaszombati
Turisztikai régió Gömör
Rang község
Első írásos említés 1221
Polgármester Stanislav Krahulec
Irányítószám 980 01
Körzethívószám 047
Forgalmi rendszám RS
Népesség
Teljes népesség 1319 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 51 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 197 m
Terület 26,10 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Jánosi (Szlovákia)
Jánosi
Jánosi
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 20′ 29″, k. h. 20° 03′ 47″Koordináták: é. sz. 48° 20′ 29″, k. h. 20° 03′ 47″
Jánosi weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Jánosi (vagy Rimajánosi) (szlovákul Rimavské Janovce) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Rimaszombattól 6 km-re délkeletre, a Rima folyó bal partján fekszik, az 531-es út mentén.

Története[szerkesztés]

Területe ősidők óta lakott, határában bronzkori használati tárgyak, a hatvani kultúra emlékei kerültek elő.

A mai települést 1221-ben "Janus" néven említik először. Bencés monostortemplomát a 12. században építették román stílusban. A jánosi bencés apátságnak a 15. században 38 jobbágyportája volt. Kolostora az idők során nyomtalanul elpusztult, de a templom ma is áll. Egyes vélemények szerint itt másolták a híres Pray-kódexet és itt írták bele a Halotti beszédet is. 1427-ben az adóösszeírásban "Janosy" alakban szerepel. Ekkor 33 portája létezett. Később több nemesi család birtoka. A 16. században a töröknek fizetett adót. 1683-ban a török ellen vonuló lengyel-litván hadak dúlták fel, utána újra kellett telepíteni. 1837-ben 1276 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint: "JÁNOSI Jeles magyar falu Gömör Várm. földes Urai több Urak, lakosai reformátusok, fekszik Rimaszombathoz közel, Felednek filiája. Itten szűlettetett vala Jánosi, a’ kinek gondatlansága miatt Fülek elhagyatott. Földgyei jók, el adásra alkalmatos helyei Rimaszombatban, Jólsván, és Rosnyón is, legelője, fája van, jó fazekakat is készítenek lakosai."[2]

Fényes Elek geográfiai szótárában: "Jánosi, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, Rimaszombathoz kelet-délre 1 órányira: 240 kath., 1036 ref. lak. Ref. anya-, kath. leány-szentegyház. Határja róna s gazdag termékenységü; dohányt, dinnyét sokat termeszt. Fő birtokos Szathmári Király, kinek itt derék lakháza van."[2]

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: "Jánosi, rimavölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 265 házzal és 1373, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. 1427-ben a Jánosy család és a jánosi apát birtoka. A jánosi benczés apátságnak már ekkor 38 jobbágyportája volt a községben, a mi jelentőségének bizonyítéka. Az apátsági templom, stílszerűen restaurálva, maig is fennáll és egyike az ország legérdekesebb műemlékeinek. A Jánosyak, vagy Jánosfalvyak után a Fügedyek ezek után pedig az Abaffyak lettek a község birtokosai, később pedig a Dorogfiak, a br. Vécsey, Koós, Lévay, Fáy, Vajda, Vályi, Török, Szathmáry-Király, Borbély és a báró Nyáry családok. Most báró Nyáry Sándornak és a Sárközy örökösöknek van itt nagyobb birtokuk. A községben több régi kúria van, melyeket a Török, a Vályi és a Szathmáry-Király család építtetett. Ez utóbbi most báró Nyáry Sándoré. A ház homlokzatán Ferenczy szobrász érdekes csoportozata van elhelyezve, az ide tartozó parkban pedig ugyancsak Ferenczitől és Izsótól egy vasból öntött emlék, melynek talapzatát Izsó Miklós faragta. A XVIII. században Janosowce tót néven is emlegetik a községet. A mult században nevezetes dohány- és dinnyetermelő hely volt. Az apátsági templomon kívül a reformátusoknak is van itt templomuk, melynek hátsó része szintén árpádkori építmény s 1804-ben építették hozzá az elejét. A községhez tartoznak Martonvölgy, Letett, Petrus, Szilas, Cseres, Haraszt, Sárköz, Diós és Ivánfala puszták, melyek közül a két utóbbi hajdan szintén község volt. Ivánfala már 1427-ben mint a Jánosy család birtoka szerepel, Dió pedig Diófa néven 1413-ban a Derencsényiek birtoka. A község határában bronzkori tárgyakat leltek, melyek a rimaszombati múzeumba kerültek. A lakosok dal- és olvasó-egyletet tartanak fenn. A református egyház birtokában több, a XVII. századból való, szent-edény van. A községben van posta és vasúti megállóhely, távíró állomása pedig Feled."[3]

A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 1265 lakosából 1205 magyar, 18 szlovák, 9 német anyanyelvű, 2 idegen és 31 csecsemő. 810 református, 399 római katolikus, 38 evangélikus, 17 zsidó és 1 görög katolikus lakta.

A falunak 1910-ben 1269 lakosából 1220 magyar, 49 szlovák nemzetiségű. 690 református, 491 római katolikus, 68 evangélikus, 17 zsidó és 3 görög katolikus lakta.

2001-ben 1207 lakosából 638 szlovák, 499 magyar és 63 cigány volt.[4]

2011-ben 1319 lakosából 629 szlovák, 391 magyar és 147 cigány.

2013.12.31-én a községet 1305-en lakták, ebből 636 férfi és 669 nő.

Nevezetességei[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született Vályi Klára költőnő, akinek 1798-ban és 1807-ben két verseskötete is megjelent.
  • A község temetőjében látható Lenkey István 48-as honvéd százados síremléke.
  • Itt volt lelkész Katona Mihály (1780–1842) református lelkész, a Tiszáninneni Református Egyházkerület esperese.
  • Jánosi apát volt Rómer Flóris (1815–1889) régész, művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, nagyváradi nagyprépost-kanonok.
  • Itt volt nevelő Fábry János (1830–1907) muzeológus, botanikus, tanár, iskolaigazgató, múzeumigazgató.

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]