Alsósziklás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alsósziklás (Nižný Skálnik)
Nižný Skálnik - Evanjelický kostol.jpg
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Rimaszombati
Turisztikai régió Gömör
Rang község
Polgármester Miroslav Bystriansky
Népesség
Teljes népesség 200 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 38 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 234 m
Terület 5,30 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Alsósziklás (Szlovákia)
Alsósziklás
Alsósziklás
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 27′, k. h. 19° 58′Koordináták: é. sz. 48° 27′, k. h. 19° 58′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsósziklás témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Alsósziklás (1899-ig Alsó-Szkálnok, szlovákul Nižný Skálnik) község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Rimaszombattól 10 km-re északra a Rima bal partján fekszik.

Északnyugatról Rimaráhó, délnyugatról és délről Bakostörék, keletről Tóthegymeg, északról Karaszkó és Felsősziklás községekkel határos.

Története[szerkesztés]

A mai község területén már az újkőkorban település éllt, melyet a vonaldíszes kerámiák népe épített. A mai falut 1334-ben "Zklnuk" alakban említik először. 1456-ban "Zkalnok", 1481-ben "Alsozklanok" alakban tűnik fel a forrásokban. Kezdetben a kalocsai érsekség birtoka, majd a Széchy családé, később más nemeseké, akik közül a Fejes család emelkedik ki. A falu határában állott Magin vára, melynek nyoma is alig maradt, még a 15. század közepe előtt elpusztult. 1828-ban 35 házában 299 lakos élt, akik mezőgazdasággal, erdei munkákkal, szeszfőzéssel foglalkoztak.

A 19. század elején könyvtár és olvasóegylet működött itt, melynek tagjai (Schramkó Pál, Kubinyi Péter, Holló Mátyás) számos tudományos munkát jelenttettek meg különösen az iskolarendszer fejlesztése területén.

A 18. század végén Vályi András szerint "Alsó, és Felső Szkálnok. Két tót falu Hont Várm. földes Urai mind a’ kettőnek több Uraságok, 416lakosai többnyire evangelikusok, fekszenek Rahóhoz, ’s Kraszkóhoz nem meszsze; határbéli földgyeik 3 nyomásbéliek, kétszeres búzát, rozsot, zabot, ’s imitt amott tiszta búzát is teremnek, réttyei kevesek, legelőjök középszerű, Alsó Szkálnoknak erdeje elpusztúlt, ezé pedig tőlgyes, és bikkes, de nem igen nagy. Amott hajdan szőlők is vóltak, ’s Maginhrad hegyén régenten Vár vala, most tsak a’ Sántzoknak, és kőfalaknak maradványai szemlélhetők. Az Alsó Szkálnokiak alföldön való aratással, pályinka főzéssel, és annak elárúlásával is keresik élelmeket." [2]

A 19. század közepén Fényes Elek szerint "Alsó-Szkálnok, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyében, Rimaszombathoz északra 2 órányira: 13 kath., 286 evang. lak. Evang. anyaszentegyház. Kastély. Van itt a kis-honti evang. esperességnek egy közönséges s nagyon használt könyvtára. – Szántóföldjei elég termékenyek, sertést sokat tartanak, s azt pálinka moslékkal tartják, kereskednek és fuvaroznak. F. u. többen. " [3]

A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott. 1963-tól 1990-ig Bakostörékhez tartozott, később újra önálló község lett.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 161, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2011-ben 200 lakosából 168 szlovák volt.

Neves személyek[szerkesztés]

  • Itt született 1731-ben Fejes György jogász, ügyvéd, megyei táblabíró.
  • Itt született 1757-ben ifj. Holkó Mátyás evangélikus lelkész, az első szlovák irodalmi társaság megalapítója.[4]

Nevezetességei[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]